Hol vót, hol nem vót, vót egyszer egy magyar háziasszony.
Ennek a háziasszonynak vót nagy boldogsága, nagy öröme: három gyereke.
Hanem egy napon a legkisebb gyereknek igazolás kellett az iskolába arról, hogy van két testvére.
No, fogta magát a magyar háziasszony, oszt elment a hivatalba igazolásért. Megnyomta a gombot a sorszámkérő szerkezeten, oszt kiderült, hogy huszonkilencen várnak előtte. Hát, gondóta a magyar háziasszony, átmegyek a szupermarketba, bevásárolok, meg feladom a postán a csekkeket, oszt majd visszajövök. El is intézett mindent, de akkor még tizenöten voltak előtte a hivatalban. Hát fogta magát a magyar háziasszony, elővette a táskájába készített könyvet, oszt elolvasott száz oldalt, amíg rá nem került a sor.
Akkor aztán megkapta az igazolást, meg a szájhúzást:
– Hát a középső gyerek? – így a hivatalnok.
– Mi van vele? – kérdezte az asszony.
– Az még iskolás?
– Há’ má’ hogy ne lenne az?!
– Há’ má’ elmúlt tizennyolc éves! No, hozzon róla igazolást az iskolából!
Elküldte a középső gyereket a magyar háziasszony az iskolába igazolásért, aztán másnap visszament a hivatalba. Most csak huszonnyolcan voltak előtte, de ott volt a szupermarket, meg a dzsoli-dzsóker posta unaloműzőnek, és az a nyócvan oldal, amit elolvasott a könyvből.
Dóga végeztével hazament a magyar háziasszony, bekapcsolta a rádiót, oszt mit hallott? Hát azt, hogy a nagycsaládosok kérhetnek gázár-támogatást a hivataltól.
No, másnap visszament a magyar háziasszony a hivatalba az előzőleg internetről letöltött és kitöltött igénylő lappal, oszt kért gázár-támogatást, miután levárta a sorát, mind a huszonnyolc embert, megjárta a szupermarketet meg a postát, és elolvasott hatvan ódalt.
Elégedetten hazament a magyar háziasszony, ide is, oda is adott igazolást, míg el nem fogyott mind, ám ekkor hazajött a nagylánya, messze földről, a székesfővárosból avval a kéréssel, hogy kell egy igazolás a hivataltól, hogy van két testvére.
Ó, te szerencsétlen magyar háziasszony, miért csak három példányt kértél abból az igazolásból? Azt már szétosztogattad, most mehetsz vissza a hivatalba.
No, de nem volt sok ember, csak huszonheten, meg egy kis vásárlás, postázás, meg ötven ódal, oszt már meg is lett az igazolás. Vót is nagy öröm, meg boldogság egészen harminc napig.
Hanem akkor azzal jött a középső gyerek, hogy neki is kell a hivataltól egy igazolás az iskolába. Dörzsölte ám a kezét a magyar háziasszony, hogy most oszt maradt még a múltkoriból, de amikor elővette azt látta, hogy már harmincegy napja kérte, oszt ezek az igazolások csak harminc napig érvényesek.
No, fogta magát a magyar háziasszony, oszt visszament a hivatalba. Nem vótak sokan, csak huszonhatan. Vót mit venni a bótban, meg feladni a postán, aztán már csak negyven ódalt kellett elolvasni a könyvből.
Hanem mikor a magyar háziasszony került sorra, azt mondta a hivatalnok, hogy nem adhat igazolást, mert a nagylány nem igazolta, hogy még egyetemre jár.
No, te szegény magyar háziasszony! Hiába jártál-keltél, kezdheted újra a kört.
Ha a magyar háziasszony türelme el nem fogyott vóna, az én mesém is tovább tartott vóna.
