Olyan öreg vagyok,hogy...

Mivel sokan jóval fiatalabbak vagytok, mint én (aki nem, az tagadja le nyugodtan), gondoltam, kezdek egy sorozatot a fenti címmel, amiben összeszedem azokat az érdekességeket, amiket én, mint vénség megtapasztaltam, Ti pedig majd itt olvastok róla, ha a szüleitektől még nem hallottatok semmit.

Olyan öreg vagyok, hogy nemcsak arra emlékszem, hogy elhagyták hazánk területét az utolsó orosz katonák, de arra is, hogy itt voltak.
Nálunk két laktanyában laktak. Egyik a várostól keletre (Vosztok lakótelep), a másik nyugatra volt.
Én pedig mikor anno csillagászattal foglalkoztam a TIT-ben, kötelező feladatként megkaptam, hogy a keleti laktanyában tartsak az itt állomásozóknak előadást.
Egy hadnagy fogadott a kapuban.Az ötven méterre levő előadóteremig vezető utat egy ZIL-teherautón kellett megtenni. Akkor még nem olvastam kémes könyveket, nem értettem, miért nem mehetünk gyalog. A hadnagy viszont azt nem értette, miért kapok én 300 forintot ezért a kis műsorért. Akkor ez óriási összeg volt, egy kiló kenyér háromhatvanba került.
Kb. 3-400 katonát betereltek az előadónak kijelölt ebédlőbe. Egy kárpátaljai magyar fiú tolmácsolt, akit ugyan besoroztak a Vörös Hadseregbe, de hamar kiderült, hogy sokkal jobban tud magyarul, mint oroszul.