A sztárok is emberek

 

Fiatalkorom egyik legnagyobb sztárja volt Bruce Willis.

Hiába volt lépcső egy épületben, ő nem azt használta, hanem egy majom ügyességét meghazudtolóan leugrált. Egy szál trikóban, vérző sebeire ügyet se vetve mindent elbírt. Sérthetetlen és halhatatlan volt. Legalábbis annak látszott.

Azután néhány éve kiderült, hogy ő is ember.

 

Szintén nagy sztár volt a Vissza a jövőbe trilógia főszereplője, Michael J. Fox. Úgy tűnt, az örök srác soha nem öregszik meg, mindörökre megőrzi tinédzser imázsát, ezért aztán komoly arculcsapás volt, amikor megtudtuk, hogy ő is ember.

 Tudom, hogy sokak számára nevetséges lehet, de anyukámmal haláláig nagyon szoros volt a kapcsolatom. Akkor 37 éves voltam, és bár hónapokig haldoklott, tehát nem ért váratlanul, hogy elment, mégis megviselt. Kevésnek találtam azt, hogy mindössze 67 évet élt.

Az utóbbi években azonban másként állok ehhez a dologhoz, miután nagy sok ismerősöm esetében látom, hogy milyen sok problémát jelent az egész családnak, ha egy valóban idős (80-90 éves) embert ápolni kell. Mindenki szenved: az idős ember is és a családja is.  

 

A Mindennapi pszichológia 2026. évi 2. számában több érdekes cikket is olvashattok a témában. (Nem feledékenység: betegség).

Pay in cash

 

Az online bankszámlák megjelenése óta mindenkinek vannak élményei. Például amikor a fülbemászó és főleg meggyőző bemondói hangszínnel rendelkező, intelligens nő felhív azzal, hogy az MNB-nél dolgozik, neve és nyilvántartási száma ez meg ez, és tájékoztatni akar, hogy a bankszámlámról valaki épp most akar leemelni 400 ezer forintot.

-        Komolyan? – kérdezem gúnyos hangon, mire egy pillanatra meghökken

Gyorsan összeszedi magát:

-        Nem hiszi el?  

-        Miért hinném?

-        Mert igaz – erősködik.

-        Mi közöm az MNB-hez? Nincs ott számlám.

-        Nem számít – veszi a elő a legmeggyőzőbb és leghivatalosabb hangját. – Mi minden számlát látunk.

-        Jaj, drágám, dehogy látnak maguk mindent. Igaz, hogy az MNB a bankrendszer csúcsán álló jegybank, de ez nem jelenti azt, hogy látják a kereskedelmi bankok által vezetett számlákat. Nézzen már utána egy pénzügyi jog könyvben.

-        Azért nem kell gúnyolódni – esik ki a szerepéből sértődötten és leteszi a telefont, így már nem hallja, amit mondok.

-        Miért nem? Maga hívott engem, nem én magát.

 

Évek óta tartó vita, hogy szükség van-e a készpénzre.

Vannak érvek mellette és ellene.

Az IPM 2026. júniusi számában Bückner Gergely A szegények pénzügyei című cikke erről a témáról szól, mellyel kapcsolatban eszembe jutott néhány élményem, tapasztalatom a pénzzel kapcsolatban.

Egyháztanácsos vagyok az egyházközségünkben, melyre tekintettel a szombat esti mise után én szoktam megszámolni a perselypénzt. Én nem szoktam pénzt bedobni, hanem átutalok minden hónapban egy bizonyos összeget. Biztos, vannak már olyan helyek, ahol lehet bankkártyával fizetni. Viszont nehezen tudom elképzelni, hogy ezzel a módszerrel meg lehetne őrizni a fizetés titkosságát, amire azért lenne szükség, hogy senki se tudja, ki mennyit fizet. Mert a templomban nem ez a lényeg, Mindig van ugyanis aprópénz, 5-10-20 forintosok a perselyben, de a jelenlegi módszerrel nem lehet tudni, ki dobta be és ki adott akár 10-20 ezer forintot.

 

Másrészt gyűjtöm a pénzérméket: a forgalomból kivontakat, hibásakat, és az átlagostól eltérő megjelenésűeket.  Ha megszűnne a készpénzforgalom, a gyűjtemény nagyon értékessé válna, ugyanakkor onnantól már csak korábban kiadott darabokat lehetne gyűjteni. 

A jövő emberei nem találnának elásott érméket. Nem is kellene azon tanakodni, kit, mit ábrázoljanak rajtuk. 

Nekem hiányozna a készpénz, de értem, hogy ez a jövő.

 

Girl Power -avagy a nők történelmi szerepe

  BBC History 2026. évi májusi szám

Ha megkérdezik, ki a példaképem, gondolkodás nélkül válaszolok:

Természetesen egy nő.

Olyan személy, aki már saját korában is kivívta magának a megbecsülést, pedig nagyon sok hátránnyal rendelkezett. A középkorban élt, 18 éves parasztlány volt, vagyis máris felsoroltam 3 szempontot, melyek közül egy is elegendő lett volna ahhoz, hogy eltűnjön a történelem süllyesztőjében. De nem így történt, hanem egy egész hadsereg követte.

 

Természetesen Jeanne d’Arc-ra gondoltam.

 

Janine Ramirez brit történész egyik kutatási területe a nők történelmi szerepének vizsgálata.

A nők szerepe a nemzeti mítoszokban című cikkből megtudhatjuk, a fejlett nyugat nagyon sok országában öltenek női alakot a nemzetek: a Szabadság-szobor, Marianne a Pantheonban, Britannia a Szent Pál székesegyházban.

„A nemzetet nőként képzelik el, jóllehet maguknak a nőknek alig vagy egyáltalán nem jutott szerep a nemzetek megteremtésében.”

Pedig ha belegondoltok, a földdel kapcsolatban nem az apát, hanem az anyát emlegetjük: anyaföld. 

Ez azért különösen érdekes, mert sok ázsiai országban teljesen másként viszonyulnak a nőkhöz. Gondoljatok csak az izraeli Golda Meirre, a pakisztáni Benazír Bhuttora, vagy az indiai Indira Gandhira.

 

Na de majd most talán nálunk is lesz változás.

 

 

   

Mit szólsz Hatvanpusztához?- Az mi?- Rubicon 2026. április-májusi szám

 

Bevallom, fiatalként nem igazán érdekeltek az államszervezési tantárgyak (államelmélet, alkotmánytan, stb.), mégis meglepődtem, amikor arról tanultunk, hogy az 1990-es alkotmányunk a Weimari alkotmányon alapul, vagyis azon a szabályozáson, mely alapján Hitler magához tudta ragadni a hatalmat és diktátor lett.

Most már mindannyian tudjuk, hogy hatalom megszerzésében sok tényező közrejátszott, pl. nagyon fontos szerepe volt az emberek manipulálásának.

Ennek egyik legnyilvánvalóbb formája a nácik által kiterjedten használt és sajnos modern társadalmak által is átvett propaganda. Az emberek megtévesztése a valóság eltitkolásával, illetve hazugságok kihangosításával a választók ismereteinek és így gondolkodásának, döntési mechanizmusaiknak befolyásolása.

Ennek egyik ékes példája a címben idézett párbeszéd, mely 2022-ben hangzott el. Egy 80 éves ismerősöm kritizálta – a kormánypropagandának megfelelően - az ukránokat, majd hitetlenkedő arcomat látva az egészet röviden összefoglalta:

-        Te még fiatal vagy, nem ismered az ukránokat.

No egyrészt csak egy 80 éveshez képest vagyok fiatal. Másrészt tudom, hogy a II. ukrán front 1945-ben történt magyarországi visszaéléséire gondolt, mely 2022-höz képest 77 évvel korábban történt, vagyis 80 éves ismerősöm 3 éves korában. Harmadrészt az 1945-ben visszaéléseket elkövetők nagy valószínűség szerint már nem élnek, jelenleg a gyerekeiket vagy unokáikat okolhatjuk, de felelősek-e a fiúk és az unokák az őseik tetteiért?    

Nem reagáltam az ismerősöm megjegyzésére, hanem visszakérdeztem:

-        Mit szólsz Hatvanpusztához?

-        Az mi? - kerekedett el a szeme.

 

A Rubicon 2026. április-májusi száma választásról, választási rendszerekről és ahhoz kapcsolódó egyéb témákról, pl. a manipulációról szól, melyek között számtalan ismerős módot találhatunk:

-        választási korrupció, szavazatvásárlás

-        választók fuvaroztatása

-        választók megvendégelése

-       fenyegetés, erőszak

-        nyomásgyakorlás

-      választói névjegyzék megtévesztő módon történő összeállítása

stb.  

Bár már vége a választásnak, érdemes elolvasni.

Amikor 32 fogam volt…IPM 2026. évi májusi szám

 

A családi legendárium szerint, ha dédnagyanyám verbálisan megbántott valakit, mindig arra hivatkozott, hogy amikor 32 foga volt, meg tudta rágni a szavakat, de amióta 80 éves elmúlt és alig vannak fogai, ezt már nem tudja megtenni. Ez volt a bocsánatkérés a részéről. Nemcsak, hogy elismerte esetleges bűnösségét, de soha nem lépte át azt a láthatatlan határt, mely a családon belüli kommunikációban, érdekérvényesítésben megengedett.

Nem mindenki mondhatja el ezt magáról. Nagyon sokan vannak (vagyunk?), akik időnként vagy rossz esetben rendszeresen elveszítik a kontrollt.  

Nagyanyámnak azt javasolta az orvosa, hogy ha ideges, vágjon földhöz egy-két tányért. A családi legendárium szerint erre egyetlen alkalommal sem került sor. Részint drága megoldás lett volna, másrészt balesetveszélyes, hiszen a tányérdarabkák sérülést okozhattak volna, ráadásul takarítani kellett volna utána.

Jakabffy Éva Mi történik az első két másodpercben? A konfliktus neurobiológiája című cikke nagyon jó ötleteket ad arra, hogy hűtsük le magunkat, ha felforr az agyvizünk.

Nekem legjobban a buddhista szerzetesek médiában már sokat látott, ismert technikája, az „Om” mantrázása tetszett.

Valószínűleg hatékony a dühöngő ember hideg vízzel lelocsolása, lehűtése is. Munkám során sajnos sokszor előfordul, hogy az általunk gondozott gyereket veszítenek kontrollt. Hallottam már arról, hogy pl. nevelőszülők alkalmazták ezt a hideg vízzel locsolásos módszer, ami viszont a gyermekvédelmi szakellátásban tiltott.

Máshol is olvastam már a boksz-zsák szétverése módszerről is. Jakabffy Éva szerint nem valódi megnyugvásról, hanem kifáradásról van szó.

 Tetszettek a cikkben felsorolt módszerek, de volt egy kis hiányérzetem: csupán saját magunk megnyugtatására alkalmazhatók. Én viszont szívesen olvastam volna olyan lehetőségekről, melyekkel kontrollveszett, dühöngő, verekedő, üvöltöző, késsel, vagy törött cseréppel fenyegetődző, erős, izmos, tinédzsereket lehet lenyugtatni úgy, hogy senki se sérüljön meg és senki ne veszítse el az állását.

Amit ketten tudnak, az már nem titok – Múlt-kor 2026. tavaszi szám

 

Szerintetek az emberek miért hoznak létre titkos társaságokat?

Valószínűleg mindenki első helyre sorolná – hiszen a titkos társaság elnevezésből nyilvánvaló-, hogy a tagok el akarják titkolni, hogy a társasághoz tartoznak. Ennek természetesen különböző okai lehetnek, de kétségkívül valamilyen haszonszerzésre törekednek. Ez alatt nem kizárólag anyagi hasznot értek, nemcsak valamilyen pozíció, hatalom megszerzését, hanem sok egyéb mást, olyasmit, ami a tagok számára fontos, másoknak viszont nem az, például azt, hogy egymást segítik. Lehetséges ok az is, hogy veszélyesnek érzik azt, ha a társaság létezése kitudódik, például hogy a tagok azonos módon gondolkodnak olyan kérdésekről, melyek mások számára nem elfogadottak, sőt, esetleg üldözendők. Ebbe a körbe sorolom a sátánimádókat, vagy régen az egyházi tanokkal szembemenő tudósokat.

Természetesen mindig hely és idő függvénye, hogy mely szerveződési elvek mentén alakulhat ki egy-egy titkos társaság, kik és hányan lehetnek a tagjai.

A Múlt-Kor magazin 2026. tavaszi számának fő témája a titkos társaságok. Ismerős (illuminátusok, Ku-Klux-Kan, szabadkőművesek) és kevésbé ismert társaságokat (THule, Magyar Testvéri Közösség, Carboneria) mutatnak be. Érdemes elolvasni. Kedvcsinálónak a Láthatatlanul a magyar érdekért című cikk bevezetőjéből idézem Mester Miklós szavait szó szerint:

„Létezett egy tucatnyi titkos társaság, féltitkos és igen zárt, exkluzív tagsággal rendelkező társaság, melynek berkeiben dőlt el lényegében, hogy a vezető pozíciókat kikkel töltik be, hogyan állítják össze a kormánypártot, kik indulhatnak képviselőként, kik lesznek az ispánok, alispánok, szolgabírók, csendőrparancsnokok, kik kerülhetnek be a kormányzó szűk tanácsadó körébe.”

Ezeket a sorokat olvasva elgondolkodtam, hogy mennyire közismertek a felsorolt ismérvek. Talán ezek a szerveződések napjainkban már nem is titkos formában működnek, hanem nagyon is nyilvánosak. Mindenesetre bárki nem lehet a tagjuk. Mondjuk, nem is mindenki akar.

 

Péntek, szombat vagy vasárnap? – NG Istenek és vallások különszám

 

Az átkos szocializmusban voltam tizenkettedikes, amikor egy évig tanultunk filozófiát. Ennek keretében „ismerkedtünk meg” a Bibliával. Nem estünk túlzásba, egyetlen tanórát foglalkoztunk vele. Konkrétan én tartottam bemutatót az osztálytársaimnak, melynek illusztrálásra bevittem az akkori Jugoszláviában megjelent és onnan a papok segítségével rendelhető, magyar nyelvű Képes Bibliát. Nem mondtam semmit a Biblia keletkezésének történetéről. Szóba se hoztam Istent.  40 percbe próbáltam összezsúfolni a Biblia szerkezetét és érdekes történeteit.  Nem emlékszem, konkrétan miről beszéltem, de az tuti, hogy az osztálytársaim tátott szájjal, némán hallgattak. Majd a szünetben az egyikük odajött hozzám, és megkérdezte:

-        És akkor ki is volt Mózes?

Mentségére szolgáljon akkoriban egyáltalán nem vetítettek a bibliai történeteket bemutató filmek se a tévében, se a mozikban, pedig akkor volt az amerikai vallásos tartalmú filmek fénykorának utócsengése (pl. Ben Hur), illetve készültek nagyon jó egyéb filmek, (pl, Zeffirelli Názáreti Jézus című alkotása).

Biztos vagyok abban, hogy nem Pi Patel az egyetlen ember, aki azon tanakodik, melyik napon lehetne közelebb kerülni Istenhez, vagyis a muszlim, zsidó vagy keresztény vallás által közelítsük-e meg a Teremtőt, és pénteken, szombaton vagy vasárnap tartsuk az Úr napját.   

Persze sokan egyik napon se, mert szerintük nincs Isten. Egyesek tévesen azt állítják, hogy az ateisták semmiben se hisznek, de ez nem igaz, mert ők is hisznek, abban hisznek, hogy nincs Isten.

 

Viszont a számukra is érdekes lehet becsatlakozni a Biblia egy év alatt podcast hallgatásába, mert ha nem is akarják egyszerre kipipálni a szombatot és a vasárnapot, akkor is hasznos, hogy megismerjék a Bibliát, az emberi kultúra fontos dokumentumát, hiszen a múzeumok tele vannak bibliai tárgyú történeteket ábrázoló műalkotásokkal ugyanúgy, ahogy az irodalom, a zene, vagy más művészetek is vissza-visszanyúlnak az emberiség történetébe.

 

Fentiek alapján látható, hogy engem nagyon érdekel ez a téma, ezért nagyon örültem, amikor kezembe vehettem a National Geographic Istenek és vallások című különszámát.

Az alcíme szerint: A hit eredete, sokfélesége és jövője.

Ha a hit eredetén az alapokat értjük, akkor minden rendben volt, bár én személy szerint ennél többet vártam volna, na de ne várjunk sokat 94 oldaltól.

A vallás sokféleségét bemutató rész számomra zűrzavaros volt.

A vallás jövője az AI papokkal pedig ijesztő.

Tehát összességében csalódtam.