Egy könyv, amely megváltoztatta az életemet

Nyugodj meg, kedves Olvasó, nem fogok az Egri csillagok mellett kampányolni, bár ez volt első valódi olvasmányélményem.

Nem is próbállak megtéríteni a Bibliát lengetve.

Nem áll szándékomban dicshimnuszt írni a Twilight-ról, mely elindított a misztikus írások rögös, ámbár bizsergető útjain.

A könyv, mely megváltoztatta az életemet Albert Ducrocg Az anyag regénye című műve, mely 16 éves koromban akadt a kezembe, és mondhatom, épp jókor. 

Már éppen kezdtem unatkozni a gimiben, mert felvettem a ritmust, és az iskolai kötelezettségek nem töltötték ki a napomat.

Miről szól ez a csoda?

A csillagászatról.

Arról, hogy  az égbolton látható csillagpöttyök közül egyesek milliószor nagyobbak és forróbbak, mint a Nap, míg mások "csak" bolygók, melyeknek nincs saját fényük, mindössze központi csillagunk fényét verik vissza.

Arról, hogy ha az égre tekintesz, beleláthatsz a múltba, mert míg a Nap 8 fénypercre van, vagyis azt látod, hogy nézett ki nyolc perccel ezelőtt, addig a legközelebbi galaxis, az Androméda-köd 2 millió fényéves távolsága azt jelenti, hogy azt látjuk, hogy nézett ki 2 millió évvel ezelőtt. Lehet, hogy egy csillag már rég kihunyt, de még nem ért róla ide a pusztulást jelző fény, így nem tudhatunk róla.

Arról, hogy a Naprendszer bolygói két csoportba oszthatók, és az óriásoknak nincs szilárd felszínük, hogy a Szaturnusz sűrűsége annyira kicsi, hogyha vízbe tennénk, úszna a felszínen, hogy a Jupiteren már legalább 300 éve dúl egy gigászi vihar, hogy az Uránuszon 80 földi évig tart egy év, hogy a Vénuszon nemcsak a hőmérséklet elviselhetetlen, de a légnyomás is.

És még sorolhatnám.

Korábban egyetlen ilyen könyvet se olvastam, de ez a számomra ismeretlen világ annyira magával ragadott, hogy azonnal tollat ragadtam, és kijegyzeteltem az érdekességeket, majd az elkövetkező évben még ÖTVEN! (Nem tévedés!) csillagászati könyvet olvastam el. Rajongásomra a koronát a következő év nyara tette fel, amikor letettem két amatőr-csillagász vizsgát, így jogosult lettem arra, hogy a TIT-ben csillagászati előadásokat tartsak.

Néhány hete írtam arról, hogy miért nem lettem geofizikus. Akkor megígértem, hogy elmesélem, miért jelentkeztem erre a szakra.

Ez a könyv volt az oka. Csillagász akartam lenni, de azt csak B-szakon lehetett elvégezni, vagyis másik szakra kellett járni, és csak később lehetett felvenni a csillagászatot. Három szakból lehetett választani: matek-fizika tanár (túl könnyű), fizikus (túl nehéz) és geofizikus (ez meg mi?).

Végül mégse lettem csillagász, elég volt az a heti 40 óra, amire geofizikán kellett járni. De nem bántam meg ezt a választást, mert ma is a matekos tudásomból élek.

Ha nem lett volna ez a könyv, most munkanélküli és éhező történész lennék.

Vagy ki tudja ....