Gondolkodom, tehát vagyok

 

Orbán Viktor ma reggel azt írta facebook oldalán, hogy nem ért egyet azzal, hogy a leegyszerűsített kommunikáció miatt veszítették el az értelmiséget. Példaként Obama „Yes, we can.”, illetve Trump „America first” jelszavait hozta.

Nem vagyok nyelvész, de véleményem szerint a fenti mondatok rövidek ugyan, talán egyszerűek is, viszont mindenképpen frappánsak. Ugyanez nem mondható el például az „Előre megyünk, nem hátra” mondatról. Talán nem szerencsés tagadó szót használni egy ilyen lelkesítőnek szánt mondatban, illetve az ellentétek szembeállítását is kerülni kellett volna. Talán szerencsésebb lett volna valami ilyesmi: „Előre a csillagokig” vagy Orbán kedvenc szavánál maradva: „Előre a győzelemig”.

Persze jó valami erőteljes mondat is, pl. „Árad a Tisza”.

Másrészt Orbánnak igaza van, hiszen nem a túlságosan leegyszerűsített kommunikáció volt a bukásuk, illetve az értelmiség elvesztésének egyetlen oka. Sokkal inkább az, hogy hülyének nézték az embereket, viszont az értelmiségiek nagyon nem azok, tehát ezt igencsak rossz néven vették.

Az értelmiségnek az ilyen hatalmas politikai változások esetén mindig jelentős szerepe van.

Erről szól a History magazin 2026. júniusi számában Emily Knox és Joan Scott „Amikor a társadalmak megroppannak, vagy bomlásnak indultak, az értelmiség mindig gyanússá válik.” című beszélgetése.

Anya, mit csinálsz, amikor egyedül vagy? - Csendben vagyok. (IPM Extra Pszichológia, 2026. évi 2.sz.)

 

A fenti mondatok akkor hangoztak el, amikor még nagyon kicsik voltak a lányaim. Mostanra felnőttek, és ők is tudják, milyen fontos a csend, főleg a mostani folyton zajongó, állandó háttérzajt produkáló világban.

 

Egyik kedvenc időtöltésem nyáron, hogy elmegyek a Balatonra akár egyetlen napra is. Nem kis vállalás, hiszen a legközelebbi pont is 200-220 km-re van az otthonomtól, tehát ha nem késik a vonat, akkor is 6 órás útról beszélünk.

Van egy gyermekmatracom, amit ráteszek a vízre, ráfekszem, és elkezdek befelé araszolni félig úszva, félig gyalogolva. A víz mélységétől függően a bójákig szoktam menni, illetve a déli parton addig, amíg a nyakamig ér a víz. Különösen Fonyódon szeretem ezt a mókát, mert ott tart legtovább az út: oda-vissza kb. 40 perc. Törekszem arra, hogy 5 m-nél közelebb senkihez se kerüljek. Nem vagyok embergyűlölő, de kifejezetten jó egyedül lenni. Nézem a tájat és nem gondolok semmire. De tényleg semmire. Ez csak ebben a helyzetben sikerül, sehol máshol, vagy máskor. Teljesen kikapcsol.  

 

Az IPM Pszichológia 2026. tavaszi számában Demeter Tünde A csend luxusa című cikkében olvashatunk arról, hogy a kognitív zaj, mely a környezeti és a belső ingerek, az információk és a különböző (akár csak kognitív) tevékenységek közötti váltás által okozott mentális túlterhelést jelenti.

 

A sztárok is emberek

 

Fiatalkorom egyik legnagyobb sztárja volt Bruce Willis.

Hiába volt lépcső egy épületben, ő nem azt használta, hanem egy majom ügyességét meghazudtolóan leugrált. Egy szál trikóban, vérző sebeire ügyet se vetve mindent elbírt. Sérthetetlen és halhatatlan volt. Legalábbis annak látszott.

Azután néhány éve kiderült, hogy ő is ember.

 

Szintén nagy sztár volt a Vissza a jövőbe trilógia főszereplője, Michael J. Fox. Úgy tűnt, az örök srác soha nem öregszik meg, mindörökre megőrzi tinédzser imázsát, ezért aztán komoly arculcsapás volt, amikor megtudtuk, hogy ő is ember.

 Tudom, hogy sokak számára nevetséges lehet, de anyukámmal haláláig nagyon szoros volt a kapcsolatom. Akkor 37 éves voltam, és bár hónapokig haldoklott, tehát nem ért váratlanul, hogy elment, mégis megviselt. Kevésnek találtam azt, hogy mindössze 67 évet élt.

Az utóbbi években azonban másként állok ehhez a dologhoz, miután nagy sok ismerősöm esetében látom, hogy milyen sok problémát jelent az egész családnak, ha egy valóban idős (80-90 éves) embert ápolni kell. Mindenki szenved: az idős ember is és a családja is.  

 

A Mindennapi pszichológia 2026. évi 2. számában több érdekes cikket is olvashattok a témában. (Nem feledékenység: betegség).

Pay in cash

 

Az online bankszámlák megjelenése óta mindenkinek vannak élményei. Például amikor a fülbemászó és főleg meggyőző bemondói hangszínnel rendelkező, intelligens nő felhív azzal, hogy az MNB-nél dolgozik, neve és nyilvántartási száma ez meg ez, és tájékoztatni akar, hogy a bankszámlámról valaki épp most akar leemelni 400 ezer forintot.

-        Komolyan? – kérdezem gúnyos hangon, mire egy pillanatra meghökken

Gyorsan összeszedi magát:

-        Nem hiszi el?  

-        Miért hinném?

-        Mert igaz – erősködik.

-        Mi közöm az MNB-hez? Nincs ott számlám.

-        Nem számít – veszi a elő a legmeggyőzőbb és leghivatalosabb hangját. – Mi minden számlát látunk.

-        Jaj, drágám, dehogy látnak maguk mindent. Igaz, hogy az MNB a bankrendszer csúcsán álló jegybank, de ez nem jelenti azt, hogy látják a kereskedelmi bankok által vezetett számlákat. Nézzen már utána egy pénzügyi jog könyvben.

-        Azért nem kell gúnyolódni – esik ki a szerepéből sértődötten és leteszi a telefont, így már nem hallja, amit mondok.

-        Miért nem? Maga hívott engem, nem én magát.

 

Évek óta tartó vita, hogy szükség van-e a készpénzre.

Vannak érvek mellette és ellene.

Az IPM 2026. júniusi számában Bückner Gergely A szegények pénzügyei című cikke erről a témáról szól, mellyel kapcsolatban eszembe jutott néhány élményem, tapasztalatom a pénzzel kapcsolatban.

Egyháztanácsos vagyok az egyházközségünkben, melyre tekintettel a szombat esti mise után én szoktam megszámolni a perselypénzt. Én nem szoktam pénzt bedobni, hanem átutalok minden hónapban egy bizonyos összeget. Biztos, vannak már olyan helyek, ahol lehet bankkártyával fizetni. Viszont nehezen tudom elképzelni, hogy ezzel a módszerrel meg lehetne őrizni a fizetés titkosságát, amire azért lenne szükség, hogy senki se tudja, ki mennyit fizet. Mert a templomban nem ez a lényeg, Mindig van ugyanis aprópénz, 5-10-20 forintosok a perselyben, de a jelenlegi módszerrel nem lehet tudni, ki dobta be és ki adott akár 10-20 ezer forintot.

 

Másrészt gyűjtöm a pénzérméket: a forgalomból kivontakat, hibásakat, és az átlagostól eltérő megjelenésűeket.  Ha megszűnne a készpénzforgalom, a gyűjtemény nagyon értékessé válna, ugyanakkor onnantól már csak korábban kiadott darabokat lehetne gyűjteni. 

A jövő emberei nem találnának elásott érméket. Nem is kellene azon tanakodni, kit, mit ábrázoljanak rajtuk. 

Nekem hiányozna a készpénz, de értem, hogy ez a jövő.

 

Girl Power -avagy a nők történelmi szerepe

  BBC History 2026. évi májusi szám

Ha megkérdezik, ki a példaképem, gondolkodás nélkül válaszolok:

Természetesen egy nő.

Olyan személy, aki már saját korában is kivívta magának a megbecsülést, pedig nagyon sok hátránnyal rendelkezett. A középkorban élt, 18 éves parasztlány volt, vagyis máris felsoroltam 3 szempontot, melyek közül egy is elegendő lett volna ahhoz, hogy eltűnjön a történelem süllyesztőjében. De nem így történt, hanem egy egész hadsereg követte.

 

Természetesen Jeanne d’Arc-ra gondoltam.

 

Janine Ramirez brit történész egyik kutatási területe a nők történelmi szerepének vizsgálata.

A nők szerepe a nemzeti mítoszokban című cikkből megtudhatjuk, a fejlett nyugat nagyon sok országában öltenek női alakot a nemzetek: a Szabadság-szobor, Marianne a Pantheonban, Britannia a Szent Pál székesegyházban.

„A nemzetet nőként képzelik el, jóllehet maguknak a nőknek alig vagy egyáltalán nem jutott szerep a nemzetek megteremtésében.”

Pedig ha belegondoltok, a földdel kapcsolatban nem az apát, hanem az anyát emlegetjük: anyaföld. 

Ez azért különösen érdekes, mert sok ázsiai országban teljesen másként viszonyulnak a nőkhöz. Gondoljatok csak az izraeli Golda Meirre, a pakisztáni Benazír Bhuttora, vagy az indiai Indira Gandhira.

 

Na de majd most talán nálunk is lesz változás.

 

 

   

Mit szólsz Hatvanpusztához?- Az mi?- Rubicon 2026. április-májusi szám

 

Bevallom, fiatalként nem igazán érdekeltek az államszervezési tantárgyak (államelmélet, alkotmánytan, stb.), mégis meglepődtem, amikor arról tanultunk, hogy az 1990-es alkotmányunk a Weimari alkotmányon alapul, vagyis azon a szabályozáson, mely alapján Hitler magához tudta ragadni a hatalmat és diktátor lett.

Most már mindannyian tudjuk, hogy hatalom megszerzésében sok tényező közrejátszott, pl. nagyon fontos szerepe volt az emberek manipulálásának.

Ennek egyik legnyilvánvalóbb formája a nácik által kiterjedten használt és sajnos modern társadalmak által is átvett propaganda. Az emberek megtévesztése a valóság eltitkolásával, illetve hazugságok kihangosításával a választók ismereteinek és így gondolkodásának, döntési mechanizmusaiknak befolyásolása.

Ennek egyik ékes példája a címben idézett párbeszéd, mely 2022-ben hangzott el. Egy 80 éves ismerősöm kritizálta – a kormánypropagandának megfelelően - az ukránokat, majd hitetlenkedő arcomat látva az egészet röviden összefoglalta:

-        Te még fiatal vagy, nem ismered az ukránokat.

No egyrészt csak egy 80 éveshez képest vagyok fiatal. Másrészt tudom, hogy a II. ukrán front 1945-ben történt magyarországi visszaéléséire gondolt, mely 2022-höz képest 77 évvel korábban történt, vagyis 80 éves ismerősöm 3 éves korában. Harmadrészt az 1945-ben visszaéléseket elkövetők nagy valószínűség szerint már nem élnek, jelenleg a gyerekeiket vagy unokáikat okolhatjuk, de felelősek-e a fiúk és az unokák az őseik tetteiért?    

Nem reagáltam az ismerősöm megjegyzésére, hanem visszakérdeztem:

-        Mit szólsz Hatvanpusztához?

-        Az mi? - kerekedett el a szeme.

 

A Rubicon 2026. április-májusi száma választásról, választási rendszerekről és ahhoz kapcsolódó egyéb témákról, pl. a manipulációról szól, melyek között számtalan ismerős módot találhatunk:

-        választási korrupció, szavazatvásárlás

-        választók fuvaroztatása

-        választók megvendégelése

-       fenyegetés, erőszak

-        nyomásgyakorlás

-      választói névjegyzék megtévesztő módon történő összeállítása

stb.  

Bár már vége a választásnak, érdemes elolvasni.

Amikor 32 fogam volt…IPM 2026. évi májusi szám

 

A családi legendárium szerint, ha dédnagyanyám verbálisan megbántott valakit, mindig arra hivatkozott, hogy amikor 32 foga volt, meg tudta rágni a szavakat, de amióta 80 éves elmúlt és alig vannak fogai, ezt már nem tudja megtenni. Ez volt a bocsánatkérés a részéről. Nemcsak, hogy elismerte esetleges bűnösségét, de soha nem lépte át azt a láthatatlan határt, mely a családon belüli kommunikációban, érdekérvényesítésben megengedett.

Nem mindenki mondhatja el ezt magáról. Nagyon sokan vannak (vagyunk?), akik időnként vagy rossz esetben rendszeresen elveszítik a kontrollt.  

Nagyanyámnak azt javasolta az orvosa, hogy ha ideges, vágjon földhöz egy-két tányért. A családi legendárium szerint erre egyetlen alkalommal sem került sor. Részint drága megoldás lett volna, másrészt balesetveszélyes, hiszen a tányérdarabkák sérülést okozhattak volna, ráadásul takarítani kellett volna utána.

Jakabffy Éva Mi történik az első két másodpercben? A konfliktus neurobiológiája című cikke nagyon jó ötleteket ad arra, hogy hűtsük le magunkat, ha felforr az agyvizünk.

Nekem legjobban a buddhista szerzetesek médiában már sokat látott, ismert technikája, az „Om” mantrázása tetszett.

Valószínűleg hatékony a dühöngő ember hideg vízzel lelocsolása, lehűtése is. Munkám során sajnos sokszor előfordul, hogy az általunk gondozott gyereket veszítenek kontrollt. Hallottam már arról, hogy pl. nevelőszülők alkalmazták ezt a hideg vízzel locsolásos módszer, ami viszont a gyermekvédelmi szakellátásban tiltott.

Máshol is olvastam már a boksz-zsák szétverése módszerről is. Jakabffy Éva szerint nem valódi megnyugvásról, hanem kifáradásról van szó.

 Tetszettek a cikkben felsorolt módszerek, de volt egy kis hiányérzetem: csupán saját magunk megnyugtatására alkalmazhatók. Én viszont szívesen olvastam volna olyan lehetőségekről, melyekkel kontrollveszett, dühöngő, verekedő, üvöltöző, késsel, vagy törött cseréppel fenyegetődző, erős, izmos, tinédzsereket lehet lenyugtatni úgy, hogy senki se sérüljön meg és senki ne veszítse el az állását.