Fagyasztott macskaalom rohadt cseresznyével

Végy egy félcsomag macskaalmot, majd érleld a macskáid alatt, amíg át nem szoknak a szomszédba a dolgukat végezni.
Tegyél bele néhány szem rohadt cseresznyét.
Dobd fel néhány kedves szóval, majd vakard le a plafonról és festesd újra a lakást.
Szorosan tekerd be alufóliába a macskaalmot, és tedd a mélyhűtőbe, amíg betonkeménységűre nem fagy.
Vedd ki, és üsd vele agyon az időt, a szomszédot, vagy aki a bögyödben van, majd fertőtlenítsd a hűtőt, vagy add kölcsön a lakásodat annak a barátodnak, aki nem érti meg, hogy már nem vagytok barátok.
Végül ne vegyél mindent komolyan, mert csak kreatívkodok. :D

Szavazás

Az oldalsávba kitettem egy szavazó-panelt.
Legyetek  szívesek megjelölni, hol találkoztatok először a  Jóslatok hálójában című könyvemmel, hol hallottatok róla először!
Köszönöm a segítséget :)

Újabb élmények

In medias res a dolgok közepébe csapok:  csodálatos volt a tegnapi nap.

Írónak lenni nagyon magányos dolog. Az ember naphosszat egyedül ül a számítógép előtt, százszor átgondol egy jelenetet, és ha bepötyögte, még háromszor átírja, és csak reménykedik, hogy tetszeni fog az olvasóknak.

A könyves sikerlistákat nézve az író egy kicsit megnyugszik, de az igazi nagy élmény az olvasókkal való találkozás.

Nagy segítség az internet, a facebook, ahol Ti, Kedves Olvasóim megtalálhattok, írhattok nekem, és én is válaszolhatok. Mindig örülök a bejegyzéseiteknek, üzeneteiteknek.

Elmondhatatlan élmény azonban az, amikor eljöttök egy-egy dedikálásra. Láthatom a lelkes arcokat, ahogy örültök, hogy kezetekben foghatjátok végre a könyvem.

Igen, volt ám tegnap is olyan köztetek, aki már olvasta a könyvemet, de csak most vette meg.

Volt olyan, aki fekvőgipszben, tolókocsival érkezett, akinek szintén VP- rajongó  édesanyja is olvasni fogja a Jóslatokat.

Megtudtam, hogy a könyvem már egy cserediák jóvoltából eljutott Japánba.

Van, aki kortalannak tartja a könyvet. Hiába a tizenéves szereplők, a tartalom miatt bizony komoly agytorna a húszon felüliek számára is.

És tudjátok, miért jó még a személyes találkozás?

Megkérdeztem, hogy tetszett-e a könyv, mire azt feleltétek: Imádtam.

És én láttam az arcotokon, hogy tényleg így gondoljátok.

Köszönöm.

Köszönöm, hogy olvastátok, hogy eljöttetek, hogy érdeklődtök az új könyvről.

Haladok, csak lassan, de egyszer kész leszek.

Találkozunk legközelebb is.

Helyzetjelentés

Számomra lényegében véget ért a tanév, az óráim száma 10 százalékra csökkent, de ez is csak egy hétig tart, aztán csókolom :(

Ilyenkor kicsit szomorú vagyok, mert ha nem dogozok, nem is keresek pénzt, viszont minden rosszban van valami jó, hogy egy közhelyet használjak, legalább lesz időm írni. Egyébként szó szerint megtámadtak a gondolatok és az ötletek, így remélem, hogy őszre kész lesz a Halhatatlan álom.

Kis szépséghibája a dolognak, hogy eddig háromszor írtam át azt a kilenc fejezetet, ami megvan, most mégis úgy néz ki, hogy még mindig lesz egy alapos átformálás.

Ennek két egyszerű oka van.

Egyrészt szeretném, hogy nagyon izgalmas legyen, másrészt törekszek a logikai rendezettségre, de úgy, hogy a lehető legtöbb olvasó számára érthető, követhető legyen a történet.

Brigitől kaptam egy csodaszép borítót. Tökéletesen passzol a sztorihoz.

Egy könyv, amely megváltoztatta az életemet

Nyugodj meg, kedves Olvasó, nem fogok az Egri csillagok mellett kampányolni, bár ez volt első valódi olvasmányélményem.

Nem is próbállak megtéríteni a Bibliát lengetve.

Nem áll szándékomban dicshimnuszt írni a Twilight-ról, mely elindított a misztikus írások rögös, ámbár bizsergető útjain.

A könyv, mely megváltoztatta az életemet Albert Ducrocg Az anyag regénye című műve, mely 16 éves koromban akadt a kezembe, és mondhatom, épp jókor. 

Már éppen kezdtem unatkozni a gimiben, mert felvettem a ritmust, és az iskolai kötelezettségek nem töltötték ki a napomat.

Miről szól ez a csoda?

A csillagászatról.

Arról, hogy  az égbolton látható csillagpöttyök közül egyesek milliószor nagyobbak és forróbbak, mint a Nap, míg mások "csak" bolygók, melyeknek nincs saját fényük, mindössze központi csillagunk fényét verik vissza.

Arról, hogy ha az égre tekintesz, beleláthatsz a múltba, mert míg a Nap 8 fénypercre van, vagyis azt látod, hogy nézett ki nyolc perccel ezelőtt, addig a legközelebbi galaxis, az Androméda-köd 2 millió fényéves távolsága azt jelenti, hogy azt látjuk, hogy nézett ki 2 millió évvel ezelőtt. Lehet, hogy egy csillag már rég kihunyt, de még nem ért róla ide a pusztulást jelző fény, így nem tudhatunk róla.

Arról, hogy a Naprendszer bolygói két csoportba oszthatók, és az óriásoknak nincs szilárd felszínük, hogy a Szaturnusz sűrűsége annyira kicsi, hogyha vízbe tennénk, úszna a felszínen, hogy a Jupiteren már legalább 300 éve dúl egy gigászi vihar, hogy az Uránuszon 80 földi évig tart egy év, hogy a Vénuszon nemcsak a hőmérséklet elviselhetetlen, de a légnyomás is.

És még sorolhatnám.

Korábban egyetlen ilyen könyvet se olvastam, de ez a számomra ismeretlen világ annyira magával ragadott, hogy azonnal tollat ragadtam, és kijegyzeteltem az érdekességeket, majd az elkövetkező évben még ÖTVEN! (Nem tévedés!) csillagászati könyvet olvastam el. Rajongásomra a koronát a következő év nyara tette fel, amikor letettem két amatőr-csillagász vizsgát, így jogosult lettem arra, hogy a TIT-ben csillagászati előadásokat tartsak.

Néhány hete írtam arról, hogy miért nem lettem geofizikus. Akkor megígértem, hogy elmesélem, miért jelentkeztem erre a szakra.

Ez a könyv volt az oka. Csillagász akartam lenni, de azt csak B-szakon lehetett elvégezni, vagyis másik szakra kellett járni, és csak később lehetett felvenni a csillagászatot. Három szakból lehetett választani: matek-fizika tanár (túl könnyű), fizikus (túl nehéz) és geofizikus (ez meg mi?).

Végül mégse lettem csillagász, elég volt az a heti 40 óra, amire geofizikán kellett járni. De nem bántam meg ezt a választást, mert ma is a matekos tudásomból élek.

Ha nem lett volna ez a könyv, most munkanélküli és éhező történész lennék.

Vagy ki tudja ....

Nevek - kulisszatitkok

Úgy érzem, itt az ideje, hogy a Jóslatokban található nevekről beszéljünk.

A Jóslatokban nagyon sok szereplőt kellett mozgatnom, ráadásul teljes névvel, hiszen csak így lehetett izgalmassá, nem egyértelművé tenni a történetet. Ez viszont azt jelentette, hogy folyamatosan figyelnem kellett, milyen nevet adok az újonnan megjelenőknek, hiszen számtalanszor szóba került a nyomozás során, hogy egy-egy monogramnál kiket lehet számításba venni. Nagyon ügyelnem kellett arra, hogy a korábbi megjegyzéseimnek megfeleljen minden szereplő neve.

Ada esete egyébként is különleges volt. A Hideghegyből választottam a nevét. Ott Ada Monroe a főszereplő lány, nem akartam azonban teljesen átvenni, ezért Ada Moore-nak neveztem el, de az utolsó pillanatban egyik kedves olvasóm, Kovács Reni észrevette, hogy van egy ilyen nevű énekes, így az egész könyvben átírtam Ada nevét Morne-ra.

Végül a Hideghegyre való utalást csak akkor helyeztem el a szövegben, amikor a szerkesztőmmel utoljára átolvastuk az egész regényt, szóval éppen csak becsúsztak ezek a mondatok. Kíváncsi vagyok, hányan vették volna észre a kapcsolatot, ha nem írom bele ezt az utalást:)

„A neveknek én is nagy jelentőséget tulajdonítottam. Itt van például a sajátom: Ada Morne. Majdnem Ada Monroe, mint kedvenc regényem, a Hideghegy főhősnőjének neve. Mindig nagyon büszke voltam erre a hasonlóságra, és néha már odáig merészkedtem, hogy azt gondoltam, nem véletlen. Talán velem is megtörténhet az, ami a könyvbéli lánnyal, és talán boldogabb véget szán nekem a sors.

Ada és Inman. Az aztán az igaz szerelem! „ (Jóslatok hálójában, 9. oldal)

Nézzétek meg, hol tarok a Halhatatlan álommal, melynek szereplőiről, főleg a nevükről még mesélni fogok.

Dedikálás a könyvhéten

Kedves Olvasóim!

A könyvheti rendezvények keretében 2012. június 9-én, szombaton 11 és 12 óra közt fogok dedikálni Budapesten, a Vörösmarty téren.

Mindenkit szeretettel várok :)


Nézzétek meg, hol tartok a Halhatatlan álommal! :)