Majd én írok egy levelet

 

20 évig magántanárként dolgoztam, és főleg matekot meg fizikát tanítottam. Ezt utóbbit is nagyon szerettem. Igyekeztem megkedveltetni a diákjaimmal. Ugyanakkor tisztában voltam azzal, hogy sokaknak milyen nehézséget jelentett ez a tantárgy, ezért nagyon liberális voltam. Amikor dolgozatra készültünk a tanítványommal, mondtam neki, hogy készítsen puskát. A felkészülés az volt, hoyg bepróbáltuk a puskát, vagyis mondtam neki egy feladatot, ő pedig megkereste a puskán, hogy melyik képletet kell alkalmazni. Nem az a tudás, hogy fejből fújjuk a képleteket, hanem az, hogy értjük, melyik mit jelent, vagyis tudunk gondolkodni

Ezt a szemléletet az egyetemen tanultam. Elméleti fizika tanárunk ugyanis úgy vizsgáztatott, hogy kiadta a tételeket, majd közölte, hogy elmegy reggelizni és egy félóra múlva jön vissza. Így is lett. Annyit puskáztunk, amennyit csak akartunk, De még így is meg lehetett bukni, a tanár ugyanis nem arra volt kíváncsi, hogy tudunk-e magolni, hanem hogy értjük-e az anyagot.

Amikor gimiben jellemezni kellett Bánk bán Melindáját, egy hétig gyűjtöttem az anyagot: mit csinál, mit mond Melinda, róla mit mondanak, milyennek tartják, stb. Törekedtem arra, hogy feltárjam a személyiségét, motivációi okát. Komoly és időigényes munka volt, de minden percét élveztem.

Jelenlegi munkám során sokszor kerülök olyan helyzetbe, hogy segítenem kell egy kollégámnak. Ilyen esetekben általában azt mondom:

- Majd én írok egy levelet.

Természetesen olyan személynek, vagy szervnek, akinek hatása van a felmerülő probléma megoldására.

Szeretek gondolkodni.

 

Az IPM 2026. augusztusi számában Földes Flóra Kiszervezhető-e a gondolkodás? című cikkében arról olvashatunk, milyen következményei lesznek annak, ha a mai tanulók nem gondolkodnak, hanem az MI-vel végeztetik az összes feladatukat.

 

Agytorna

 

Már meséltem róla, hogy az első diplomámat az ELTÉ-n szereztem, geofizikus szakon, ahol 16-an voltunk, ebből ketten voltunk lányok.

A fiúk nagyon szerettek „viccelődni”, ezért nem kérdezték meg, hogy tudok-e úszni, hanem a terepgyakorlat első napján beleborítottak a Balatonba. Megelégedéssel hallgatták morgolódásomat, mert nem fuldokoltam, hanem rohadt mérges voltam, hogy már első nap totál ragacsos, koszos lett a frissen mosott hajam.   Más alkalommal levelibékát tettek a cipőmbe. Szerencsére nem ért váratlanul és sikoltozás helyett „cukinak” tituláltam a megijedt kis állatkát.

 

Vannak emberek, akik annyira szeretnek „viccelődni”, hogy időnként túllépnek a normál határokon.

 

Azt gondolom, még határon belüli volt az az eset, amikor az egyik lakásotthonban a nappali kanapéján mély álomba zuhant fiút a többiek azzal viccelték meg, hogy forró vizes palackot nyomtak a talpához. A srác ordítozva ébredt fel, és váltig állította, hogy felgyújtották a talpát. Persze, mint írtam, nem ez történt, de a vizes palackkal becsapták az agyát.

 

Hasonló kísérletet lehet találni és kipróbálni az National Geographic Agytorna című különszámában. Ezzel még talán senkit nem ér kár.

Mindenesetre tartsuk be a határokat!

Fény és árnyék, USA 250

 

Az 1980-as években voltam tinédzser. Akkor minden fiatal az USÁ-ba akart menni. Nem kirándulni, hanem ott élni. Pedig a száraz földrajzi tényeken kívül semmit se tudtunk az országról. Vannak ismerőseim, akik meg is valósították ezt az álmukat, valóban odaköltöztek, és azóta is ott élnek. Egyik fényképész, másik doorman a Nagy Almában. Mások vágyai az egy hónapos kiruccanásnál megálltak, leginkább azért, mert a szűkös valutakeret nem tette lehetővé, hogy helybéli ismerősök, rokonok hiányában megfelelő körülmények között tudják élvezni a helyet. Így aztán van olyan ismerősöm, aki New Yorkban tartózkodása utolsó napjaiban a Central parkban aludt a bozótban és teát ivott napokig, mert más élelmiszerre nem volt pénze. Lehet ezt vagányságnak nevezni, de én inkább vakmerőségnek tartom. Az illető szerencsés volt, hogy épen és egészségesen túlélte. Főleg, hogy addigra már eljutottak hozzánk bizonyos információk.

Az elvtársak a nagy népi felbuzdulást látva törekedtek arra, hogy megismerhessük a kontinensnyi ország árnyoldalát is, melyhez nagy segítséget jelentettek az országunkba apránként beengedett, jól megválogatott amerikai filmek.

Kiemelkedő jelentőségű volt a Charles Bronson főszereplésével készült „Bosszúvágy”, melyet látva először szembesülhettünk azzal, hogy mennyire nem biztonságos kikerülni a „dzsungelbe”. A film azt sugallta, hogy „maradhatok nyugton a kis ketreceitekben, ahol ugyan semmit se csinálhattok, de biztonságban vagytok, ha betartjátok a szabályokat”.

Azután jött a Rambo. „Kockáztathatod az életed az országért, meg főleg az annak élén álló gazdag emberekért és vagyonukért, akkor is egy senki maradsz, akit a vezetők senkinek néznek.”- szólt a film üzenete.

De a szórakoztatónak szánt filmek se hoztak megnyugtatást. A Flashdance-ben, vagy a Staying alive-ban láthattad, hogy az USÁ-ban 8 óra munkát nem követ 8 óra szórakozás, meg 8 óra pihenés, hanem ha talpon akarsz maradni, több munkában is helyt kell állnod. A sikerért mindent meg kell tenned, esetlegesen a barátaidon is át kell gázolnod. Arról már ne is beszéljünk, mennyire idegennek tűnt első körben az az erkölcsi szabatosság, ami ezekből a filmekből árad. Úgy tűnt, a párkapcsolatokat nem az érzelmek, nem a szerelem, hanem a szexuális vágy irányítja.

Ha jól megnézitek a mai napig rendszeresen vetített Reszkessetek betörőket, akkor észrevehetitek, hogy ennek is van egy nehezen emészthető vonala. „Biztos, hogy minden középosztálybeli ember olyan luxusra vágyik, amiben van fullosan berendezett házad, de azt nem tűnik fel, hogy otthon felejtetted a gyerekedet?”

Számomra az amerikai álom lehetősége se volt igazán vonzó, mert nagy adag bizonytalanságot foglalt magába. (Szerepcsere) 

Sokunkat elijesztett ez a kép a vágyott országtól, és nem vettük észre a lényeget, hogy az USÁ-ban jogod van/volt lázadni (Hair), mait tőlünk évtizedeken át megtagadtak.

Maradtunk, hogy azután itthon megtapasztalunk a kapitalizmus negatív oldalát. 

 

A Rubicon magazin 2026. évi 6-7. száma a Fény és árnyék címmel az USA 250 éves történetének érdekes, de esetenként kevésbé ismert eseményeit mutatja be, csakhogy teljesebb legyen a képünk.

 

  

My name is Bond, James Bond - History 2026. évi júliusi szám

 

Néhány évvel ezelőtt egyik ismerősöm vagánykodni akart, és az általa ismert egyetlen olasz mondattal ment oda egy fagyiárushoz:

-        Per favore, un gelato al limone.

És ezt követően vígan eljátszotta, hogy ő olasz, bár semmi más értelmeset nem tudott mondani olaszul. Ettől függetlenül az árus elhitte, és ez volt a lényeg.

Elképedve néztem az egészet. Számomra elfogadhatatlan, hogy másnak adjam ki magam, mint ami vagyok. Így aztán ha azon gondolkodom, melyek azok a „szakmák”, melyeket biztos nem tudnék folytatni, akkor a nagy szélhámossági képességet igénylő kémkedés az első helyen van.

Nyilvánvalóan megfelelő személyiség kell hozzá, amivel én nem rendelkezem. Nem véletlen, hogy nagy körültekintéssel választják ki a kémeket, sőt, az is előfordul, hogy már fiatal korban próbálnak potenciális alanyokat keresni. Láthattunk erre példát a Goldeneye című filmben, ahol családdal nem rendelkező ukrán fiúkat neveltek át kémekké már egészen fiatal kortól. Nyilvánvalóan nem kötődtek senkihez, a saját népükhöz sem. Hasonló az is, ahogy a törökök a középkorban az elrabolt keresztény gyermekeket janicsárrá nevelték, és ezzel gyakorlatilag szembefordították őket a saját népükkel.

Erre tekintettel különösen elgondolkodtató az a néhány évvel ezelőtti eset, amikor állami gondozott gyerekek intelligencia vizsgálatát folytatták le orosz tesztek alkalmazásával. Vajon mi volt a cél?

Költői kérdés volt.

A History magazin 2026. júliusi száma viszont egyáltalán nem költői, mégis érdekes életutakkal mutat be jó pár híres-hírhedt szuperkémet.  

Gyermekvédelem régen

 

Anyukám öccse, a nagybátyám 1943-ban született. Szülés közben derült ki, hogy a nagyanyám méhében egyidejűleg egy gyermekfej nagyságú daganat is van, ezért mindent „kipakoltak” belőle. Itt kezdődött nemcsak az ő, de az egész család kálváriája.

Innentől nagyanyám folyton betegeskedett. A fővárostól kb. 100 km-re levő jászsági faluban laktak, ahonnan a nagyapám sokszor gyalog indult el hétfőn reggel Budapestre dolgozni. Kubikus volt. Szombat délután jött haza szintén gyalog/stoppal.

Amikorra anyukám 13 éves lett, előfordult, hogy nagyanyám kórházba került, és az egyik bátyja átjött megnézni a gyerekeket, anyukámat és az akkor 11 éves húgát és 7 éves öccsét. Ezután a nagybácsi azt mondta, hogy rendben lesz minden, ezzel (hogy az anyjuk kórházba került) nem szabad zavarni az apjukat, hadd dolgozzon. Így aztán anyukám egyedül maradt a testvéreivel és mivel ő volt a legnagyobb gyerek, automatikusan fel kellett vállalnia az anya szerepet. Mesélte, hogy először a főzés jelentett számára legnagyobb gondot, ezért folyton átszaladt a nagybátyjáékhoz, akinek a felesége lassan megtanította minden fortélyra.

Manapság ha ilyen helyzetbe kerülne egy család, a gyermekvédelem azonnal közbelépne: vagy valamelyik rokonnál helyeznék el a gyerekeket családba fogadással, vagy állami gondozásba vennék a testvéreket.

Akkor ez nem volt divat.

Végül is túlélték, és a nagyszüleim úgy értékelték anyukám munkáját, hogy tökéletesen helytállt, tehát megtarthatja a pozíciót. Ez aztán addig fajult, hogy nem tudott iskolába járni. Mivel anyu nagyon jó tanuló volt, maga az iskolaigazgató ment ki a lakásukra, és mondta nagyanyámnak, hogy engedje iskolába, mert így elveszi anyukám kenyerét. Nagyanyám nem hitte el. Pedig így lett.

Anyumnak ugyanis látóideg sorvadása volt, emiatt 90 %-os volt a látássérülése. Emiatt nagyon kevés munkát tudott ellátni, de ha tanulhatott volna, sokkal kedvezőbb helyzetbe kerülhetett volna, találhatott volna a képességeinek megfelelő munkát. Kiváló óvónő lett volna belőle, nagyon jól bánt a gyerekekkel. A családi legendárium szerint másfél évesen én már folyamatosan beszéltem, mert anyu folyton beszélt hozzám. Rengeteg mesét olvasott fel nekem, tőle tanultam meg az olvasás szeretetét. Minden hétvégén mentünk valahova: moziba, múzeumba, gyógyfürdőbe, stb. A világra nyitott szemléletemet neki köszönhetem., Sok kisgyereket tudott  volna még hasonlóan nyitott látásúnak nevelni. 

De a szülei nem engedték, hogy tanuljon. Szükség volt rá otthon. Így édesanyám a nők előtt álló 4 lehetőség közül (amazon, kurva, anya és madonna) egyedül az anyaságot élhette meg. Azt is csak otthon, mivel 37 évesen leszázalékolták. 

Kapcsolódó cikk: HVG Extra Pszichológia 2026. évi 2. szám, A nő négy élete     

  

 

Házi dzsungelem

 

Szolnokon kertes házban lakom, amit nagyon szeretek. Főleg az évek során komoly és szívós munkával, és sok lazsálással kialakított kis házi dzsungelemet.

A kertemben ugyanis van egy terület, ahol négy gyümölcsfa találkozásánál sűrű aljnövényzetet hagytam kis téli zöldből, közönséges mahóniából és fekete szederből. A múltkor az egyik ismerősöm ezt látva kijelentette, hogy legközelebb hoz kaszát és segít rendet rakni.

Rendet???

Nem kell! Most van rend. Ez a szép árnyas kertrész, ami már-már erdőre hasonlít, ebben a forróságban akár 10-15 fokkal is hűvösebb, mint a kert napos részei.

 

Az IPM 2026. júliusi számában Paulovkin András Egy lassú világ védelmében című cikkében olvashatunk arról, hogy a modern világ nagy rendrakási mániájában az ember megszüntette azokat az élettereket, ahol nagyon sok hasznos rovar, pl. cincérek éltek.  

Nekem a Balaton a Riviéra

 

Városomtól, Szolnoktól legalább 200 km-re, tehát messze van a Balaton legközelebbi csücske is. Így aztán nem csoda, hogy gyermekkoromban viszonylag hosszú időt, 10 évet kellett várnom arra, hogy először lássam a magyar tengert, és akkor is csupán egyetlen napig élvezhettem Siófokon. Általános iskolában még kétszer egy hetet tölthettem városunk balatonszepezdi úttörőtáborában. Mindössze arra emlékszem, hogy hajnalban kellett kelni, mert négykor indult a vonat a Keletibe, ahonnan átutaztunk a Délibe és órákig zötykölődtünk, mire dél körül megérkeztünk a táborba. Ugyanez vissza, vagyis az egy hétből 2 nap az utazással telt.

Ezt követően csak évek múlva, egyetemistaként látogathattam el a Balcsihoz: 2 hét alsóörsi és 4 hét sümegi terepgyakorlat keretében. A kötelező napi felszíni és mélységi feltárások látogatása mellett kevés idő maradt a nagy víz megismerésére.

A Balaton iránti igazi szerelem évekkel később bontakozott ki, amikor a saját családommal, a férjemmel és a gyerekeimmel háromszor töltöttünk 1-2 hetet Balatonalmádiban.

Ezt a rajongást segített fenntartani az, hogy azóta a nyári időszakban hétvégente Szolnokról közvetlen vonattal lehet eljutni a Balcsihoz. Az első években a siófoki ezüstparton voltunk évente 2-3-4 alkalommal, majd újabban Balatonalmádiba járok, mivel nagyon közel van a strand a vasútállomáshoz.  Közben a lányaim felnőttek lettek, dolgoznak, így azt is megengedhetjük magunknak, hogy minden évben kétszer nyaraljunk a Balatonnál: 1-1 hétig Keszthelyen és Balatonfüreden. Újabban ezt is kibővítettük 1-1 napos kirándulásokkal ősszel-tavasszal Balatonfenyves-Bélatelep-Fonyód-Balatonföldvár térségébe.

Ezzel a módszerrel tavaly 19 napot töltöttem a Balaton parton.

Ha megtehetném, odaköltöznék, de ezt még bonyolultnak tartom, mivel nemcsak lakást kellene ott vennem, hanem munkát is szerezni, ami sokkal nehezebb, mint a lakás.

Ráadásul mindig vannak ellendrukkerek, aki lebeszélnek. Egyik Fonyódról származó ismerősöm szerint pl. télen nagyon kihalt a Balaton part, viszont akkor is minden drága.

Ennek ellenére még nem adtam fel. Addig is edzem magam Fábián Janka Az Anna-bál szerelmesei sorozatával, illetve a Múltkor magazin 2026. nyári számával, melyben érdekes írások és szép képek találhatóak a Balaton történelméből.

 

Gondolkodom, tehát vagyok - HIstory 2026. évi júniusi szám

 

Orbán Viktor ma reggel azt írta facebook oldalán, hogy nem ért egyet azzal, hogy a leegyszerűsített kommunikáció miatt veszítették el az értelmiséget. Példaként Obama „Yes, we can.”, illetve Trump „America first” jelszavait hozta.

Nem vagyok nyelvész, de véleményem szerint a fenti mondatok rövidek ugyan, talán egyszerűek is, viszont mindenképpen frappánsak. Ugyanez nem mondható el például az „Előre megyünk, nem hátra” mondatról. Talán nem szerencsés tagadó szót használni egy ilyen lelkesítőnek szánt mondatban, illetve az ellentétek szembeállítását is kerülni kellett volna. Talán szerencsésebb lett volna valami ilyesmi: „Előre a csillagokig” vagy Orbán kedvenc szavánál maradva: „Előre a győzelemig”.

Persze jó valami erőteljes mondat is, pl. „Árad a Tisza”.

Másrészt Orbánnak igaza van, hiszen nem a túlságosan leegyszerűsített kommunikáció volt a bukásuk, illetve az értelmiség elvesztésének egyetlen oka. Sokkal inkább az, hogy hülyének nézték az embereket, viszont az értelmiségiek nagyon nem azok, tehát ezt igencsak rossz néven vették.

Az értelmiségnek az ilyen hatalmas politikai változások esetén mindig jelentős szerepe van.

Erről szól a History magazin 2026. júniusi számában Emily Knox és Joan Scott „Amikor a társadalmak megroppannak, vagy bomlásnak indultak, az értelmiség mindig gyanússá válik.” című beszélgetése.

Anya, mit csinálsz, amikor egyedül vagy? - Csendben vagyok. (IPM Extra Pszichológia, 2026. évi 2.sz.)

 

A fenti mondatok akkor hangoztak el, amikor még nagyon kicsik voltak a lányaim. Mostanra felnőttek, és ők is tudják, milyen fontos a csend, főleg a mostani folyton zajongó, állandó háttérzajt produkáló világban.

 

Egyik kedvenc időtöltésem nyáron, hogy elmegyek a Balatonra akár egyetlen napra is. Nem kis vállalás, hiszen a legközelebbi pont is 200-220 km-re van az otthonomtól, tehát ha nem késik a vonat, akkor is 6 órás útról beszélünk.

Van egy gyermekmatracom, amit ráteszek a vízre, ráfekszem, és elkezdek befelé araszolni félig úszva, félig gyalogolva. A víz mélységétől függően a bójákig szoktam menni, illetve a déli parton addig, amíg a nyakamig ér a víz. Különösen Fonyódon szeretem ezt a mókát, mert ott tart legtovább az út: oda-vissza kb. 40 perc. Törekszem arra, hogy 5 m-nél közelebb senkihez se kerüljek. Nem vagyok embergyűlölő, de kifejezetten jó egyedül lenni. Nézem a tájat és nem gondolok semmire. De tényleg semmire. Ez csak ebben a helyzetben sikerül, sehol máshol, vagy máskor. Teljesen kikapcsol.  

 

Az IPM Pszichológia 2026. tavaszi számában Demeter Tünde A csend luxusa című cikkében olvashatunk arról, hogy a kognitív zaj, mely a környezeti és a belső ingerek, az információk és a különböző (akár csak kognitív) tevékenységek közötti váltás által okozott mentális túlterhelést jelenti.

 

A sztárok is emberek

 

Fiatalkorom egyik legnagyobb sztárja volt Bruce Willis.

Hiába volt lépcső egy épületben, ő nem azt használta, hanem egy majom ügyességét meghazudtolóan leugrált. Egy szál trikóban, vérző sebeire ügyet se vetve mindent elbírt. Sérthetetlen és halhatatlan volt. Legalábbis annak látszott.

Azután néhány éve kiderült, hogy ő is ember.

 

Szintén nagy sztár volt a Vissza a jövőbe trilógia főszereplője, Michael J. Fox. Úgy tűnt, az örök srác soha nem öregszik meg, mindörökre megőrzi tinédzser imázsát, ezért aztán komoly arculcsapás volt, amikor megtudtuk, hogy ő is ember.

 Tudom, hogy sokak számára nevetséges lehet, de anyukámmal haláláig nagyon szoros volt a kapcsolatom. Akkor 37 éves voltam, és bár hónapokig haldoklott, tehát nem ért váratlanul, hogy elment, mégis megviselt. Kevésnek találtam azt, hogy mindössze 67 évet élt.

Az utóbbi években azonban másként állok ehhez a dologhoz, miután nagy sok ismerősöm esetében látom, hogy milyen sok problémát jelent az egész családnak, ha egy valóban idős (80-90 éves) embert ápolni kell. Mindenki szenved: az idős ember is és a családja is.  

 

A Mindennapi pszichológia 2026. évi 2. számában több érdekes cikket is olvashattok a témában. (Nem feledékenység: betegség).

Pay in cash

 

Az online bankszámlák megjelenése óta mindenkinek vannak élményei. Például amikor a fülbemászó és főleg meggyőző bemondói hangszínnel rendelkező, intelligens nő felhív azzal, hogy az MNB-nél dolgozik, neve és nyilvántartási száma ez meg ez, és tájékoztatni akar, hogy a bankszámlámról valaki épp most akar leemelni 400 ezer forintot.

-        Komolyan? – kérdezem gúnyos hangon, mire egy pillanatra meghökken

Gyorsan összeszedi magát:

-        Nem hiszi el?  

-        Miért hinném?

-        Mert igaz – erősködik.

-        Mi közöm az MNB-hez? Nincs ott számlám.

-        Nem számít – veszi a elő a legmeggyőzőbb és leghivatalosabb hangját. – Mi minden számlát látunk.

-        Jaj, drágám, dehogy látnak maguk mindent. Igaz, hogy az MNB a bankrendszer csúcsán álló jegybank, de ez nem jelenti azt, hogy látják a kereskedelmi bankok által vezetett számlákat. Nézzen már utána egy pénzügyi jog könyvben.

-        Azért nem kell gúnyolódni – esik ki a szerepéből sértődötten és leteszi a telefont, így már nem hallja, amit mondok.

-        Miért nem? Maga hívott engem, nem én magát.

 

Évek óta tartó vita, hogy szükség van-e a készpénzre.

Vannak érvek mellette és ellene.

Az IPM 2026. júniusi számában Bückner Gergely A szegények pénzügyei című cikke erről a témáról szól, mellyel kapcsolatban eszembe jutott néhány élményem, tapasztalatom a pénzzel kapcsolatban.

Egyháztanácsos vagyok az egyházközségünkben, melyre tekintettel a szombat esti mise után én szoktam megszámolni a perselypénzt. Én nem szoktam pénzt bedobni, hanem átutalok minden hónapban egy bizonyos összeget. Biztos, vannak már olyan helyek, ahol lehet bankkártyával fizetni. Viszont nehezen tudom elképzelni, hogy ezzel a módszerrel meg lehetne őrizni a fizetés titkosságát, amire azért lenne szükség, hogy senki se tudja, ki mennyit fizet. Mert a templomban nem ez a lényeg, Mindig van ugyanis aprópénz, 5-10-20 forintosok a perselyben, de a jelenlegi módszerrel nem lehet tudni, ki dobta be és ki adott akár 10-20 ezer forintot.

 

Másrészt gyűjtöm a pénzérméket: a forgalomból kivontakat, hibásakat, és az átlagostól eltérő megjelenésűeket.  Ha megszűnne a készpénzforgalom, a gyűjtemény nagyon értékessé válna, ugyanakkor onnantól már csak korábban kiadott darabokat lehetne gyűjteni. 

A jövő emberei nem találnának elásott érméket. Nem is kellene azon tanakodni, kit, mit ábrázoljanak rajtuk. 

Nekem hiányozna a készpénz, de értem, hogy ez a jövő.

 

Girl Power -avagy a nők történelmi szerepe

  BBC History 2026. évi májusi szám

Ha megkérdezik, ki a példaképem, gondolkodás nélkül válaszolok:

Természetesen egy nő.

Olyan személy, aki már saját korában is kivívta magának a megbecsülést, pedig nagyon sok hátránnyal rendelkezett. A középkorban élt, 18 éves parasztlány volt, vagyis máris felsoroltam 3 szempontot, melyek közül egy is elegendő lett volna ahhoz, hogy eltűnjön a történelem süllyesztőjében. De nem így történt, hanem egy egész hadsereg követte.

 

Természetesen Jeanne d’Arc-ra gondoltam.

 

Janine Ramirez brit történész egyik kutatási területe a nők történelmi szerepének vizsgálata.

A nők szerepe a nemzeti mítoszokban című cikkből megtudhatjuk, a fejlett nyugat nagyon sok országában öltenek női alakot a nemzetek: a Szabadság-szobor, Marianne a Pantheonban, Britannia a Szent Pál székesegyházban.

„A nemzetet nőként képzelik el, jóllehet maguknak a nőknek alig vagy egyáltalán nem jutott szerep a nemzetek megteremtésében.”

Pedig ha belegondoltok, a földdel kapcsolatban nem az apát, hanem az anyát emlegetjük: anyaföld. 

Ez azért különösen érdekes, mert sok ázsiai országban teljesen másként viszonyulnak a nőkhöz. Gondoljatok csak az izraeli Golda Meirre, a pakisztáni Benazír Bhuttora, vagy az indiai Indira Gandhira.

 

Na de majd most talán nálunk is lesz változás.

 

 

   

Mit szólsz Hatvanpusztához?- Az mi?- Rubicon 2026. április-májusi szám

 

Bevallom, fiatalként nem igazán érdekeltek az államszervezési tantárgyak (államelmélet, alkotmánytan, stb.), mégis meglepődtem, amikor arról tanultunk, hogy az 1990-es alkotmányunk a Weimari alkotmányon alapul, vagyis azon a szabályozáson, mely alapján Hitler magához tudta ragadni a hatalmat és diktátor lett.

Most már mindannyian tudjuk, hogy hatalom megszerzésében sok tényező közrejátszott, pl. nagyon fontos szerepe volt az emberek manipulálásának.

Ennek egyik legnyilvánvalóbb formája a nácik által kiterjedten használt és sajnos modern társadalmak által is átvett propaganda. Az emberek megtévesztése a valóság eltitkolásával, illetve hazugságok kihangosításával a választók ismereteinek és így gondolkodásának, döntési mechanizmusaiknak befolyásolása.

Ennek egyik ékes példája a címben idézett párbeszéd, mely 2022-ben hangzott el. Egy 80 éves ismerősöm kritizálta – a kormánypropagandának megfelelően - az ukránokat, majd hitetlenkedő arcomat látva az egészet röviden összefoglalta:

-        Te még fiatal vagy, nem ismered az ukránokat.

No egyrészt csak egy 80 éveshez képest vagyok fiatal. Másrészt tudom, hogy a II. ukrán front 1945-ben történt magyarországi visszaéléséire gondolt, mely 2022-höz képest 77 évvel korábban történt, vagyis 80 éves ismerősöm 3 éves korában. Harmadrészt az 1945-ben visszaéléseket elkövetők nagy valószínűség szerint már nem élnek, jelenleg a gyerekeiket vagy unokáikat okolhatjuk, de felelősek-e a fiúk és az unokák az őseik tetteiért?    

Nem reagáltam az ismerősöm megjegyzésére, hanem visszakérdeztem:

-        Mit szólsz Hatvanpusztához?

-        Az mi? - kerekedett el a szeme.

 

A Rubicon 2026. április-májusi száma választásról, választási rendszerekről és ahhoz kapcsolódó egyéb témákról, pl. a manipulációról szól, melyek között számtalan ismerős módot találhatunk:

-        választási korrupció, szavazatvásárlás

-        választók fuvaroztatása

-        választók megvendégelése

-       fenyegetés, erőszak

-        nyomásgyakorlás

-      választói névjegyzék megtévesztő módon történő összeállítása

stb.  

Bár már vége a választásnak, érdemes elolvasni.

Amikor 32 fogam volt…IPM 2026. évi májusi szám

 

A családi legendárium szerint, ha dédnagyanyám verbálisan megbántott valakit, mindig arra hivatkozott, hogy amikor 32 foga volt, meg tudta rágni a szavakat, de amióta 80 éves elmúlt és alig vannak fogai, ezt már nem tudja megtenni. Ez volt a bocsánatkérés a részéről. Nemcsak, hogy elismerte esetleges bűnösségét, de soha nem lépte át azt a láthatatlan határt, mely a családon belüli kommunikációban, érdekérvényesítésben megengedett.

Nem mindenki mondhatja el ezt magáról. Nagyon sokan vannak (vagyunk?), akik időnként vagy rossz esetben rendszeresen elveszítik a kontrollt.  

Nagyanyámnak azt javasolta az orvosa, hogy ha ideges, vágjon földhöz egy-két tányért. A családi legendárium szerint erre egyetlen alkalommal sem került sor. Részint drága megoldás lett volna, másrészt balesetveszélyes, hiszen a tányérdarabkák sérülést okozhattak volna, ráadásul takarítani kellett volna utána.

Jakabffy Éva Mi történik az első két másodpercben? A konfliktus neurobiológiája című cikke nagyon jó ötleteket ad arra, hogy hűtsük le magunkat, ha felforr az agyvizünk.

Nekem legjobban a buddhista szerzetesek médiában már sokat látott, ismert technikája, az „Om” mantrázása tetszett.

Valószínűleg hatékony a dühöngő ember hideg vízzel lelocsolása, lehűtése is. Munkám során sajnos sokszor előfordul, hogy az általunk gondozott gyereket veszítenek kontrollt. Hallottam már arról, hogy pl. nevelőszülők alkalmazták ezt a hideg vízzel locsolásos módszer, ami viszont a gyermekvédelmi szakellátásban tiltott.

Máshol is olvastam már a boksz-zsák szétverése módszerről is. Jakabffy Éva szerint nem valódi megnyugvásról, hanem kifáradásról van szó.

 Tetszettek a cikkben felsorolt módszerek, de volt egy kis hiányérzetem: csupán saját magunk megnyugtatására alkalmazhatók. Én viszont szívesen olvastam volna olyan lehetőségekről, melyekkel kontrollveszett, dühöngő, verekedő, üvöltöző, késsel, vagy törött cseréppel fenyegetődző, erős, izmos, tinédzsereket lehet lenyugtatni úgy, hogy senki se sérüljön meg és senki ne veszítse el az állását.

Amit ketten tudnak, az már nem titok – Múlt-kor 2026. tavaszi szám

 

Szerintetek az emberek miért hoznak létre titkos társaságokat?

Valószínűleg mindenki első helyre sorolná – hiszen a titkos társaság elnevezésből nyilvánvaló-, hogy a tagok el akarják titkolni, hogy a társasághoz tartoznak. Ennek természetesen különböző okai lehetnek, de kétségkívül valamilyen haszonszerzésre törekednek. Ez alatt nem kizárólag anyagi hasznot értek, nemcsak valamilyen pozíció, hatalom megszerzését, hanem sok egyéb mást, olyasmit, ami a tagok számára fontos, másoknak viszont nem az, például azt, hogy egymást segítik. Lehetséges ok az is, hogy veszélyesnek érzik azt, ha a társaság létezése kitudódik, például hogy a tagok azonos módon gondolkodnak olyan kérdésekről, melyek mások számára nem elfogadottak, sőt, esetleg üldözendők. Ebbe a körbe sorolom a sátánimádókat, vagy régen az egyházi tanokkal szembemenő tudósokat.

Természetesen mindig hely és idő függvénye, hogy mely szerveződési elvek mentén alakulhat ki egy-egy titkos társaság, kik és hányan lehetnek a tagjai.

A Múlt-Kor magazin 2026. tavaszi számának fő témája a titkos társaságok. Ismerős (illuminátusok, Ku-Klux-Kan, szabadkőművesek) és kevésbé ismert társaságokat (THule, Magyar Testvéri Közösség, Carboneria) mutatnak be. Érdemes elolvasni. Kedvcsinálónak a Láthatatlanul a magyar érdekért című cikk bevezetőjéből idézem Mester Miklós szavait szó szerint:

„Létezett egy tucatnyi titkos társaság, féltitkos és igen zárt, exkluzív tagsággal rendelkező társaság, melynek berkeiben dőlt el lényegében, hogy a vezető pozíciókat kikkel töltik be, hogyan állítják össze a kormánypártot, kik indulhatnak képviselőként, kik lesznek az ispánok, alispánok, szolgabírók, csendőrparancsnokok, kik kerülhetnek be a kormányzó szűk tanácsadó körébe.”

Ezeket a sorokat olvasva elgondolkodtam, hogy mennyire közismertek a felsorolt ismérvek. Talán ezek a szerveződések napjainkban már nem is titkos formában működnek, hanem nagyon is nyilvánosak. Mindenesetre bárki nem lehet a tagjuk. Mondjuk, nem is mindenki akar.

 

Péntek, szombat vagy vasárnap? – NG Istenek és vallások különszám

 

Az átkos szocializmusban voltam tizenkettedikes, amikor egy évig tanultunk filozófiát. Ennek keretében „ismerkedtünk meg” a Bibliával. Nem estünk túlzásba, egyetlen tanórát foglalkoztunk vele. Konkrétan én tartottam bemutatót az osztálytársaimnak, melynek illusztrálásra bevittem az akkori Jugoszláviában megjelent és onnan a papok segítségével rendelhető, magyar nyelvű Képes Bibliát. Nem mondtam semmit a Biblia keletkezésének történetéről. Szóba se hoztam Istent.  40 percbe próbáltam összezsúfolni a Biblia szerkezetét és érdekes történeteit.  Nem emlékszem, konkrétan miről beszéltem, de az tuti, hogy az osztálytársaim tátott szájjal, némán hallgattak. Majd a szünetben az egyikük odajött hozzám, és megkérdezte:

-        És akkor ki is volt Mózes?

Mentségére szolgáljon akkoriban egyáltalán nem vetítettek a bibliai történeteket bemutató filmek se a tévében, se a mozikban, pedig akkor volt az amerikai vallásos tartalmú filmek fénykorának utócsengése (pl. Ben Hur), illetve készültek nagyon jó egyéb filmek, (pl, Zeffirelli Názáreti Jézus című alkotása).

Biztos vagyok abban, hogy nem Pi Patel az egyetlen ember, aki azon tanakodik, melyik napon lehetne közelebb kerülni Istenhez, vagyis a muszlim, zsidó vagy keresztény vallás által közelítsük-e meg a Teremtőt, és pénteken, szombaton vagy vasárnap tartsuk az Úr napját.   

Persze sokan egyik napon se, mert szerintük nincs Isten. Egyesek tévesen azt állítják, hogy az ateisták semmiben se hisznek, de ez nem igaz, mert ők is hisznek, abban hisznek, hogy nincs Isten.

 

Viszont a számukra is érdekes lehet becsatlakozni a Biblia egy év alatt podcast hallgatásába, mert ha nem is akarják egyszerre kipipálni a szombatot és a vasárnapot, akkor is hasznos, hogy megismerjék a Bibliát, az emberi kultúra fontos dokumentumát, hiszen a múzeumok tele vannak bibliai tárgyú történeteket ábrázoló műalkotásokkal ugyanúgy, ahogy az irodalom, a zene, vagy más művészetek is vissza-visszanyúlnak az emberiség történetébe.

 

Fentiek alapján látható, hogy engem nagyon érdekel ez a téma, ezért nagyon örültem, amikor kezembe vehettem a National Geographic Istenek és vallások című különszámát.

Az alcíme szerint: A hit eredete, sokfélesége és jövője.

Ha a hit eredetén az alapokat értjük, akkor minden rendben volt, bár én személy szerint ennél többet vártam volna, na de ne várjunk sokat 94 oldaltól.

A vallás sokféleségét bemutató rész számomra zűrzavaros volt.

A vallás jövője az AI papokkal pedig ijesztő.

Tehát összességében csalódtam.

"Parancsra tettem"- HVG Extra Pszichológia 2026. 1.sz.

 

Néhány hete láttam Russel Crowe és Rami Malek főszereplésével a Nünberg című filmet, mely valós eseményeken alapul. Crowe Göringet játssza, Malek pedig azt a pszichiátert, akit arra rendeltek, hogy felmérje a per vádlottjainak pszichés állapotát. A per döcögősen indul. Természetesen Göring nem vall be semmit, hiszen ő csupán „parancsot teljesített”, egyébként sem tudott semmiről. Az esetre nincs nemzetközi precedens, az amerikai ügyész gyakorlatilag elvérzik a kérdéseivel, amikor jön a Malek által megformált orvos, aki tájékoztatja a vád képviselőt, hogy Göring súlyosan nárcisztikus. Javasolja, hogy próbálják meg ezt felhasználni. A brit ügyész sikert ér el azzal, hogy ezt az infót Göring ellen fordítja.

Ha tudni szeretnétek, hogyan, nézzétek meg a filmet.

A HVG Extra Pszichológia 2026. évi I. számának fő témáját a hatalmi játszmák adják. Nemcsak politikában - de abban is -, hanem a munkahelyen, családban, párkapcsolatban, az élet minden területén.   

A cikkeket végigolvasva felvértezhetjük magunkat azzal a tudással, mely segíthet felismerni és ezáltal elkerülni a manipulatív embereket és helyzeteket, mellyel például a Göringhez hasonló nárcisztikusok is előszeretettel éltek/élnek.

A Terminátor-nemzedék - IPM 2026.áprilisi szám

 

Én abba a generációba tartozom, akikben mély nyomokat hagytak a Terminátor filmek. Schwarzenegger és alkotótársai megtettek annak érdekében mindent, hogy ódzkodjunk a mesterséges intelligenciától.

Ugyanakkor sikeresen belecsúsztunk egy olyan korba, amikor az AI egyre inkább életünk részévé vált. Ezzel kapcsolatos gondolataimat korábban már megosztottam itt.

 

Az egyre sokasodó valóságshowkról is írtam. Említettem, hogy 20 évvel ezelőtt el se tudtuk képzelni, hogy milyen újdonságot lehet ebben a témában még bemutatni.

Lehet.

 

Nagyon sok csatornát fog a tévénk, de bővülő kínálattal fordítottan arányosan egyre kevesebbet tévézek. Ennek ellenére láttam, hogy újabban menő kincsek után „vadászni”, a legjobb ajánlatot megtalálni. Óriási pénzek és értékek cserélhetnek gazdát, feltéve, ha az ember rendelkezik valamilyen különleges tárggyal, aminek felismeri az értékét, magyarul nem dobja ki lomtalanításkor. Lenyűgözve néztem, hogy a szakértők micsoda tudással rendelkeznek a tárgyak értékének vagy éppen értéktelenségének felismerése terén. Megállapítottam, hogy ez egy olyan érdekes szakterület, amihez én soha nem fogok érteni.

No de nem gond, hiszen itt van az AI, és ha az ember tud jó promptot írni, megbecsültetheti a kezébe került tárgy értékét.  

(Kapcsolódó cikk: Sümegi András: a ChatGPT, mint értékbecslő)

Homokszemet a homokszemre - BBC History 2026.áprilisi szám

Mi, emberek különbözőek vagyunk nemcsak külsőleg, belsőleg is. Van, aki ténylegesen pacifista. Van, aki csak annak mutatja magát, de folyton a háborúval riogat.

Korábban már írtam arról, hogy egy feladat elvégzését, így pl. vezetői tisztség betöltését milyen szempontok befolyásolják.

Egyrészt nagyon fontos az a helyzet, azok a körülmények, amiben a vezetői alkalmasság kérdése felmerül.

Másrészt lényeges, hogy az a személy, aki betölti a tisztséget. A személyhez kapcsolódóan több szegmens kell figyelembe venni.

-          50 %-ot tesz ki összesen a 3 „K”:

o   képzettség, (milyen tanulmányokat folytatott)

o   képesség, (mit tud megoldani, kivitelezni)

o   készség (mit akar megoldani, kivitelezni).

-          a másik 50 % az illető személyisége.

 

Bizonyára tudjátok, hogy a miniszter szó a minister latin szóból ered, és szolgát jelent. Így bár az állami irányítás, vezetés csúcsán vannak a miniszterek, valójában az lenne a feladatuk, hogy szolgálják azt a népet, mely a magaslatokba emelte őket.

A fentiek függvényében érdemes elgondolkodni azon, milyen egy jó miniszter, sőt egy jó miniszterelnök.

 

Ezzel próbálkozik a BBC History 2026. áprilisi száma, melyben három magyar és tíz brit, a történészek által jónak ítélt miniszterelnököt mutat be.

 

A három magyar miniszterelnök:

-          Batthyányi Lajos, aki egy bő évig volt miniszterelnök és életét áldozta a meggyőződéséért.

Kortársai szerint tekintélye, tudatossága, határozottsága és elvhűsége tette jó miniszterelnökké.

Nagyon jó politikai érzékkel és helyzetfelismeréssel rendelkezett.

Ugyanakkor képes volt arra, hogy felülvizsgálja, és ha kellett korrigálja korábbi álláspontját.

Nagy rutinnal tartotta össze a különböző személyiség típusú embereket. Minisztereit nem beosztottként, hanem partnerként kezelte.

 

-          Andrássy Gyula, a „szép akasztott férfi”, akiről az Andrássy utat elnevezték, és aki nagyon sokat tett a főváros fejlesztéséért.

Az ország egyik leggazdagabb arisztokratája volt, aki csupán kötelességtudatból vállalt hivatalt.

 

-          Tisza Kálmán, aki a második leghosszabb ideig viselte ezt a tisztséget, és kormányzása idején számtalan fejlesztésen ment át az ország, és Budapest is.

Praktikus gondolkodású, döntésképes személy volt. Mindig tudott érvelni, és képes volt a politika porondján folyamatosan szerepelni, dinamikus alkat volt.

Kormányzata idején nem voltak visszaélések, nem volt korrupció.

Miniszterelnöksége idején számos eredményt ért el:

o   Margit-híd és a déli összekötő vasúti híd átadása,

o   a Tiszán 8 híd építése,

o   a nyugati pályaudvar megnyitása

o   a körutak kialakítása, az Andrássy út megnyitása,

o   rakpartok kialakítása

o   Budapest belső területeinek lekövezése és csatornázása,

o   az első villamos elindítása a körúton,

o   vidéken községi iskolák nyitása képzett tanítókkal.

Filozófiája szerint egy nemzet életében vannak forradalmi korszakok, amikor forradalmi férfiakra és tettekre van szükség, és vannak olyan korszakok, maikor csendes építőmunka következik. „Homokszemet a homokszemre, téglát a téglára”- ahogy mondta. 

Szerintetek milyen tulajdonságokkal kell egy jó miniszterelnöknek rendelkeznie?