Elfogadás és szeretet

 

A vasárnapi prédikációban a papunk azt mondta, hogy ne hallgassunk másokra, ne hallgassunk a horoszkópra, ne hallgassunk a rádióra. Kizárólag a Bibliára figyeljünk.

A Bibliára?

Rendben.

 A gyermekvédelemben dolgozom, tehát tisztában vagyok azzal, hogy milyen durva bántalmazások érhetnek gyermekeket. A legszörnyűbb az, ha azok bántalmazzák őket, akiknek meg kellene őket védeni. Azt is tudom, hogy az ilyen bántalmazott gyermekek sokszor maguk is bántalmazókká válnak. Állandó feszültségben nőnek fel, ezért ez lesz számukra az ismerős közeg. Ha nincs, generálják a feszültséget. Nem konszenzusra törekednek, hanem konfliktusra.

 Na de térjünk vissza a Bibliához.

Tizenöt éve abban élünk, hogy egyesek folyton ellenségeket gyártanak. Harcra szólítanak fel, a küzdelem, a háború és a csata a kulcsszavaik. Kipécéznek csoportokat, akiket szerintük gyűlölnünk kellene.

 Mit ír a Biblia?

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást.” (Jn.13.34.)

„Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” (Mt.7.1.)

 Sajnálom, ha valaki úgy nőtt fel, hogy a saját apja lepofozta, majd amikor a földön feküdt, megrugdosta. Ez örökre nagy pszichés teher, amit azonban az érintettnek fel kell ismernie, és kezeltetnie kell magát. Nincs joga arra, hogy mások életét tönkretegye.

Én nyugalomban szeretnék élni.

Ezt az írást 2025. május 26-án tettem ki fb-on, de most azt érzem, itt is szükségem van rá. Egyik ottani ismerősöm nagyon nem értette, pedig azt hiszem, teljesen világos a mondandója.

Baj, gond, probléma

1 éves korig:

Mikor kapok enni?

Miért marja ez a nedvesség a popsimat?

Miért nem szórakoztat valaki?

1-3 éves:

Miért nem kaphatok meg minden játékot a boltból?

Miért nem állhatok a mászóka tetején széttárt karokkal?

Miért nem ehetek több csokit?

3-6 éves:

Miért hagyott itt anya ezzel a sok idegen emberrel?

Miért húzogatja Kovács Pisti folyton az én hajamat?

6- 15 éves:

Miért kell minden nap suliba mennem?

Miért nem barátkoznak velem az osztály legmenőbbjei?

Miért ők a legmenőbbek, hisz üresfejűek és beképzeltek?

15-23 éves:

Miért szólnak bele mindenbe a szüleim?

Miért nem vesz észre Kovács Pisti?

Hova menjek tanulni?

Mit csináljak, hogy ne legyek terhes?

23-30 éves:

Hova menjek dolgozni?

Hogy szabadulhatnék meg a szüleim gyámkodásától?

Hogy szerezzek magamnak egy saját lakást?

Miért akarja anya, hogy férjhez menjek?

30-40 éves:

Miért nem akar elvenni Pisti?

Mit csináljak, hogy terhes legyek? / Jó anya vagyok?

Hogy kereshetnék több pénzt?

40-50 éves:

Miért nem áll harminc órából egy nap?

Miért nincs olyan munkahely, ahol anyagilag és erkölcsileg is megbecsülik a tudásomat?

Hogy segítsek a gyerekeimnek a pálya- és társválasztásban, mikor még én se tudom, hogy mit kezdjek az életemmel?

50-60 éves:

Mit kezdjek a beteges szüleimmel? / Miért nem élnek még az én szüleim is, hogy legyen kivel megosztani a problémáimat?

Mikor leszek már nyugdíjas, hogy nyugodtan elvégezhessem a házimunkát és pihenhessek is?

60-70 éves:

Mikor lesz egy szabad percem?

Miből fogok mindenkinek karácsonyi ajándékot venni?

70- 80 éves:

Mikor látogat már meg a családom?

80-90 éves:

Miért fáj minden porcikám?

90 felett:

Miért felejtkezett meg rólam a Jóisten?

Kíváncsi vagyok

Kedves Olvasóim!

Most egy rendhagyó bejegyzést olvashattok, mert nem én fogom elmondani a véleményemet valamiről, hanem a Ti gondolataitokra vagyok kíváncsi.
Mielőtt bárki belém kötne, nem provokálni akarok, csak nagyon-nagyon érdekel ez a téma.
Nem is áll szándékomban senkit megtámadni, de olyan reneszánszát éljük a misztikus történeteknek mind könyvekben, mind filmekben, hogy feltétlen meg szeretnék kérdezni néhány dolgot:


1. Hisztek-e a mitikus lények (vámpírok, gorgók, alakváltók, szellemek, angyalok....) létezésében?

2. Hisztek-e abban, hogy vannak különleges, természetfeletti képességekkel megáldott emberek (gondolatolvasók, boszorkányok, varázslók...)?

Várom válaszaitokat:)

Kívánságlista

Hamarosan fel fogom rakni új novellámat, a Képeskönyvet a Képtárba. Ennek kapcsán szeretném megosztani Veletek néhány godnolatomat, illetve véleményeteket kérni:

Szeretnétek, ha minden vágyatok teljesülne? Ha igen, biztos?

Egyéni kívánságlista
1. 15 percnél több időt tölthessek egyszer a magyar határ túloldalán.
2. A hétvégi feladataim ráférjenek egy söralátétre.
A változat: Úgy nyaralni egy hétig, hogy nem kell minden nap főznöm.
B változat: Házimunka nélkül tölteni egy hetet úgy, hogy közben nem haldoklok a kórházban.
C változat: Tévét nézni úgy, hogy közben nem kell teregetni vagy krumplit pucolni.
3. Ne „csak” az orvosok, postások, vízóraleolvasók, boltosok, könyvtárosok becsüljenek, hanem a tanárok, könyvkiadók is.

Kollektív kívánságlista
1. A változat: Szeressenek olvasni azok is, akiknek van pénzük könyvet venni.
B változat: Az olvasni szeretőknek legyen pénzük arra, hogy könyvet vehessenek.
2. A négyévnyi kémia, ötévnyi biológia... egyebek oktatásból lecsípve oktassanak jogi alaptant az iskolákban, hogy mindenki meg tudjon írni egy fellebbezést, tisztában lehessen nemcsak a jogaival, de a kötelezettségeivel is, értse, hogy a tetteinek és szavainak milyen következményei lehetnek, különbséget tudjon tenni a véleménynyilvánítás és becsületsértés között.
3. Megszűnjön a patriarchális társadalom, és az embereket saját érdemeik, tudásuk, képzettségük, képességeik alapján ítéljék meg, ne az alapján, hogy ki kinek a kije.

„Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.” (Ady)

Miért jó a kutya?

Láttam Noremánál egy összefoglalót arról, hogy "Honnan tudhatod, hogy túl sok időt töltöttél Finnországban?" . Nézzétek meg, mert nagyon vicces!
Evvel kapcsolatban arra gondoltam, hogy megosztom veletek a kutyákkal kapcsolatos nézeteimet.

Bejöhetek?

1. Örül, ha velem lehet. Eszébe se jut, hogy a szabad idejét a haverjaival töltse egy sör mellett. Nem is szereti a sört. Ha kint vagyok a kertben, állandóan egy karnyújtásnyira van tőlem. Nemcsak hogy szeret velem lenni, de igényli is a társaságomat. Mély depresszióba zuhan, ha néhány napig nem lát, és ennek kézzel fogható (pontosabban szemmel látható) nyomait hagyja a kertben öles gödrök formájában.Ha végre találkozunk, magát pillangónak képzelve repked a levegőben.
2. Nem érdekli, hogy milyen a ruhám, vagy a hajam. Ha a kerti munkától megizzadok, azt is csak új, érdekes illatként értékeli, és nem fanyalog.
3. Ha finom csemegével lepem meg, el van ragadtatva. Ha csak egyszerű kosztot kap, akkor sem elégedetlenkedik, sőt, örül, hogy van ennivaló a tányérjában.
4. Ha már kétszer azt mondom ugyanarra a dologra, hogy nem, akkor harmadjára már nem kell rászólni, tudja, hogy mit szabad, és mit nem.
5. Nem azért bújik hozzám, mert várja a folytatást a hálószobában.
6. Amíg beszélek hozzá, végig fenntartja a szemkontaktust. 

Isten malmai

Kicsit megkésve rakom fel ezt a bejegyzést, de be kell vallanom, sokat törprengtem rajta, közzétegyem-e. Végül is tegnap a mellette érvek győztek.

Már hetedik hete, hogy L egyetemre jár, de még egyetlen fillér ösztöndíjat, vagy szociális támogatást se kaptunk Állam bácsitól. Bezzeg nyáron résen volt, mikor a bevérteleinket kellett(?) megnyírbálnia. Senkit nem érdekel, hogy miből veszünk kenyeret.
Na, de miért panaszkodok én? Fogjam csak be a számat, mikor mások sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint mi!
Mikor az iszapkatasztrófa történt, már első nap sajnáltam az érintetteket, és nemcsak az őket ért anyagi kár és testi sérülések miatt, hanem azért is, mert számomra már akkor világos volt, hogy egyrészt nincs mit enniük, mert tönkrement minden élelmiszerük, másrészt nincs hol aludniuk, élniük, hiszen az iszap martaléka lett nemcsak az összes bútoruk, de a házuk is. Az első élelmiszersegélyt nem Állam bácsitól kapták, hanem a Máltai Szeretetszolgálattól, a Caritastól és más társadalmi segélyszervezetektől.
Igen, Isten malmai lassan őrölnek, főleg ha az ostoba emberek képében kavicsok kerülnek a fogaskerekek közé.
Tegnap beszélgettem az egyik szomszédunkkal, aki -hát hogy is fogalmazzam- más politikai beállítottságú, mint én.
Azt állította felajzva, hogy felfújják ezt az ügyet (végülis, "mindössze" kilenc ember halt meg, és hatvan embert ápolnak a kórházban). Különben se a korábbi kormány a felelős az elmulasztott vagy felelőtlen ellenőrzések miatt, mert 2001-ben az akkori kormány javaslatára olyan törvényt fogadtak el, ami ezt a felelőtlenséget lehetővé tette. (Nem számít, hogy a korábbi kormánynak volt nyolc kemény éve, ami alatt sokszor megváltoztathatta volna a "hibás" jogszabályt). Ő, a szomszéd egyébként is ért ehhez az iszaphoz, mert környezetvédelmi végzettsége van. Más országokban ezt a trutyit egyszerűen a tengerbe engedik. (?!)
Ahogy hallgattam a marhaságokat, amiket összehordott, meggyőződhettem róla, hogy nem véletlenül tartunk ott, ahol vagyunk.
Én mindenesetre maradok az, ami mindig is voltam: emberpárti.

"Vár állott, most kőhalom..."

Az elmúlt hónapok esőzéseitől megsüllyedt a szomszédunk háza, ami sürgős felújítási munkálatokat igényelt. Sajnos, ezeket a munkákat csak az én kertemből lehet elvégezni.
Hétfőn, mint a sáskák Egyiptomot, vagy a csótányok a lakótelepi lakásokat, munkások lepték el az udvart.
Egy napomba telt, mire meggyőztem a vizslánkat, hogy ne egye meg őket, mert a büdös, dohányszagú húsuknál én jobbal szolgálhatok.
Elpusztították a málnámat, kitaposták a füvemet, tönkretették a humuszgazdag feketeföldemet, és négy nap után már arra se méltatnak, hogy köszönjenek nekem. Nem elég, hogy egész nap fúrnak-faragnak-kalapálnak, még a rádiót is bőgetik. Szétrobban tőlük a fejem.
Nem haladnak, láthatóan jól érzik magukat itt. Csak az gond, hogy én is szeretem a kertet, főleg akkor, ha nem kell idegenekkel megosztani.
Nem tudok se levegőzni, se teregetni, se semmit.
Lehet, hogy embergyűlölő vagyok?
Vissza akarom kapni az életemet, a kertemet, meg a nyugalmamat!

Holnap délután felteszem a rejtvény második részét a Képtárba!

Az ördög játszótere

Nemrég olvastam Harlan Coben Az ördög játszótere című könyvét, amiben egy nagyon jó viccet találtam. Gondoltam, megosztom Veletek is:
"Egy fiú mindig csak egyeseket és ketteseket hoz haza matekból, mire a szülei úgy döntenek, hogy átíratják egy katolikus iskolába. Mikor hazaviszi az év végi bizonyítványát, a szülők döbbenten látják, hogy a gyerekük színjeles mindenből. Megkérdezik, mi történt, mire azt feleli: - Mikor bementünk a kápolnába, és megláttam azt a pluszjelre szögezett fickót, tudtam, hogy ezek nem viccelnek."

Megint esik. Már augusztus van, és még nem hoztam le a locsolócsövet a padlásról. Már nem is fogom.
Városunk túljutott minden idők második legnagyobb árvízén.
Folyton aggódok, hogy tavaly felmondtam a lakásbiztosítást. Egy vigaszom van csak, árvíz-belvíz kárra nem vállaltak felelősséget, mert az szerintük túl nagy kockázat.
Fő a biztonság. Főleg az övék. :S

Felraktam az Emlékkép negyedik részét.

Ne felejtsetek el szavazni a kedvenc misztikus történetre!

Festmények 2.

A mai nap szomorú apropó arra, hogy folytassam a néhány héttel ezelőtt elkezdett sorozatot, melyben kedvenc festményeimet mutatom be.
Ma 7 éve halt meg édesanyám, aki nemcsak megszült, és felnevelt, de a legjobb barátom is volt. Bármikor számíthattam rá. Azt szoktam mondani, bárkinek lehet olyan édesanyja, mint nekem volt, de jobb senkinek.
Ez az esemény vitt lélekben közel Arnold Böcklin A holtak szigete című festményéhez. Megértettem a kép jelentését: a szeretett személy egy ismeretlen, sejtemes és főleg megközelíthetetlen helyre tart, amit én csak némán szemlélhetek, de ami ellen nem tehetek semmit. Ő beletördőve várja, hogy célba érjen, nekem pedig meg kell szoknom az új helyzetet, hogy ő nincs velem többé.

Böcklin megrendelésre festette ezt a képet. A felkérés szerint olyan művet kellett alkotnia, ami elgondolkodtat. Több próbálkozása is volt, neten utánanézhettek, ijesztő alkotások is születtek. De ez a mű  csodálatos lett: mesteri a kompozíció, megrendítőek a színek, szívfacsaró az összhatás.
Tetszik Nektek a kép?
Nem baj, ha nem. Azt hiszem, az jót jelent, nem éltétek még át azt az érzést, amit kivált az emberből ez a festmény :)

Egy kis unalmas elmélkedés

Mikor először egyetemre jártam (az ELTÉ-re, geofizikus szakra), az egyik volt gimis barátnőm, aki bölcsésznek tanult, azzal hencegett, hogy milyen tájékozott és naprakész a kortárs szépirodalomból. Mindent olvasott, ami akkor jelentős volt. Én meg nem mertem visszavágni, hogy hónapok óta Vlagyimirov Differenciálegyenletek című remekét tanulmányozom, mert két évig tartott, hogy valamikori magyar tagozatosként behozzam a lemaradásomat matekból. Akkor még nem volt annyi bátorságom, hogy felvilágosítsam a nagymenőt, mi emberek különbözőek vagyunk, különböző érdeklődéssel és különböző élethelyzettel, és ennek megfelelően például mindenki mást olvas, ami persze nem jelenti azt, hogy valaki rosszabb, mert mondjuk a lektűrt szereti, és jobb, mert imádja Dosztojevszkijt vagy Esterházy Pétert. Örüljünk, hogy egyáltalán olvasnak manapság az emberek, mert a fiatalok közt dolgozva állítom, hogy sokan még a kötelezőket sem, nemhogy mást.
Bocs, ha uncsi voltam.