Párbeszédek kontra leírások

Komoly problémáim vannak.

Párbeszéd-függő vagyok.

Bár tudom, hogy a jó regény sajátja a dialógusok és leírások kellő számú és minőségű kombinálása, amivel az író megteremti az atmoszférát, elmeséli a történetet, és lefesti a szereplőket, de mégis…

Rémesen dolgozom: először mindig a párbeszédeket írom meg, és csak ha azok készek, akkor próbálok némi tartalmat, hátteret tölteni a történetbe.

Lehet, hogy forgatókönyveket vagy színdarabokat kellene írnom?

Ráadásul a kedvencem is egy színdarab:

A tizenkét dühös ember.

Tökéletesen összeszerkesztett írás, ahogy egyetlen kételkedő meggyőz a saját igazáról tizenegy eltökélt embert.

És a kis pihenők az egyes részek közt, jelentéktelen kis csevegések, de óriási áthidalások az egyes fordulatok közt. 

Igazi remekmű.

Most pedig van egy új felfedezettem, A tolmács című film, melynek története sablonos, de a dialógusok nem azok:

Csak egy példát hadd írjak ide! Annyit kell tudni a történetről, hogy Nicole Kidman (NK) az ENSZ-ben dolgozó tolmácsot alakít, aki egyszer véletlenül fültanúja lesz annak, hogy egy afrikai vezető (Zuwanie) elleni merényletről beszél valaki. Természetesen beszámol erről az ENSZ biztonsági szolgálatának, akinek egyik embere (Sean Pean- SP) faggatja ki a tolmácsot:

(A képen ezt a jelenetet lehet látni. A színészek szinte rezzenéstelenek, amivel csak fokozzák a szavak erejét).

SP: Talán nem kívánja ide Zuwaniet?

NK: Nem én találtam ki!

SP: Mit gondol Zuwanie-ról?

NK: Nem érdekel.

SP: Nem bánná, ha meghalna?

NK: Nem bánnám, ha elmenne.

SP: Ez ugyanaz.

NK: Nem, dehogy is! Ha ugyanúgy fordítanám, kirúgnának. Ha a kettő ugyanaz lenne, nem lenne ENSZ.

SP: Az a szakmája, hogy játszik a szavakkal.

NK: Nem játszom velük.

SP: Hisz most is játszik.

NK: Inkább maga. Ha azt akarnám, hogy meghaljon, nem szólok. Hagynám, hogy megtörténjen, de nem ezért vagyok itt.

SP: Itt?

NK: Itt az ENSZ-nél, ahelyett, hogy az úton strázsálnék egy gépfegyverrel.

SP: Mert a diplomáciában hisz?

NK: Mert hiszek ebben a helyben, és abban, amit el akar érni.

SP: Hát… akkor kemény éve volt.

Ti hogy álltok ezzel a kérdéssel? Párbeszéd vagy leírás?

Első olvasmányélményeim

Első olvasmányélményeimmel természetesen kisgyerekkoromban találkoztam.
Miután édesanyám minden este mesét olvasott nekem, elképzelhetetlen volt könyvek nélkül az életem.
A nyár számomra elsősorban az olvasást jelentette, és csak másodsorban nyaralást, strandot, tábort, hisz olvasnivalót ezekre a helyekre is lehetett vinni.
Nyaranta heteket töltöttem nagyszüleimnél, ahol nem volt tévé, viszont volt  egy árnyas gang meg egy nyugágy, és vittem magammal könyveket. Pöttyöseket, nem vörös pöttyöset, fehéret. Piros, sárga, lila vagy zöld alapon. G. Szabó Juditot, Fehér Klárát.
De a nagy kedvenc Az egri csillagok volt. Tíz évesen úttörőavatásra kaptam ajándékba. Két hét alatt felfaltam, azután olyan erős elvonási tüneteim voltak, hogy azonnal újraolvastam, majd az elkövetkező évben még kétszer, végül elrejtette anyukám, és csak évekkel később adta vissza. Nem ostoba volt, nem is műveletlen, csak azt akarta,hogy mást is olvassak, mert annyi jó könyv van.
Az egri csillagok maradt mégis az örök szerelem. Életem legjobb kirándulása volt, mikor Egerben megnéztük a várat, meg a katakombákat.
A filmet csak jóval később láttam, de még fiatalon, nem ismertem a benne szereplő híres színészeket.
Mikor gimis voltam, egy nap ellátogatott hozzánk a Bornemissza Gergelyt játszó Kovács István. Szavalt meg beszélt, magas volt és szép hangú, de a legmeglepőbb nem ő volt, hanem a tanárnők, akik a környezetében csitrivé váltak.
Évek múlva láttam csak ezt a remek színészt a Kárpáthy Zoltánban illetve az Abigél Kuncz főhadnagyaként.
Ma már, mint minden jó színész, csak a hangját hallhatom, ha szinkronizál.
Könyv és film általa váltak eggyé bennem.

A pap- Háború a vámpírok ellen

Jó hír: Kirúgták a köztársasági elnök hivatalától azt a személyt, aki a botrányos helyesírású közleményt írta.

Rossz hír: új állást talált az egyik filmforgalmazó cégnél, mint fordító.

Egyébként Madnek hívják, az is.

Ha tudsz angolul, még véletlenül se pillants a magyar feliratra, mert ott ragad a szemed. Én még életemben nem láttam ennyi helyesírási hibát egybekötve. ( pl. lessz, menyj, rólla, nem tellt el, a testük másabb mint a milyenk, de a legdurvább: „agy egy csókot”.)

A pap- Háború a vámpírok ellen egy az Underworld-höz vagy a Kaptárhoz hasonló kitalált szürke, lehangoló világban játszódik. A történet szerint évszázadok óta dúl a háború a vámpírok és az emberek közt, de az egyház szerint már sikerült kiirtani a vérszívókat,  néhány katonapap, köztük a Paul Bettany által megszemélyesített főszereplő, azonban továbbküzd ellenük.

Aki szereti a különleges lényektől nyüzsgő, vérben csorgó, ugyanakkor a színeket szürkétől a feketéig felvonultató öldöklős filmeket, annak csak ajánlani tudom ezt. Nekem nem jött be. Nem tetszett a papi rend ilyen alternatív értelmezése, a gyónás gépesítése, és ugyan nagyon érdekesen és látványosan megoldották a steampunkos városképet - ahogy erről a kommentekben von Birken ír is, és én csak utólag írtam ide ezt a mondatot, - tőlem ez az egész világ nagyon távol áll.

Annak ellenére se tetszett a film, hogy végre úgy ábrázolták a vámpírokat, ahogy valóban ki kellene nézniük, ha léteznének: arctalan, meztelen, szem nélküli (a sötétben minek az) ragadozókként, hatalmas vérszívásra és ölésre tökéletes szájszervvel. Bár von Birkennel folytatott eszmecserének köszönhetően most már én is azt vallom, hogy ezek a lények nem vámpírok, hanem valami teljesen új faj.

Írópályázat

A félreértések elkerülése végett nem én írok ki pályázatot, mert arra egyrészt lusta vagyok, másrész meg úgyse tudnák objektíven dönteni.

Az Ulpius kiadó hirdetett meg egy novellaíró pályázatot, és csak azért teszem ide ki, hátha van még valaki, aki nem tud róla, ill. meg szeretném kérdezni, szerintetek mivel induljak. Nekem nagy kedvencem az Emlékkép, ami azonban 46 ezer karakter, és nem szeretnék belőle semmit se kihúzni, tehát nem ő lesz a befutó. Szeretem még az Árnyképet, az "olyan shiveres", tehát fanfic jellegű írással se akarok indulni. Viszont biztos, hogy a Képtárból megy valami, mert a komoly írásaimat (Utolsó levél, Jó halál...) nem értékelnék egy ilyen pályázaton. Valami laza, fiatalos kell.
Most írok egy újat, majd később még szó lesz róla a Képtárban, de az még csak félig van kész, és már 42 ezer karakter.
Segítsetek választani! Köszi:)