Az egyik kollégám vígan
lobogtat egy papírt a kezében:
-Képzeld, a szülő
visszaszerezte a szülői felügyeleti jogát?
-Visszaszerezte? – nézek rá
értetlenül, mert ezt a kifejezést meg nem hallottam. – Visszaállította a
bíróság a szülfel jogát?
-Nem, nézd –mutatja a papírt.
-Ja, ez egy gyámhivatali
határozat, amivel hazaadják a gyereket a nevelésbe vételből (=az állami
gondozásból), és a gyámhivatal felélesztette a szülő szülői felügyeleti jogát.
-Ja, az. Én is arra gondoltam.
-Arra gondoltál? – húzom össze
a szemöldököm, és már lenyelem, amit gondolok.
Szőrszálhasogató vagyok? Nem,
csak jogász. Minden jogász tudja, hogy azt a terminológiát kell használni, amit
a jog használ. Persze ez más területen is így van: a fizikusoknak, orvosoknak….
mindenkinek megvan a saját szakmai szókincse. Nem azt mondjuk a Nagy bumm
helyett, hogy óriási pukkanás, a rímeket se magánhangzó összecsengésnek
nevezzük.
Ilyenkor megértem azt az
egyetemi tanáromat, aki másodikos koromban mérgelődött:
-Hogy beszél maga? Újságíró
maga?- mivel akkor még jogilag pontatlan voltam. Remélem, kinőttem már ezt a
fogyatékosságot.
Mindannyian hallottunk már a
tévében olyat, hogy XY ezt meg azt követett el, amiért börtönbüntetést fog
kapni. A büntetésnek szabadságvesztés a hivatalos neve, hogy milyen fokozatban (fogház,
börtön, fegyház) fogja eltölteni a majdani elítélt, azt a bíró fogja a
jogszabályok alapján eldönteni, tehát amikor a híradóban szó van az esetről,
ami mondjuk az előző nap indult, még senki se tudhatja, hogy mit fog kapni az
elkövető. (Ide is tartozik egy terminológia időrendben: elkövető, gyanúsított,
vádlott, elítélt, ez utóbbi három együttesen a terhelt.)
Csak mellesleg a kollégám már
10 hónapja itt dolgozik, tehát látott már egy-két ilyen határozatot, amúgy
pedig júniusban kapott jogászdiplomát. Ezek után ne csodálkozzak azon, ha egy
gyámhivatali ügyintéző családbafogadó szülőnek nevezi a családbafogadó gyámot.
Nem csodálkozok, csak nyelek
és nyelek.