Ennek a számnak a főtémája a mongolok (tatárok) bemutatása, amelynek négy hosszabb terjedelmű cikket szenteltek.
Érdekes volt, de nekem nem ezek tetszettek legjobban, hanem négy másik cikk:
1. Talán az előző számból maradt ki az összeesküvés elméletek közül az egyik legismertebb a Kennedy gyilkosságról szóló. Röviden, tömören összefoglalja az eddigi elképzeléseket azoknak a könyveknek a felsorolásával, melyek erről a témáról szólnak. Akit bővebben érdekel, belemélyedhet a témába.
2. Mindenki hallott arról, hogy 1960-ban Moszad ügynökök elrabolták és Izraelben bíróság elé állították a náci bűnös Eichmannt. A hozzá hasonlóan tömeggyilkos Mengele azonban békében és szabadon élt Dél-Amerikában, ahol elhunyt. Erről olvashatunk a Mengeléről szóló cikkben. Számomra felháborító volt, hogy egy ilyen ember, aki a koncentrációs táborokban élet és halál ura volt, aki élvezetből kísérletezett, nyomorított és ölt meg embereket, csak úgy megúszta a felelősségrevonást, élt mint hal a vízben.
3. Jogászként engem személy szerint nagyon érdekel a jogtörténet és az államelmélet, amivel most napi munkámban egyáltalán nem kell foglalkoznom. Ezért kifejezett élvezett számomra, ha ilyesmiről olvashatok. Az előző számban a spártai államról, most pedig Athénról volt egy-egy érdekes cikk.
4. A mérgező levelek című cikk a névtelen levelek történetét gyűjti össze arról, hogy az egyes korszakokban milyen témákban és kiknek volt „divat” bántó szándékú névtelen levelet írni. Ez számomra jogászként szintén érdekes téma, hiszen az ilyenfajta névtelen levelek egyfajta alternatív, az állami igazságszolgáltatáson túlmutató lehetőséget próbálnak kiaknázni súrolva az önbíráskodás fogalmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése