A minap Ata Papp készített velem egy interjút. Itt olvashatjátok:
1. Miért
választottál írói álnevet?
Elsősorban
azért, mert nagyon hétköznapi nevem van.
Másodsorban
azért, hogy segítsek az olvasóknak. Azt szoktam mondani, hogy a tanítványaimnak
tanárnő vagyok, a barátaimnak Márti, a családomnak Anyu, az olvasóimnak meg
Grapes. Mivel nem vagyok zsenge ifjú, néha meglepődnek az olvasók, amikor
meglátnak, de ezen a néven bátran meg mernek szólítani a fiatalok is, és így könnyebben
tudunk kommunikálni.
Sokszor
meséltem arról, hogy miért ezt választottam, de nagyon fontos szempont volt az
is, hogy bár idegen név, mégis könnyen megjegyezhető. Mivel egyszerű a valódi
nevem, másik kellett, de tök fölösleges lett volna egy másik magyar nevet
választani, ami ráadásul nagy valószínűség szerint valaki más neve lett volna.
Kézenfekvő megoldás volt egy egyszerű, de olyan idegen név, ami senkihez sem kötődik.
Legalábbis ebben a formában, ahogy én használom, nem.
2. Milyen érzés volt az, amikor
megjelent az első regényed?
Ezzel
kapcsolatban vegyesek az érzéseim.
Nagyon
sokat kellett várnom arra, hogy megjelenjen a Jóslatok hálójában. És itt
nemcsak arra a két évre gondolok, ami a Könyvmolyképző vezetőjének, Katona
Ildikónak az első levele és a megjelenés közt eltelt, hanem azokra a mélypontokra
is, amikor nem voltam biztos abban, hogy valóban megjelenik a könyv.
Így
aztán került némi üröm az örömbe, de akkor még nem ismertem Ildikót, így nem
tudtam, hogy amit ígér, azt mindig megtartja.
Összességében
azonban azt kell mondanom, hogy óriási lehetőséget kaptam Ildikótól, mert ha
esetleg nem is kell majd egy következő könyvem a Könyvmolyképzőnek, a Jóslatok
sikerét meglovagolva sokkal jobb esélyekkel indulok más kiadóknál, mint azok,
akiknek még nem jelent meg könyvük.
3. Tudsz párhuzamosan, egyszerre több történetet írni?
Nem,
csak egyre tudok koncentrálni. Mivel összetett, bonyolult sztorikat írok,
vigyáznom kell, hogy el ne tévedjek bennük.
4. Mennyire vagy képes befogadni a negatív
kritikákat? Képes vagy megbékélni velük?
Másfél
év alatt megszoktam, hogy az emberek nem egyformák, ezért a véleményük is
különböző.
Többféle
negatív kritika van, és olyan is előfordul, hogy ezek egy ember véleményében
ötvöződnek. Az egyik fajta az építő jellegű, amit érdemes végiggondolni,
elemezni, hisz sokat tanulhat az ember az ilyenekből.
A
másikból csöpög az irigykedés. Ez utóbbi hellyel-közzel semmi értékelhető infót
nem tartalmaz, egyesek akár trágárkodni is képesek. Ezzel nem tudok mit kezdeni.
Az ilyen embereket csak sajnálom. Aztán van olyan, amikor látszik, hogy aki
írta, értelmes, okos ember, és nem a bántó szándék vezérli, egyszerűen nem az
olyan történeteket szereti, amit én írok.
Neki ez úgy jön le, hogy rossz a könyvem, pedig csak más áll közel a
szívéhez. Ezzel se tudok mit kezdeni, mert különbözőek vagyunk, nem
szerethetjük ugyanazt.
5. Mit érzel, amikor írsz, s a
könyvedben élsz?
Ezt.
A könyvemben élek, ott élem ki magam, a vágyaimat, amiket a valóságban soha nem
érhetek el, a kalandokat, amikkel szerencsére vagy sajnos, nem találkozok a
mindennapokban.
6. Van példaképed?
Van.
Madame Curie az elhivatottságával és az eszével, Teréz anya az odaadásával
fogott meg. De az abszolút példakép Jeanne d’Arc, a középkori 18 éves parasztlány,
akit egy egész hadsereg követett.
Írói
példaképnek pedig Szabó Magdát tekintem.
A Jóslatok hálójában újra akciós a Könyvmolyképző márkaboltjában, ahol most 50 %-kal olcsóbban veheted meg!