Bizonyára hallottatok már
Zimbardo 1971-es standfordi börtönkísérletéről, mely során a kísérleti
alanyokat két csapatra osztották, és sorsolás alapján az egyik csapat tagjai
börtönőrök, a másiké rabok lettek.
Egy hét után le kellett fújni a
kísérletet, mert az őrök túlságosan eldurvultak, visszaéltek hatalmukkal. Azt
akarták bizonyítani, hogy a hatalom hatására a legjámborabb emberből is előbújik
a gonosz.
Talán azt is hallottátok már, melyről
az IPM Tudta-e 20. számában olvashatunk, nevezetesen, hogy a kísérlet
nem volt teljesen tiszta, mivel a kísérlet vezetői biztatták a börtönőröket,
hogy legyenek kegyetlenek. Ennek ellenére az elmúlt több mint 50 évben senki se
merte megismételni a kísérletet.
Mi lehet ennek az oka?
A Halálsoron című filmben vannak
szadista, eleve gonosz őrök és olyanok is, akik megőrzik az emberségüket. Ez
azonban egy kitalált történet.
Tehát igazából az a kérdés,
hogy a hatalom torzítja-e a személyiséget.
Szerintem a válasz igen,
mindenképpen.
Gondoljunk csak a vállalati
vezetőkre. Ha csúcsvezetők, senki nem áll felettük, vagyis senki nem meri
kétségbe vonni a döntéseiket, mindig mindenki próbál a kedvükben járni. Nagyon
erős személyiségre van szükség ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben a főnökben el ne
hatalmasodjon a mindenhatóság érzése. Ugyanez igaz a vezető politikusokra, akik
a vezéresedés révén könnyen elveszíthetik kapcsolatukat a valósággal. Gondoljunk
csak Napóleonra, Hitlerre vagy Sztálinra.
Azt gondolom, ez nem új
felfedezés, hanem már az ókorban is ismerték. Az ókori görög demokráciában nem
véletlenül volt szokás, hogy egy-egy tisztséget csak korlátozott ideig lehetett
betölteni. Ezzel biztosították, hogy a vezetők két alaptípusának, a pszichopata
és nem pszichopata vezetőnek, ne torzulhasson úgy el a személyisége, hogy az a
közösségre veszélyt jelentsen.
A pszichopatát nem érdekli,
hogy mit éreznek a körülötte levők, viszont előfordulhat, hogy bármi áron ragaszkodni
akar a hatalmához, ami egy köztársaságban a választásokon történő ismétlődő megméretés
miatti aggodalom okán komoly mentális torzulásokat okozhat, sok-sok választás
után akár elmebajt is. Egy alkotmányos monarchia uralkodója számára ez nem
jelent problémát, hiszen nem sok döntési joga van, de ha betartja a minimális
szabályokat, akkor gyakorlatilag élete végéig trónon maradhat, nem kell
aggódnia pozíciója megőrzése miatt.
Egy nem pszichopata vezető
számára a lelkileg megterhelő és elmeállapot roncsoló döntések miatti
felelősség lehet mentálisan káros, főleg olyan helyzetekben, amikor csak rossz
lehetőségek közül lehet választani.
Mellesleg ha egy vezető sokáig
tölti be a tisztségét, egyre több olyan „rossz”, vagyis másokra nézve sérelmes
döntést kénytelen hozni, amit a választók nem felejtenek el. Így a történelmi
pozitív megítélése miatt is fontos, hogy ne kapaszkodjon foggal-körömmel a
pozíciójához.
Összességében kísérlet nélkül,
gondolati alapon is megállapítható, hogy a hatalom az emberek többségének
személyiségét torzíthatja úgy, hogy jámbor emberekből is előbújhat a gonosz.
Mi a véleményetek?