20-25 évesen nagyon szerettem a focimeccseket, jó volt nézni az izmos, vonzó, fiatal pasikat. Lehet. hogy nem vagyok igaz hazafi, de ezt már kinőttem, ezért ritkán nézek meccset. Ennek ellenére mégis nagy érdeklődéssel olvastam a kispesti tornaklubról szóló cikket, és ennek egy különleges, lelkes férfi az oka, aki korához képest izmos és vonzó, viszont egyáltalán nem fiatal. A 92 éves Móré Imrére gondolok, akivel tavaly szeptember 15-én találkoztam a Balatonfüredről Budapestre tartó vonaton. Történt ugyanis, hogy a kicsi lányommal elutaztunk a Füredi Bornapokra, mivel nagyon szeretjük a Balatont, de még soha nem láttuk ősszel, gondoltuk, ez jó alkalom lesz. Visszafelé úton Imre mellett ültem a vonaton. Egész úton a fociról beszélt. Nagyon izgult, hogy hazaérjünk időben, hogy egyetlen percet se mulasszon el a magyar válogatott aktuális mérkőzéséből. Amikor megtudta, hogy szolnoki vagyok, azonnal tudott mondani szolnoki származású focistát, aki korábban a válogatott tagja volt. Imponáló volt lelkesedése. Miatta olvastam el ezt a cikket.
A magazin fő témája Róma, illetve a Római béke (Pax Romana) volt, mellyel ugyanúgy jártam, mint az előző számban a orosz októberi forradalommal: kiderült, hogy nem jó információim voltak róla, mivel ez csak egy látszat béke volt, melyet ráerőltettek a népekre. Az is kiderült. hogy közgazdászokra már akkor is nagy szükség lett volna. Kár, hogy ezt a tudományt csak jóval később találták ki.
A Félünk-e a farkastól? című cikkben a Németországban élő iszlámvallásúakkal kapcsolatban megjelent könyvekről, véleményekről olvashattunk. Elgondoltató, hogy mi lesz ennek a közeli együttélésnek a vége. Egyetemista koromban tanultak nálunk arab fiúk egyéni tanrendben, bevallom, nem voltak szimpatikusak. Még véletlenül se adtak utat egy nőnek, nekem kellett félrelépnem, ha szembejöttek. Ha szóltam hozzájuk (pl, légy szíves, add át a gépet, mert óránk lesz- persze angolul), meg se rezdültek.
Régebben már hallottam arról, két-háromszáz évvel ezelőtt sokkal fiatalabb korban érett gondolkodásúak voltak az emberek, de mindig meglep, ha valódi példákról olvashatok. Egyikük Klapka György, aki már 29 évesen tábornok volt. Persze, ha belegondolok, most is lehet ilyen fiatal valaki miniszter, vagy bármi, ha megfelelő embereket ismer. Klapka korábban azonban sokkal jobban számított a tehetség, talpraesettség, a tisztségnek megfelelő képességek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése