2010. szeptember 18., szombat

Hol dolgozol?

Nyár elején érettségi büfét rendeztünk életükben először nagy megmérettetés előtt álló gyerekeinknek, hogy egy kicsit jobban érezzék magukat, miközben arra vártak, hogy vizsgázzanak.
Egy kis szendvics, sütemény, üdítő, meg lelki támogatás. 
Hárman voltunk szülők:
Peti anyukája, ideges, a munkahelyéről lógott el, Gréta anyukája szintén munkaidőben van, de halál nyugodtnak látszik, és én, akinek június tizenhatodikán annyi a szabadideje, mint a tenger. (Nincs az az elvetemült magántanítvány, aki a nyári szünet harmadik napján tanulni akarna.)
Peti anyukája gyorsabb, mint a villám. Hatszáz szendvicset megkent, és elrohant dolgozni.
Én komótosan elkészítettem hatvan darabot.
Gréta anyukája elfáradt a hatodik után.
Viszont rácuppant az első tanárra, aki betévedt a terembe. Mosolygott, kedves volt, csiripelt, mint egy verébcsapat, és két perc alatt kiderítette, hogy ő is és a tanerő is jászok, tehát rokonok.
Öt perc múlva újabb tanár érkezett, akivel Gréta anyukája megismételte magánszámát, majd minden egyes oktatóval újra és újra.
Két pedagógus között mellécsapódtam, és kíváncsiskodtam:
                   Te hol dolgozol?
                   Én?- kezét muszlinblúzára helyezve magára bökött, miközben tetőtől talpig végigmért engem.
                   Igen.
                   Én a Szerencsejáték Zrt- nél dolgozom - húzta ki magát. Kezén halkan csilingeltek az aranykarkötők, egy pillanatra elvakított az egyik gyűrűjéről visszaverődő napfény.
                   És mit dolgozol?- firtattam tovább.
Egy pillanatra elgondolkozott.
                   Középvezető vagyok.
                   Értem, de mit csinálsz?- erősködtem.
Újabb hatásszünet után lassan ejtette ki a szavakat:
                   Emberekkel foglalkozom.
                   Emberekkel?- kérdeztem.
                   Emberekkel.
                   Milyen emberekkel?
                   Emberekkel- kezdett a beszélgetés egy nyelvlecke „ismételd meg, hogy jól ejtsd ki” részére hasonlítani.
                   Oké, de kikkel? Nyertesekkel?
                   Nem.
                   Hát?
                   Olyanokkal, akik… akik egy új terminált nyitnak- ő maga is megelégedett, hogy sikerült ezt a mondatot összehoznia. Előrenyújtotta lábát megvillantva divatos olasz cipőjét, végigsimította kezét selyemnadrágján.
                   Értem- mondtam.
Néhány perc múlva elment, mert dolgoznia kellett. Kiderült, hogy munkatársa, akivel ketten azt csinálják, amit csinálnak, bármi legyen is az, éppen szabadságon van, ezért neki egyedül kellett ellátnia minden feladatot. Félóra múlva azonban visszajött, és újra tettre készen folytatta a tanárok faggatását.
Nekem azonban tényleg haza kellett mennem, mert ebédet kellett főznöm a családomnak.
Miközben kavargattam a pörköltet, érzelmek és gondolatok fortyogtak bennem. Végül döntésre jutottam: a Szerencsejáték Zrt- nél akarok középvezető lenni, bármi legyen is az.

12 megjegyzés:

  1. :-DDDDD és :-(((((
    Kedves grapes, javaslom, hogy a Képtelen képtárban nyiss egy új rovatot, Életképek címmel, és helyezd el ott ezeket a darabokat. (Az ötletet ingyen átadom, nem kérek jogdíjat:-D)
    Amit írtál, egyszerre röhögtető és sírnivaló. Az emberi sekélyesség szép példáját láthattuk Gréta anyukájában megnyilvánulni, mindezt azzal körítve, hogy tudható, ilyen sekélyesen is el lehet érni sokkal többet, mint amennyit komoly, megalapozott tudással és sok-sok munkával esetleg, és nagyon rossz felé halad az a világ, ahol az értelmes, értékes emberekben egyáltalán felmerül a gondolat, hogy oda szeretnének tartozni, ahol Grétaanyukája-félék vannak. Mindazonáltal megértelek. Azt is megértem, ha az utolsó mondatod ironikus volt, és azt is megértem, ha nem volt az.
    Nagyon szeretem ezeket a gondolatmeneteidet olvasni, sok tekintetben egy srófra jár az agyunk.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Katarina!
    Nagyon jó ötlet, főleg, hogy most kicsit elhanygoltam a Képtelen képtárat, de alapvetően ezek a sztorik is elég képtelenségnek tűnnek, csak hát igazak. Voltam olyan aljas, hogy a neveket se változatattam meg. (Gréta anyja úgyse olvas blogokat). Egyébként lehet, hogy itt a címkéknél átkeresztelem életképeknek a történeteket. Tetszik ez a cím :-) Köszi az ötletet :)))
    Ebben az esetben nem a sekélyesség érdekli az embert, tudod, hanem hogy nekem is legyen rendes munkám, és ha nem is selyemnadrágom..., de legalább...
    Darolyn!
    Nem túloztam. Ez a sztori szóról-szóra így történt. .-DDDD Csak leírtam.

    VálaszTörlés
  3. Szia! :D
    Tetszett ez a kis sztori! Jópofa volt. :D Na és persze teljesen érthető is. :) Habár én sosem gondolkodtam úgy, hogy nekem szimplán csak egy baromira jól fizető állás kell. Ha nagyon uncsi, vagy egyáltalán nem érdekel, akkor adhatnak báááármennyi pénzt! Inkább szeretnék úgy élni, hogy szeressem is a munkámat. :) Gondolom ez nem egyszerű, de hál'istennek még mindig optimista ember vagyok. :D

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Egy-két...tíz-húsz évvel ezelőtt még én is úgy gondolkoztam, mint Te, de ma már egyszerűen csak létezni akarok.
    Te azért maradj csak olyan idealista, amilyennek megismertelek :-DDDDDD

    VálaszTörlés
  5. Sejtettem én, hogy ez így van! :D De maradok, amilyen vagyok! XD

    VálaszTörlés
  6. Az idealizmus nehéz kenyér, felettébb korszerűtlen és oly kevéssé értékelt tulajdonság manapság. Az idealistát a világjobbító szándékaival többnyire egyszerűen bolondnak nézik. Azt az idealistát is, aki ragaszkodik az általa fontosnak tartott erkölcsi értékrendhez, és valamit hozzá akar adni a világhoz, ahelyett, hogy elvenne belőle. Az igazi idealista ilyennek születik és bármennyi pofont is kap az élettől ezért, ilyen is marad. Valahonnét ismerős ez nekem:-D

    VálaszTörlés
  7. Nem tudom, itt már írtam-e arról, hogy én igazság-mániás vagyok. (Ha igen, bocs.) Szóval az ugyanolyan idealizmus, mint amiről itt beszélgettünk. Egy jogász, mint az igazság bajnoka?! :-DDDDD

    VálaszTörlés
  8. Na hát igen, Katarina, valami ilyesmi vagyok. XD És általában tényleg bolondnak néznek. :DDD De én és egy-két hozzám közel álló emberke nagyon jól tudja, hogy szimplán csak másképp gondolkodom, mint ők. :) Nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem. Majd eldől. :) (Kivéve akkor, ha keljfeljancsi.)

    VálaszTörlés
  9. Nem írtam még, de nekem is tetszett a történet. Újabb szelet szeszély, ha jól sejtem. :)

    VálaszTörlés
  10. Igen. Látod, ilyen vegyesek ezek a szeletek. szeszélyesek.

    VálaszTörlés
  11. Artair McKnight:
    Sose bánd! Nem vagy egyedül!

    VálaszTörlés
  12. Katarina, Artie!
    A szívem mélyén én is idealista vagyok, csak próbálom elnyomni ezt az érzést, mert túl sok volt már a pofon,és ég az arcom.:-DDDD

    VálaszTörlés