Gyermekkoromban otthon a
politika nem volt téma. Ezen a téren az egész családunk mérhetetlen apátiába süllyedt,
kizárólag apai nagyanyám szájából hallottam egy ismétlődő mondatot: „Büdös
kommunisták!”. Felhorkanásainak egyszerű oka volt, a kommunisták elvették
mindenüket, amiért egész életükben dolgoztak. Miután meghalt, évekig nem
hallottam ezt a mondatot, de egyszer csak anyukám azzal jött haza, hogy volt
egy kis vitája a tanácsházán, mivel szeretett volna elválni apámtól és ehhez
tanácsi lakást igényelt, azonban elutasították, mert apámnak volt háza. A
reménytelen helyzetben anyukám kirobbant: „Büdös kommunisták!”: Azután
hazajött, felvette a legszebb ruháját és várta a rendőröket. Szerencsére nem
jöttek. Nem is tudom, mi lett volna velem, ha mindig megfontolt és
felelősségteljes édesanyámat lecsukták volna rendszerellenes kijelentése miatt.
Diktatúrában éltünk, amikor
nem lehetett bármit mondani.
A Rubicon 2024.
augusztus-szeptemberi duplaszámában számtalan érdekes írást olvashatunk a XX.
század legismertebb diktátorairól.
Kicsit hiányolom Ceaușescut és a Kim dinasztiát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése