„Húsz éve, hogy követjük a fehér
nyulat. Húsz éve, hogy a piros kapszulát választjuk.”
A Film+ figyelemfelkeltő reklámja eszembe
juttatta, milyen volt a Mátrixot először látni. Akkoriban a 18 és 65 év közötti
nők többsége megnézett minden filmet, amiben Keanu Reeves szerepelt, talán mert
olyan szépen vette fel a telefont (Láncreakció, Féktelenül). Én időközben rájöttem,
hogy az esetemben más motiváció is volt: Keanu nagyon hasonlít apámra, márpedig
a pszichológusok szerint azt tetszik nekünk, aki ismerős. Ez nálam plusz pont
lehetett Keanu számára. Mindenesetre nem maradhattam ki az össznépi őrületből. Amikor
azonban először elkezdtem nézni a filmet, az első órában nem értettem, miért
olyan népszerű. Azután megtört a jég és a történet magával ragadott, máig nem
értem, miért. Miután megnéztem, Ági barátnőm megkérdezte,
hogy milyen volt, mire ezt mondtam:
- Keanu széttárta a kabátját,
ami alatt egy csomó fegyver volt: puskák, pisztolyok, gránátok. Azután szétlőtt
mindent, embert, épületet, ami csak jött.
Ági elkerekedett szemekkel
nézett, és a csak a jólneveltségének köszönhetően nem kérdezte meg, hogy normális
vagyok-e. Azután ő is megnézte, és most ő is húsz éve követi a fehér nyulat és
választja a piros kapszulát, persze nem a brutális jelenetek miatt.