Magazin ajánló: Rubicon, 2024. 2.-3. szám

 

Bár jogi egyetemen tanultunk politológiát és államelméletet, bevallom, nem igazán hozott lázba ez a téma. Annál inkább érdekel most. Nem azért, mert idősebb és érettebb lettem, hanem mert a politika olyan mélyen beletrollkodik a mindennapokban az életembe, hogy most már én is elkezdtem érdeklődni iránta. Leginkább azért, hogy rájöjjek, mit tehetek, mit kell tennem, hogy ez a kényszerkapcsolat megszűnjön, vagyis hogy a politika olyan érdektelen legyen, amilyen korábban volt,, és én is olyan legyek számára.

Vannak olyan kérdéseim, ami egyetemista koromban eszembe se jutott. Például nem értem, miért a weimari alkotmányt vették a rendszerváltáskor alkotmányunk alapjául? A weimari alkotmány alapján lett Hitler diktátor.

Érdeklődésem több területen is megmutatkozik. Egyrészt híradófüggő lettem. Persze nem minden csatornát nézek, fenntartásokkal, hitetlenkedve fogadok bizonyos információkat. Újságokat, könyveket olvasok, és persze hozzáértő és érdeklődő ismerőseimmel megbeszélem a kérdéseimet, a napi eseményeket.

Ennek keretében történelem szakon végzett egyik ismerősömet kérdeztem a múltkor, hogy szerinte melyik államforma a jó: a demokrácia, a monarchia, vagy melyik. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy egyik sem. Elgondolkodtató válasz.

Több ország állami berendezkedéséről is tanultunk, de Velencét meg se említettük, pedig ahogy most olvastam, példaértékű államszervezetük volt. (kapcsolódó cikk: Velence, a tengerek királynője)

Magazin ajánló: IPM 2024. április

 

Minden hónapban érdeklődve olvasom Minya Károly magyar nyelvvel kapcsolatos írásait. Most rendhagyó témával foglalkozott, finn tolmácsként szerzett élményeit osztotta meg az olvasókkal. Az általa elmesélteket tarthatjuk cikinek, de sokkal inkább viccesek voltak a történetek. Persze eszembe jutott egy saját élmény is. Közel 20 éve felolvasok a szomszédunkban levő római katolikus templomban, mely során többször kerültem „érdekes” helyzetbe. Egyik alkalommal az Apostolok cselekedetéből olvastam fel egy részt, melyben az apostolok több településre ellátogattak. Természetesen ókori izraeli településekre. Először bátran nekikezdtem az olvasásnak, csakhogy a második sornál vettem észre, hogy nincs nálam a szemüvegem, márpedig egy olyan településnév következett, amit szemüveg nélkül nem tudtam elolvasni. Hosszú szó volt, és csak abban voltam biztos, hogy s,t, és r betűk vannak benne. Nem volt idő gondolkodni, mondtam valamit, amiben ezek a betűk voltak. Már majdnem fellélegeztem, amikor megláttam, hogy a következő szóval ugyanez a bajom. Megint mondtam valamit, majd a következő két kiolvashatatlan településnév helyett is. Mindezt persze úgy, hogy folyamatosan olvastam, egy pillanatra se álltam meg, és nem is nyögdécseltem. Mise végén megkérdeztem az egyik jelenlevőt:

- Hogy olvastam?

- Jól- rántotta meg értetlenül a vállát.

Igazi siker viszont az volt, hogy a papunk nem szólt semmit. Lehet, hogy nem vette észre ő se?

(kapcsolódó cikk: Minya Károly. A ferdítés zsákutcája)

 

Ritkán járok moziba, de szerintem a legjobb 2023-ban készült magyar film az anyák megmentőjéről szóló életrajzi film, a Semmelweis volt. Természetesen bizonyos pontokon megváltoztatták a történetet, de az biztos, hogy a Vecsei Miklós által megformált főszereplőnek a bemutatottnak megfelelően komoly nehézségekkel kellett megküzdenie azzal kapcsolatban, hogy mi okozta a szülést követően a nők halálát. Számtalan lehetőség szóba jöhetett, hiszen baktériumok, vírusok, állatok, és sok egyéb tényező okozhatnak betegséget. Akit mélyebben érdekel a téma, nagyon sok információt olvashat dr. Fehér Daniella A körülöttünk élő mikroorganizmusok fertőzőképessége című cikkében.

Magazin ajánló, BBC History 2024. 4. szám

 

Igaz, hogy ennek a számnak a fő témája a hamis trónkövetelők, az imposztorok, mely újabb bizonyíték arra, hogy a hazugság, a hamis tények terjesztése, a megtévesztés mindig is fontos szerepet játszott a hatalom megszerzésében és megtartásában, most mégis vissza szeretnék térni egy rövid cikk kapcsán az elfogadás, az alkalmazkodás, az asszimiláció kérdéséhez.

Nagyon összetett problémával van dolgunk, hiszen a véleménynyilvánítás szabadsága egyrészt lehetővé teszi, hogy elutasítsunk számunkra elfogadhatatlan dolgokat, másrészt megköveteli, hogy tiszteljük mások véleményét, melybe mások a mienktől gyökeresen eltérő életfelfogása is beletartozik. Konkrétan az Európába, nevezetesen Németországba és Franciaországba bevándorló elsősorban muszlim lakosság elfogadására, asszimilációjára gondolok kiterjesztve a hazánkba főleg Ázsiából érkező egyre több gazdasági bevándorlóval.

Mindenki ismeri a mondást, hogy Rómában tégy úgy, mint a rómaiak.

Számtalan történet eszembe jutott ezzel kapcsolatban. Az Indiana Jones és a végzett temploma című filmben Indiana Jonest és csinos partnerét élő hangyákkal kínálják. A hölgy fintorog, Indy viszont rászól, hogy ne sértse mega helybélieket, hanem egye meg az ételt, hiszen a szegény faluban élők a saját kevéske ennivalójukból vendégelik meg őket. Van vagy húsz éve, amikor egy magyarországi menekült táborban egy afrikai fiatalember elégedetlenek a túrós tésztával kapcsolatban, amit undorítónak talált, nálunk viszont kedvelt, és újabban viszonylag drága étel. Rossz volt hallgatni, hogy számára ez a legnagyobb gond. Nagyon régen olvastam múlt századi Afrika-kutatókról, akikkel szemben bizalmatlan volt az egyik bennszülött törzs., Végül kiderült, hogy a majdnem meztelen helybéliek nem nézték jó szemmel a nyakig begombolkozott kutatókat. Attól tartottak, hogy valamilyen betegséget rejtegetnek. Erre aztán a tudósok is levetkőztek, ami nagy elégedettséggel töltötte el a törzstagokat, hiszen kiderült, hogy a vendégeknek semmi bajuk.

Összességében tehát mondhatjuk azt, hogy ha nem tetszik egy ország szokása, nem kell odamenni, illetve ha viszont odamegyek, el kell fogadni az ottani értékrendet. Viszont ha mélyebben belegondolunk, nem ennyire egyszerű ez a kérdés. A kanibalizmust például nem lehet elfogadni akkor se, ha az adott országban bevett szokás. Afrika egyes országaiban a női nemi szerveket csorbítják. Ez is elfogadhatatlan. Ugyanakkor ha egy arab országba megyek ramadánkor, akkor köteles vagyok betartani az ottani szabályokat. Szerintem az is minimum, hogy más vallások vezetőiről, profétáiról, prominens személyeiről (Allah, Mohamed, Isten, Jézus, Buddha, stb.) nem illik bántó megfogalmazásokat használni. Akkor se, ha viccnek szántuk. Sőt, gondoljuk meg, mivel viccelődünk. Vannak alapvető emberi normák, amit mindenkinek mindig be kell tartani.

Magazin ajánló, IPM Történelem 2024. 1. szám

 

Igaz, hogy a 70 ezer lakosú, megyei jogú Szolnokon élek, és az óriási választékkal büszkélkedő hatalmas Intersparban vásárolok hetente hatszor immár 15 éve, mégis csupán másfél éve vettem észre az IPM magazint. Erre a jeles eseményre sem itthon került sor, hanem keszthelyi nyaralásunk során egy aprócska élelmiszerboltban. Az ok nagyon egyszerű, ez utóbbiban nem a legalsó polcra rejtették a magazin legfrissebb számának egyetlen példányát a kétes valóságtartalmú ezoterikus lapok közé, hanem kitették a legfelső polcra szem elé.

E nyaralás alkalmával kezdődött az IPM magazin és az én kapcsolatom, mely azóta is rendületlenül tart, és kiterjed a spin off-okra, vagyis a magazincsalád többi tagjára is, így az IPM történelemre is. Akkoriban a szocializmus hihetetlen történeteiről lehetett olvasni, melyet követően a tavaly nyáron megjelent szám az Amerikai Egyesült Államok elnökeit mutatja be. Amikor az első részt kezembe vettem, voltak kétségeim a cikkek érdekességével kapcsolatosan. Bevallom, legnagyobb örömömre mélységesen csalódtam, mivel az elnökök életéről szóló írások letehetetlenek. Ennek egyik oka részemről az, hogy alig 10-15 elnökről hallottam, olvastam, tanultam eddig, így viszont mindegyikükkel megismerkedhetem. Másrészt nagyon tetszett az elnökök személyiségének bemutatása, mely az átlagos történelem tananyagnak sajnos nem része, ugyanakkor nagyon fontos a személy alapos megismerése során Hallottam már például arról, hogy a demokraták jelképe a szamár, de azt csak most tudtam meg, hogy ennek oka Andrew Jackson csökönyössége, melyre a demokraták nagyon büszkék.

Mivel nemcsak a jó pap tanul holtig, a magazin mindenki számára tartogat érdekességet, érdemes elolvasni.

Magazin ajánló, Múlt-kor 2024. 1. szám

 

Amióta dolgoznak a lányaim, megengedhetjük magunknak azt a „luxust”, hogy rendszeresen kiállításokra járjunk. Nagyon sok élményre tettünk így szert, és vicces esetek részesei is lehettünk, mert amikor javasoltam a lányaimnak, hogy menjünk el a Bosch kiállításra, megkérdezték, hogy miért akarok háztartási gépeket nézni.

-        Milyen háztartásai gépeket? –kérdeztem felháborodva. – Hieronymus Bosch reneszánsz festőre gondoltam.

Nesze neked magyar oktatási rendszer :O

Azóta sokat fejlődtünk, így már örömmel és kíváncsisággal vártuk 2023-ban a Gulácsy kiállítást a Nemzeti Galériában. Ha már ott voltunk, nagylányom javaslatára megnéztük Imre Mariann különleges alkotását, Szent Cecíliáról készült installációját. Nagyon tetszett, és most a magazin jelen számában olvashattam Szent Cecília életéről.

A Gulácsy kiállítást egyébként kedvezményesen nézhettük meg azért, mert láttuk a Szépművészeti Múzeumban a Csontváry kiállítást is. A képek melletti leírásokat, tájékoztatókat az első betűtől az utolsóig figyelmesen elolvastam, mégis tartogatott a magazinban újdonságokat a Csontváryról szóló cikk. „Ráadásul” a bevezető ugyanazokat a kérdések sorolta fel a képeket látva, amik bennem is felmerültek, például hol talált Csontváry akkora műtermet, ahol „nagy motívumú” képeit elkészíthette.

Magazin ajánló, HVG Extra Pszichológia

 

Édesanyámnak két testvére közül a húgához gyerekkoromban sokszor jártunk. Ő egyben a keresztanyám is volt, így részesei lehettem családi eseményeiknek, mely tekintettel arra, hogy férje, a keresztapám 4 testvére révén kiterjedt családdal rendelkezett, nagy élmény volt. Mai napig emlékszem a disznóvágásokra, ahol apám megcsillogtathatta böllértudományát és mi gyerekek falhattuk reggelire a hagymás vért meg a sült agyvelőt, azt a két ételt, melyek a Konyhafőnökben mint kuriózumok szerepelnek.

Azután ahogy felnőttem, másfelé vitt az utam. 20 évvel ezelőtt meghalt édesanyám, azóta csak temetésekkor megyek keresztanyámékhoz. Júliusban meghalt keresztapám is. Búcsúztatóján jelen volt az egész rokonsága, a még élő testvérei, azok házastársai, gyermekeik, unokáik. Próbáltam kitalálni, ki kicsoda. Elég jól ment. Azután eszembe jutott, mennyire irigyeltem gyermekként ezt a nagy, összetartó családot. e ösztökélt arra, hogy egykeként eltökéltem nekem is legalább három gyerekem lesz. Így is lett. A családnak ugyanis nagyon fontos szerepe van, hogy biztonságot ad, boldoggá tesz (kapcsolódó cikk: Család, ahány ház, annyi szokás)

Persze nemcsak a család lehet a boldogság forrása, annak eléréséhez azonban nem egyetlen út vezet.

Sok szakember egyetért azzal, hogy nem ösztönösen, hanem tudatosan kell élni, aminek négy területe is van: pénzügyi, kapcsolati, környezeti, és egészségi tudatosság (kapcsolódó cikk: Épület az ég felé). Találjuk meg, mik az igazán fontos dolgok az életben. (Kapcsolódó cikkek: Az igazán fontos dolgok, ill. Kis lépések a jobb élet felé). Vállaljuk önmagunkat, mutassuk meg érzelmeinket. (kapcsolódó cikk: Nyílt szívvel élni). és erre tanítsuk meg gyermekeinket is (kapcsolód cikk: Szeretetteli tükör). Ne csak a lelkünkkel, de a testünkkel is törődjünk. (Kapcsolódó cikk: Ingyenes gyógyszer). Találjuk meg a munka és pihenés egyensúlyát (kapcsolódó cikk: Ki az erdő ura?). Húzzuk meg határainkat (kapcsolódó cikkek: Adás és kapás a kapcsolatainkban, Útmutató határőröknek, ill. Amikor nemet mondunk). Fogadjuk el, hogy az öngondoskodás nem önzés, hanem mód a boldogabb életre (kapcsolódó cikk: Janka története). Ne keseredjünk el, ha nem sikerül elérnünk a tökéletességet. Elégedjünk meg az elég jóval. (kapcsolódó cikk: Az elég jó élet).

 

Magazin ajánló BBC History 2024. március

 

A magazin márciusi száma a nőnapra tekintettel talán a nőknek akart kedveskedni azzal, hogy több, nőkkel kapcsolatos cikket is közölt, de nekem mégis keserű lett egy kicsit a szájízem a címlaptól:

"Veszedelmes nők"  - hirdeti a felirat.

 

Értem a figyelemfelkeltésre irányuló újságírói szándékot, de biztos, hogy ez a legfontosabb szempont, amit a nőkről feltétlenül el kell mondani, le kell írni nőnap alkalmából?

Veszedelmes? Úgy, mint rossz, gonosz, elkerülendő? 

Nem lett volna szerencsésebb másik cikket kiemelni? Olyat, amely talpraesett,  társadalom tudatos, emancipált, gondolkodó nőkről szól?

Rá lehetett volna élezni a gender szó valódi jelentésére, ami az utóbbi hónapokban, években igencsak el lett torzítva a magyar közéletben. Sokan nem tudják, hogy ez nem csupán az utálat tárgyává tett LMBTQ mozgalmat jelenti, hanem azt is, hogy a nők és férfiak között milyen megkülönböztetések érvényesülnek mai napig is, és hogy hányan, és hogyan próbáltak ez ellen küzdeni.

(kapcsolódó cikk: Pető Andrea: Nőtörténet, társadalmi neme története…)

 

Tényleg ilyen veszedelmesek vagyunk mi nők, hogy amikor felköszöntenek, megünnepelnek minket, akkor is csak negatív jelzőt lehet ránk használni?

Csalódott vagyok, és ezen az sem segít, hogy a címlap szerinti bűnelkövető nőkről szóló cikket olvasva egyik kedvenc íróm, Böszörményi Gyula Ambrózy báró sorozatot jutott eszembe.

(kapcsolódó cikk: Rosalind Crone: Női gyilkosságok a 19. és 20. században)

 

Magazin ajánló: Mindennapi pszichológia, 2024. 1. szám

 

Most olvastam Umberto Eco Foucault inga című regényét, melynek egyik tanulsága az volt, hogy az összeesküvés elméletek életképesek, hiszen meg lehet oldani, hogy minden összefüggjön mindennel, és mivel az emberek hinni akarnak valamiben, ezt az okoskodást elhiszik. Dr. Vajda János Feláldozhatók, szent értékek és terrorizmus című cikkét olvasva biztosak lehetünk abban, hogy az emberek hinni akarnak valamiben (pl szent értékek), melynek állítólagos valóságtartalmáról jól meggyőzhetők. A szerző nem a mostanában sokat emlegetett félrevezető, manipulatív propagandáról ír, de arra is ki lehet terjeszteni az általa leírtakat.  Pszichológiai szempontból közelíti meg a kérdést, nevezetesen a vallás és terrorizmus kapcsolatát, azt, hogy milyen okok vezetnek arra, hogy valaki vallási meggyőződésből öljön, ha kell saját magát feláldozza. 

Átlagos döntéseinkben az agy két területe, a mérlegelésért felelős dorzolaterális prefrontális kéreg, illetve a szubjektív értékelésért felelős ventromediális prefrontális kéreg együttműködik.  Szent értékek esetén az arra nyitott személyeknél (vallási terroristák, ill szerintem a propaganda által eltérített gondolkodásúak) az agy két része elhatárolódik egymástól. At erősen radikális személyek kikapcsolják az agyuknak ezt a részét. 

Hm. tehát az agyban is változást okoz az, ha valaki hagyja magát eltéríteni a racionális gondolkodás pályáról. 

Persze a legfontosabb kérdés az, hogyan lehetne az ilyen embereket visszatéríteni. 

Lényegében meggyőzéssel. Azzal, hogy attól tartanak , kierkeszeti őket a társadalom a nem megfelelő döntésük miatt. Ehhez azonban nagyon sok ember kell. 

Arany Zoltán Semmi pánik különben dühbe jövünk című cikkét olvasva azon gondolkodtam, vajon mekkora részem van szülőként abban, hogy a lányaim soha nem próbálkoztak kábítószerrel. Örülök ennek egyébként, mert bele se merek gondolni, mi történt volna, ha ez másképp lett volna, lenne. Hallottam már olyan esetről, amikor egyetlen használat, kipróbálás végzetes lett, és a kísérletező anyuka két éves gyermeke árva maradt. 

Sokszor olvashattuk már a szerencsejátékok veszélyeiről., legfőképpen arról, milyen könnyű rászokni a játékra, ami ugyanolyan függőséget okoz, mint az alkohol, vagy a kábítószer. Mannnhardt András cikkében kihangsúlyozta a a választásunk jelentőségét, melyet kihasználva próbálnak minket csapdába csalni.

Ne hagyjuk magunkat. 

Magazin ajánló, IPM, 2024. 3. szám

 

Az utóbbi hetek egyik legfelkapottabb társadalmi eseménye volt az a 6 és fél milliárd forint, amit az ötös lottón meg lehetett nyerni, és amit meg is nyert valaki, sajnos, nem én voltam. 

Pedig fejben már el is költöttem, amiben nagy segítség az RTL-en vasárnaponként futó Cápák között című műsor, amiből megtanulhatjuk, hogyan kell vállalkozni, sőt, hogyan kell jól vállalkozni.

Persze, ha agyunk hátsó zugából előjön a kisördög, akkor tudjuk, hogy nem biztos ez az üdvösségre vezető út, főleg, ha Lölőre gondolunk. Na de mindenki bizakodik, mert milyen jó lenne az a sok pénz.

Alternatív meggazdagodási út esetére, és persze motivációnak is érdemes elolvasni az ismeretlen milliárdosok című cikket három olyan emberről, akik önerőből jártak sikerrel. Motivációnkat növelhetjük a Varjúleves és a stoppolófa című cikkel, mely az inflációban való életről szól, és melyből megtudhatjuk, hogy nagy szegénység esetén az emberek a húslevest varjúból is elkészítették. No mégis csak jobb gazdagnak lenni. 

És ha azt is tudni akarjuk, mi elégít ki lelkileg egy gazdag embert, és egyáltalán, milyen személyiség kell hozzá, akkor olvassuk el a Lottó 5-ös a Big 5-on? című írást, amiből megtudhatjuk, hogy a szupergazdagok extrovertáltak, kiterjedt ismeretségi körrel, magabiztos fellépéssel, optimizmussal és kockázat tűréssel. és ha kiderül, hogy nem vagyunk ilyenek, akkor meg kell elégednünk a 27 milliárdos yacht helyett a varjú levessel.  Vigaszunk lehet viszont, hogy tudjuk, a bátor szó többes száma nem "bátorak" az emberek, hanem bátrak. :D

Magazin ajánló IMP Pszichológia 2024. 1. szám

 

A mostanában sokat emlegetett gyermekvédelemben dolgozom, feladataim közé tartozik belső vizsgálatok lefolytatása például gyermekbántalmazások esetén. Rendszeresen tartok ezzel kapcsolatban oktatást a kollégáknak. Legutóbb kb egy hete arról beszéltem nekik, hogy tilos megölelni a gyerekeket, Ennek okaként említettem nekik azt, hogy az embereknek köztudottan különböző a szeretetnyelve, míg egyesek igénylik az érintést, mások viszolyognak tőle, és így előfordulhat, hogy a kolléga teljesen jószándékúan megöleli valamelyik gyereket, aki viszont inzultálásként éli ezt meg. Megkérdeztem a kollégákat, hogy olvasták-e Gary Chapman ezzel kapcsolatos könyvét. Nagyon meglepődtem, hogy nem. 

Az emberekkel foglalkozó munkakörökben alapmű.

(Kapcsolódó cikk: Széplaki Éva: A kritikus hetedik év -mese vagy valóság?) 

 

Gyerekkoromban is volt bullying, de akkor nem így neveztük, hanem piszkálásnak. Talán nem is vettük ennyire komolyan, pedig kellett volna. Csiki Judit Vegyük komolyan a kiközösítést című cikkét olvasva azon gondolkodtam, hogy most jobban elterjedt-e, mint régebben, illetve hogy durvábban nyilvánul-e meg. Nem tudok állástfoglalni a kérdésben, de az biztos, hogy ha lájtosan is, de már velem is megtörtént gyerekkoromban. A legrosszabb, hogy mindhárom lányom áldozata volt. Őket sokkal keményebben érintette, mint engem, Szülőként sokat töprengtem azon, vajon hogyan segíthetnék nekik. Most, hogy már felnőttek, látható, hogy sajnos hosszú ideig hatásuk van az érintettek személyiségére. sajnálom azokat a gyerekeket, akik kénytelenek ehhez folyamodni, ezt alkalmazni, akik azt hiszik, hogy az által lesznek többek, jobbak, hogy másokat bántalmaznak. Az utóbbi időben sok szó esik a gyermekvédelemről. Ezt a kérdést is be kellene vonni a vizsgálandó kérdések közé. Sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani az otthon nevelkedő gyermekekre, A szülőknek és az oktatási intézményeknek is.

Sajnos igaz, amit a cikk ír, hogy aki megszokta, hogy működik ez a módszer, az felnőtt korában is kőkeményen alkalmazza majd.

 

Nőként, három lány anyjaként sokszor volt lelkiismeret-furdalásom, amikor akartam magammal is foglalkozni, olvasni, csak úgy bámulni a világba, magamra költeni, stb. alapvetően szélsőségesen családcentrikus vagyok, vagyis ritkán jutott eszembe, de ha igen, éreztem, hogy erre szükségem van, és hogy ez nem rossz, nem önzés, hanem a családom, a gyerekeim is profitálhatnak abból, hogy jobban érzem magam, ha törődhettem magammal is. Csiki Judit Az öngondoskodás nem önzés című írása megerősítette régi elképzelésemet. 

 

 

Magazin ajánló BBC History 2024 február

 

20-25 évesen nagyon szerettem a focimeccseket, jó volt nézni az izmos, vonzó, fiatal pasikat. Lehet. hogy nem vagyok igaz hazafi, de ezt már kinőttem, ezért ritkán nézek meccset. Ennek ellenére mégis nagy érdeklődéssel olvastam a kispesti tornaklubról szóló cikket, és ennek egy különleges, lelkes férfi az oka, aki korához képest izmos és vonzó, viszont egyáltalán nem fiatal. A 92 éves Móré Imrére gondolok, akivel tavaly szeptember 15-én találkoztam a Balatonfüredről Budapestre tartó vonaton. Történt ugyanis, hogy a kicsi lányommal elutaztunk a Füredi Bornapokra, mivel nagyon szeretjük a Balatont, de még soha nem láttuk ősszel, gondoltuk, ez jó alkalom lesz. Visszafelé úton Imre mellett ültem a vonaton. Egész úton a fociról beszélt. Nagyon izgult, hogy hazaérjünk időben, hogy egyetlen percet se mulasszon el a magyar válogatott aktuális mérkőzéséből. Amikor megtudta, hogy szolnoki vagyok, azonnal tudott mondani szolnoki származású focistát, aki korábban a válogatott tagja volt. Imponáló volt lelkesedése. Miatta olvastam el ezt a cikket.

 

A magazin fő témája Róma, illetve a Római béke (Pax Romana) volt, mellyel ugyanúgy jártam, mint az előző számban a orosz októberi forradalommal: kiderült, hogy nem jó információim voltak róla, mivel ez csak egy látszat béke volt, melyet ráerőltettek a népekre. Az is kiderült. hogy közgazdászokra már akkor is nagy szükség lett volna. Kár, hogy ezt a tudományt csak jóval később találták ki.

 

A Félünk-e a farkastól? című cikkben a Németországban élő iszlámvallásúakkal kapcsolatban megjelent könyvekről, véleményekről olvashattunk. Elgondoltató, hogy mi lesz ennek a közeli együttélésnek a vége. Egyetemista koromban tanultak nálunk arab fiúk egyéni tanrendben, bevallom, nem voltak szimpatikusak. Még véletlenül se adtak utat egy nőnek, nekem kellett félrelépnem, ha szembejöttek. Ha szóltam hozzájuk (pl, légy szíves, add át a gépet, mert óránk lesz- persze angolul), meg se rezdültek.

 

Régebben már hallottam arról, két-háromszáz évvel ezelőtt sokkal fiatalabb korban érett gondolkodásúak voltak az emberek, de mindig meglep, ha valódi példákról olvashatok. Egyikük Klapka György, aki már 29 évesen tábornok volt. Persze, ha belegondolok, most is lehet ilyen fiatal valaki miniszter, vagy bármi, ha megfelelő embereket ismer. Klapka korábban azonban sokkal jobban számított a tehetség, talpraesettség, a tisztségnek megfelelő képességek.

Magazin ajánló: IPM 2024. február

Geofizikus végzettséggel elvileg értenem kellene minimális szinten a fizikához, amikor azonban olvasom Sümegi András Amatőr tudomány című rovatát, mindig megállapítom, hogy semmit se tudok. Mentségemre szolgáljon, hogy minden hónapban becsülettel elolvasom a rovatot. Ebben a számban a jiggerről (jégcsiga) volt szó, és most először éreztem, hogy elejétől a végéig értettem a cikket. Te jó ég, erőkkel számoltunk! Mint egyetemista koromban :O

 Itt blogon már meséltem arról, hogy megboldogult lánykoromban csillagász akartam lenni, így jó volt olvasni a Hold és Mars utazásokról, feleleveníteni a régi tudásomat, felturbózni az azóta történtekkel. 

 Ha megkérdezte volna valaki, honnan számíthatjuk az orvostudomány kezdeteit, tuti az ókori görögöket mondtam volna, hippokratészi eskü, testnedvek, stb. Ki gondolta volna, hogy sokkal korábban voltak már szakértők. Az egyiptomiak. Ó, persze, a balzsamozáshoz, illetve annak révén biztos voltak ismereteik. 

 Állítólag mi itt Magyarországon a fejlett világhoz tartozunk. Politikailag biztos, hogy nem, hiszen - ahogy arról a korábbi IMP számokban is szó volt- Ázsiában több országban is volt már női miniszterelnök (pl. Indira Gandhi, Benazir Bhutto...), és most arról olvashatunk, hogy Afrikában nem is akárhol, de Ruandában volt női elnök Agathe Uwilingiyimana személyében, No erre az sem vigasz, hogy a nálunk sokkal fejlettebb USÁ-ban sem volt még női elnök. 

 Mit szeretek az IPM-ben? Olyan, mintha kitalálnák minden egyes hónapban a gondolataimat, azt, hogy miről szeretnék olvasni. A cikkek két részre oszthatóak: amiről már hallottam, de hiányosak az ismereteim, illetve azok a témák, amikről még nem is hallottam soha.

magazin ajánló: BBC Histoty 2024 január

 

Amikor megfordult a világ az én fejemben

Amikor megláttam, hogy Lenin halálának 100. évfordulójára tekintettel ebben a számban 5 cikk szól Leninről, illetve a XX. század eleji orosz forradalmakról, egyik kicsit csalódott voltam, mert gyerekkoromban súlyponti tényező volt ez a téma. November 7-ét mindig megünnepeltük, alsó tagozaton újságkivágásokból plakátot, albumot kellett készíteni az eseményekről, felső tagozattól érettségiig jó esetben csak meg kellett hallgatni az ünnepi előadást, rossz esetben részt kellett benne venni, vagyis ezzel kapcsolatos szövegeket, verseket kellett megtanulni, elmondani közönség előtt. Ezért talán érthető, hogy nem kedvenc témám ez az időszak.

Eddig azt gondoltam, mindent tudok róla, de most jött, látott és győzött Christopher Read, a Warwicki Egyetem XX. századi orosz történelemmel foglalkozó professzora, aki „Az 1917-es oroszországi forradalmak” című cikkével új szemszögből mutatta be ezt a számomra lerágott történetet. Ne felejtsük el, hogy ő angol, vagyis nem a volt szocialista blokkból való, így olyasmit is leírhat, amit előttünk korábban eltagadtak, megváltoztattak.

Ezt írja cikkében: „(A bolsevikok) letartóztatták a Téli Palotában maradt minisztereket, amit „nem rohammal foglaltak el”, ahogy általában hiszik, mivel nem is védte senki: a szovjet erők egyszerűen besétáltak..... Az egyik tanú szerint nem megszerezték a hatalmat, hanem a csatornában találták és felvették.”

Pardon? Tessék? Mit tetszik mondani? Hogy még se voltak olyan óriási, bátor hősök a bolsevikok, csupán malacuk volt?

Nocsak, nocsak!

Már ezért a néhány mondatért érdemes volt elolvasni ezt a magazint.

Hedvig lengyel királynő XIV. század végén készült Zsoltáros könyvének részlete (Yoda?)

Hedvig lengyel királynő XIV. század végén készült Zsoltáros könyvének részlete (Gandalf?)

Magazin ajánló: Múlt-kor 2023 téli szám

Múltkor 

Amikor gyerek voltam, csupán egyetlen csatornát lehetett nézni a tévében, azt is csak bizonyos időpontokban. Hétfőn adásszünet volt, így jókat lehetett olvasni. Hétköznapokon volt délelőtti adás 8 és 12 óra között, illetve délutáni adás 17 és 22 óra között. Keddenként egy-egy tévésorozatot nézhettünk, sokszor valamelyik szocialista országból érkezettet. Néha szombaton este voltak izgalmas filmek, illetve ünnepeken, karácsonykor, szilveszterkor, esetleg nyugatiak, de kizárólag csak olyanok, melyek rossz fényben mutatják be a nyugati világot, így például Charles Bronson ikonikus filmje, a Bosszúvágy.

Ilyen körülmények között nem csoda, ha nagy értéknek számítottak a fekete-fehér, régi magyar filmek. Ennek köszönhetően nagyon sok régen híres színészt láttam, ismertem, pl. Kabos Gyula, Muráti Lili, Jávor Pál, Karády Katalin, stb.. Én az 1970-es években azokat a filmeket néztem, amik a 30-40-es években készültek. Soha nem jutott eszembe azonban az, hogy hova „tűntek” ezek a művészek. Mentségemre szolgáljon, hogy gyerek voltam. Most azonban különösen érdekes volt olvasni azt a több színészről szóló cikkgyűjteményt („Idegenbe szakadt színészeink”), mely a külföldön szerencsét próbáló színészekről szólt. A bemutatott művészek közül egyedül Práger Antal szerepelt később készült magyar filmekben is, de ő is külföldön tartózkodott jó pár évig, amit szintén nem tudtam korábban.

Szintén nagyon érdekes volt a „Flörtölés képeslappal” című írás, melyben olyasmiről olvastam, amiről még soha nem hallottam, a világpostajátékról. Minden kornak megvannak a saját szokásai, itt az udvarlás egy speciális módjáról olvashattok.

Magazin ajánló: IPM 2024. január

 

Azt szeretem az IPM-ben, hogy számtalan olyan témát körbejár, melyekről én még nem hallottam, vagy hallottam, de keveset és érdekelnek.

A januári számban több olyan cikk is megjelent, melyek megfelelnek az elvárásaimnak.

Nagyon érdekesek az Európán kívüli országokról, emberekről szóló cikkek, főleg azért, mert viszonylag keveset lehet róluk hallani, olvasni más médiumokban. Most Kínáról két cikkben is  lehetett olvasni, emellett a szaudi Mohamedről, valamint Pakisztán lányáról, Benazir Bhuttoról.

Ez utóbbi hölgy is olyan számomra, mint Indira Gandhi, vagyis vannak róla töredékes emlékeim gyermekkoromból, így jó volt alaposabban megismerkedni vele, elsősorban politikai pályafutásával és életével. Annál is inkább, hiszen ő volt iszlám első szabadon választott miniszterelnöknője. Mi felvilágosult, demokratikus és jogegyenlőségben, emancipációban élő magyarok sajnos nem mondhatjuk el magunkról, hogy női miniszterelnökünk lenne. Lassan az is csodaszámba megy, ha a miniszterek közé bekerül egy-egy hölgy. Jelenleg pl. nincs Magyarország kormányában nő. Ennyit az egyenlőségről?

Nem, nem! Budai Lotti ismét érdekes témát vetett fel, most a matriarchátusról írt. Erről még szívesen olvasnék, legfőképpen az érdekel, hogyan valósul meg ez a forma, vagyis mit jelent pontosan a matriarchátus

Már a decemberi számban olvashattunk a hírszerzési hibákról, akkor a jom kippuri háború, most Izrael és a Hamasz háborúja révén. Az ember azt gondolná., hogy ilyen tévedést csak egyszer követ el egy ország, hiszen az okos ember tanul a hibákból, legalább a sajátjából, ha nem a máséból, na de… jó, hagyjuk.

Olvassátok el a magazint, megtudjátok.