Írói lét - interjú

A minap Ata Papp készített velem egy interjút. Itt olvashatjátok:

1. Miért választottál írói álnevet?

Elsősorban azért, mert nagyon hétköznapi nevem van.

Másodsorban azért, hogy segítsek az olvasóknak. Azt szoktam mondani, hogy a tanítványaimnak tanárnő vagyok, a barátaimnak Márti, a családomnak Anyu, az olvasóimnak meg Grapes. Mivel nem vagyok zsenge ifjú, néha meglepődnek az olvasók, amikor meglátnak, de ezen a néven bátran meg mernek szólítani a fiatalok is, és így könnyebben tudunk kommunikálni.

Sokszor meséltem arról, hogy miért ezt választottam, de nagyon fontos szempont volt az is, hogy bár idegen név, mégis könnyen megjegyezhető. Mivel egyszerű a valódi nevem, másik kellett, de tök fölösleges lett volna egy másik magyar nevet választani, ami ráadásul nagy valószínűség szerint valaki más neve lett volna. Kézenfekvő megoldás volt egy egyszerű, de olyan idegen név, ami senkihez sem kötődik. Legalábbis ebben a formában, ahogy én használom, nem.

 

2. Milyen érzés volt az, amikor megjelent az első regényed?

Ezzel kapcsolatban vegyesek az érzéseim.

Nagyon sokat kellett várnom arra, hogy megjelenjen a Jóslatok hálójában. És itt nemcsak arra a két évre gondolok, ami a Könyvmolyképző vezetőjének, Katona Ildikónak az első levele és a megjelenés közt eltelt, hanem azokra a mélypontokra is, amikor nem voltam biztos abban, hogy valóban megjelenik a könyv.

Így aztán került némi üröm az örömbe, de akkor még nem ismertem Ildikót, így nem tudtam, hogy amit ígér, azt mindig megtartja.

Összességében azonban azt kell mondanom, hogy óriási lehetőséget kaptam Ildikótól, mert ha esetleg nem is kell majd egy következő könyvem a Könyvmolyképzőnek, a Jóslatok sikerét meglovagolva sokkal jobb esélyekkel indulok más kiadóknál, mint azok, akiknek még nem jelent meg könyvük.

3. Tudsz párhuzamosan, egyszerre több történetet írni?

Nem, csak egyre tudok koncentrálni. Mivel összetett, bonyolult sztorikat írok, vigyáznom kell, hogy el ne tévedjek bennük.

 

4. Mennyire vagy képes befogadni a negatív kritikákat? Képes vagy megbékélni velük?

Másfél év alatt megszoktam, hogy az emberek nem egyformák, ezért a véleményük is különböző.

Többféle negatív kritika van, és olyan is előfordul, hogy ezek egy ember véleményében ötvöződnek. Az egyik fajta az építő jellegű, amit érdemes végiggondolni, elemezni, hisz sokat tanulhat az ember az ilyenekből.

A másikból csöpög az irigykedés. Ez utóbbi hellyel-közzel semmi értékelhető infót nem tartalmaz, egyesek akár trágárkodni is képesek. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Az ilyen embereket csak sajnálom. Aztán van olyan, amikor látszik, hogy aki írta, értelmes, okos ember, és nem a bántó szándék vezérli, egyszerűen nem az olyan történeteket szereti, amit én írok.  Neki ez úgy jön le, hogy rossz a könyvem, pedig csak más áll közel a szívéhez. Ezzel se tudok mit kezdeni, mert különbözőek vagyunk, nem szerethetjük ugyanazt.

 

5. Mit érzel, amikor írsz, s a könyvedben élsz?

Ezt. A könyvemben élek, ott élem ki magam, a vágyaimat, amiket a valóságban soha nem érhetek el, a kalandokat, amikkel szerencsére vagy sajnos, nem találkozok a mindennapokban.

6. Van példaképed?

Van. Madame Curie az elhivatottságával és az eszével, Teréz anya az odaadásával fogott meg. De az abszolút példakép Jeanne d’Arc, a középkori 18 éves parasztlány, akit egy egész hadsereg követett.

Írói példaképnek pedig Szabó Magdát tekintem.

A Jóslatok hálójában újra akciós a Könyvmolyképző márkaboltjában, ahol most 50 %-kal olcsóbban veheted meg!