Egy könyv, amely megváltoztatta az életemet

Nyugodj meg, kedves Olvasó, nem fogok az Egri csillagok mellett kampányolni, bár ez volt első valódi olvasmányélményem.

Nem is próbállak megtéríteni a Bibliát lengetve.

Nem áll szándékomban dicshimnuszt írni a Twilight-ról, mely elindított a misztikus írások rögös, ámbár bizsergető útjain.

A könyv, mely megváltoztatta az életemet Albert Ducrocg Az anyag regénye című műve, mely 16 éves koromban akadt a kezembe, és mondhatom, épp jókor. 

Már éppen kezdtem unatkozni a gimiben, mert felvettem a ritmust, és az iskolai kötelezettségek nem töltötték ki a napomat.

Miről szól ez a csoda?

A csillagászatról.

Arról, hogy  az égbolton látható csillagpöttyök közül egyesek milliószor nagyobbak és forróbbak, mint a Nap, míg mások "csak" bolygók, melyeknek nincs saját fényük, mindössze központi csillagunk fényét verik vissza.

Arról, hogy ha az égre tekintesz, beleláthatsz a múltba, mert míg a Nap 8 fénypercre van, vagyis azt látod, hogy nézett ki nyolc perccel ezelőtt, addig a legközelebbi galaxis, az Androméda-köd 2 millió fényéves távolsága azt jelenti, hogy azt látjuk, hogy nézett ki 2 millió évvel ezelőtt. Lehet, hogy egy csillag már rég kihunyt, de még nem ért róla ide a pusztulást jelző fény, így nem tudhatunk róla.

Arról, hogy a Naprendszer bolygói két csoportba oszthatók, és az óriásoknak nincs szilárd felszínük, hogy a Szaturnusz sűrűsége annyira kicsi, hogyha vízbe tennénk, úszna a felszínen, hogy a Jupiteren már legalább 300 éve dúl egy gigászi vihar, hogy az Uránuszon 80 földi évig tart egy év, hogy a Vénuszon nemcsak a hőmérséklet elviselhetetlen, de a légnyomás is.

És még sorolhatnám.

Korábban egyetlen ilyen könyvet se olvastam, de ez a számomra ismeretlen világ annyira magával ragadott, hogy azonnal tollat ragadtam, és kijegyzeteltem az érdekességeket, majd az elkövetkező évben még ÖTVEN! (Nem tévedés!) csillagászati könyvet olvastam el. Rajongásomra a koronát a következő év nyara tette fel, amikor letettem két amatőr-csillagász vizsgát, így jogosult lettem arra, hogy a TIT-ben csillagászati előadásokat tartsak.

Néhány hete írtam arról, hogy miért nem lettem geofizikus. Akkor megígértem, hogy elmesélem, miért jelentkeztem erre a szakra.

Ez a könyv volt az oka. Csillagász akartam lenni, de azt csak B-szakon lehetett elvégezni, vagyis másik szakra kellett járni, és csak később lehetett felvenni a csillagászatot. Három szakból lehetett választani: matek-fizika tanár (túl könnyű), fizikus (túl nehéz) és geofizikus (ez meg mi?).

Végül mégse lettem csillagász, elég volt az a heti 40 óra, amire geofizikán kellett járni. De nem bántam meg ezt a választást, mert ma is a matekos tudásomból élek.

Ha nem lett volna ez a könyv, most munkanélküli és éhező történész lennék.

Vagy ki tudja ....

A tyúk vagy a tojás

 

Nem emlékszem, hogy a csillagászattal való kapcsolatomban mi volt előbb: a könyv vagy a látvány.

Vagyis az, hogy elolvastamAlbert Ducrocq Az anyag regénye című regényét, vagy az, hogy két gimis barátnőmmel ellátogattunk a házunk közelében lévő 24 emeletes ház tetején működő csillagvizsgálóba.

Ez a két esemény megváltoztatta az életem, hiszen korábban pszichológus akartam lenni, viszont ezt követően csillagász akartam lenni. Más kérdés, hogy végül geofizikus lettem.

Ez a két esemény közvetlenül egymás után történt. Mindenesetre egy évtizedre szóló szerelem szövődött köztem és a csillagászat között, aminek mindössze első lányom születése vetett véget, ugyanis ezt követően nem tudtam a csillagvizsgálóba járni, és a sok mesekönyv-olvasás miatt a csillagászati szakirodalom is kikerült az érdeklődési körömből.

Néhány évvel ezelőtt kezdtem el újra csillagászati könyveket olvasni. Ekkor jöttem rá, hogy mennyire lemaradtam, mert az elmúlt 31 évben sok érdekes felfedezést tettek a tudósok.

Ebben a körben különleges élmény az IPM Univerzum különszáma. A 2024. évi 1. szám egyik kedvenc témámról, a kozmológiáról szól, így aki szeretné tudni, hogy mi a sötét anyag és a sötét energia, ezt a magazint mindenképpen olvassa el.