2026. november 19., csütörtök

Vagyon és dicsőség

 



Segítő szakmában dolgozom.

Állami gondozott gyerekek ügyeinek intézésében segítem a gyerekek törvényes képviseltét ellátó gyermekvédelmi gyámokat.

Nem szoktam találkozni a gyerekekkel. Számomra ritkán jelennek meg 3-dimenzióban, általában papíron látom őket. Nem tudom, hogy néznek ki, hogy alacsonyak vagy magasak, kövérek vagy soványak, szőkék vagy barnák.

Nem kapott tőlük köszönetet, de nem is azért végzem ezt a munkát. Egyszerűen segíteni akarok nekik, olyan gyerekeknek, akikkel nem tudnak foglalkozni szüleik, vagy nem is akarnak törődni velük.

Dolgozhatnék ügyvédként és védhetnék dúsgazdag embereket, olyanokat, akik búsásan megfizetnének. De én ezeknek a gyerekeknek akarok segíteni akkor is, ha ezért jóval kevesebb pénzt kapok.

Ezért a munkáért ugyanis nem jár sem vagyon, se dicsőség.

Nem leszek módos ember.

Ugyanakkor minden rosszban van valami jó: nem kell azon agyalnom, mire költsem a pénzemet. Sőt azon se, hogyan segítsem anyagilag a hazámat és a honfitársaimat. Levonják az adót, amivel teljesítem minden kötelezettségemet.

Most azonban kiderült, micsoda nehézség dúsgazdag lenni. :D :P

Vagy legalábbis nagy felelősség és súlyos kötelezettség. Mert illene hozzájárulni az ország fejlesztéséhez illetve a szegények támogatásához. Lehet múzeumot, könyvtárat vagy akadémiát alapítani, Lánchidat építeni, vagy lehet alamizsnát adni a nyomorgóknak.



Ezzel kapcsolatosan több érdekes cikk is olvasható a Rubicon 2026. október-novemberi számában.


Írtam: a szegények patrónusa,
SzentErzsébet napján.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése