A múlt héten egyik kedves olvasóm, Stósz Fanni azzal kéréssel keresett meg, hogy iskolai etikai házijához szeretne velem elbeszélgetni az olvasási szokásaimról.
Nagyon jó kérdéseket tett fel, ezért gondoltam, hogy talán mást is érdekelhetnek a válaszaim, és talán elgondolkozhattok Ti is, mit feleltek volna.
– Elképzelhető-e, hogy a mai generációk egyre kevésbé olvasnak, illetve az olvasás lassan „kimegy a divatból”? Neked mi a véleményed ezzel kapcsolatban?
Ez nagyon nehéz kérdés, mert már az én fiatalkoromban is beharangozták az olvasás halálát, szerencsére mégse következett be. Nyilvánvalóan nagy kísértést jelent a tévé, de főleg az internet, ahol nemcsak filmek, hanem játékok, klippek, és még számtalan dolog el tudja vonni az emberek figyelmét, és kitölti az idejüket.
Sajnos a saját tanítványaimnál is azt vettem észre, hogy egyáltalán nem olvasnak, ami számomra döbbenetes, mégis azt gondolom, hogy nem olvas most se kevesebb ember, mint régebben. Mindig van egy réteg, aki igényli a könyveket, az írott gondolatokat, így szerintem nem kell félni attól, hogy az olvasás kimegy a divatból, sőt. Mostanában a fiatalok között felkapott lett a YA (young-adult) irodalom, amivel olyanoknak is könyvet lehet adni a kezébe, akik egyébként viszolyognak az iskolai kötelező olvasmányoktól.
– Szerinted köthető életkorhoz az, hogy egy személy milyen stílusú könyvekért rajong? Esetleg hogy a modern vagy a klasszikus irodalmat szereti-e jobban?
Abszolút nem. Én magam is szerettem már gyerekkoromban (12-13 évesen) a klasszikus irodalmat és a felnőtteknek szóló krimiket is. Gimnazistaként például rajongtam a drámákért, a verseket meg mindig is egyfajta lelki gyógyszernek használtam, szerelmi bánat, vagy szeretteim halála esetén kiváló gyógyírt jelent egy-egy költemény, aminek a hangulata passzol az én érzéseimhez.
A saját könyvemmel kapcsolatban is azt vettem észre, hogy vannak 14-15 éves fiatalok, akik tökéletesen rá tudnak hangolódni a történetemre, és tetszik nekik a regény, mások viszont – bár idősebbek –, nem. Semmiképpen nem életkorfüggő, hogy egy adott személy milyen jellegű írásokat szeret, ezt az illető személyisége, érdeklődési köre határozza meg.
– Nagyjából meg tudnád mondani, hogy hetente mennyi időt töltesz az olvasással és az írással, valamint hogy évente körülbelül hány könyvet olvasol el?
Írással most naponta kb. egy-két órát, a könyvem szerkesztési fázisában sokkal többet, napi 4-8 órát. Olvasásra napi 1-2 óra jut, nyáron, ha a strandra megyünk, jóval több, mert ott kizárólag úszok és olvasok.
Mióta moly-tag vagyok, meg tudom pontosan mondani, mennyit olvasok. Tavaly ez 75 könyvet jelentett. Gondosan ügyelek arra, hogy különböző típusú könyveket olvassak, szeretem a krimiket, misztikus történeteket, de a valósághű, szomorú regényeket is, és szeretem a változatosságot.
– Neked van valamilyen kedvenc könyved? Ha igen, miért az adott könyv a kedvenced?
Az Egri csillagok a legnagyobb kedvencem. Beszéltem már róla néhány helyen, azért csak annyit mondok most róla, hogy minden megtalálható benne, amitől számomra jó lesz egy könyv: van benne kaland, romantika, történelem. Tényszerű, ugyanakkor izgalmas és vicces, nagyon jól felépített történet kiváló karakterekkel, és tökéletesen bemutatott helyszínekkel.
– Neked, mint sikeres írónőnek, milyen olvasási szokásaid vannak? A nyomtatott vagy az elektronikus könyveket preferálod? Miért?
Szinte csak nyomtatott könyveket olvasok, aminek egyszerű oka van, nincs Kindle-m. Hagyományos számítógépem van termetes gépházzal, és hatalmas, de főleg súlyos képernyővel, én azonban szeretek ágyban fekve, vagy a kertben ücsörögve olvasni, ehhez viszont túl nagy a gépem.
Jó ötletnek tartom az e-könyveket, hisz olcsóbbak, könnyebben beszerezhetőek, egy olvasón rengeteg kötet elfér, tudok betűméretet változtatni, így nem okoz gondot, hogy nem látom az apró betűket. Tervezem, hogy egyszer veszek én is egy e-könyv olvasót.
– Helyesnek tartod-e azt, hogy a jövőben sokan már csak elektronikusan szeretnének megjelentetni könyveket, illetve újságokat?
Bizonyos esetekben, például újságok, igen. Nem kell mindent kinyomtatni, nem kell mindenre elpazarolni egy-egy fát. De a könyvek esetében konzervatív vagyok akkor is, ha sok helyet foglalnak el. Szeretek ránézni a polcomra, szeretem a könyvek illatát, tapogatni a borítót. Szeretem valóban kézben tartani a kedvenceimet, tehát elfogadom azt, hogy kellenek elektronikus könyvek, de maradjon meg a hagyományos, nyomtatott forma is, hogy én dönthessek, melyiket választom.
– Minden rajongód számára ismert, hogy három gyönyörű és okos gyermek édesanyja vagy. Te magad mennyire igyekszel gyermekeiddel az olvasást megszerettetni? Szerinted lehet a szülő hibája is, ha a gyerek nem olvas?
A szülőknek kiemelkedő szerepük van abban, hogy a gyerekeik megszeressék az olvasást.
Én is édesanyámnak köszönhetem, hogy megismerkedtem ezzel az élménnyel, és ez azért nagyon különös, mert anyukám orvosilag vak volt, egy egészséges ember látásának mindössze 10 százalékával rendelkezett, keveset tudott olvasni, de amikor kicsi voltam, azt a keveset arra fordította, hogy nekem meséket olvasson fel.
Én magam is igyekeztem sokat olvasni a gyerekeimnek. Voltak olyan évek, amikor szakkönyveken és meséken kívül semmit se olvastam, egyszerűen nem volt időm. Ez meg is látszik a gyerekeimen. A két nagyobb valódi könyvmoly, rendszeresen megbeszéljük az olvasmányélményeket, bár az ízlésünk nagyon különböző. Lili szereti a krimiket éppúgy, mint a vicces, romantikus könyveket, vagy az elgondolkoztató írásokat. Cecilia Ahern a kedvence. Bella inkább az idegen kultúrákról szóló regényeket kedveli, például az Egy gésa emlékiratait. Petrával már sajnos nem volt annyi időm foglalkozni, mint a nagyobbakkal, egyetemre jártam, amikor ő született, és így rá sokkal kevesebb idő jutott. Nagy bánatomra ennek meg is van a nyoma, ő sokkal kevesebb olvas, mint mi.
– Könyvrajongóként te mivel buzdítanád a fiatalokat az olvasásra?
A könyveknek van néhány előnyös tulajdonságuk, amivel más szórakoztatási formák nem rendelkeznek.
Bárhol, bármikor lehet olvasni (azért órán figyeljetek :D).
Bár az írók lefestik valahogy a szereplőiket, a helyszíneket, azért marad még hely az olvasói fantáziának.
Mellesleg az olvasás bővíti a szókincset, és az általános ismereteket, fejleszti a szövegalkotási képességet, valamint javítja a helyesírási készséget.
