2026. október 25., vasárnap

"Akinek nem tetszik, mehet a rendőrségre."

 


A szocializmusban nőttem fel, ahol azonban volt néhány lázadó a környezetemben.

Legelső helyen természetesen a papunkat, a hitoktatómat, lelkivezetőmet kell említenem. Himfy Ferenc atyát, akiről már írtam itt, mivel ő büntetésből került a fővárosból Szolnokra, vagyis olyan helyre, ahol szemmel tudták tartani az elvtársak. Előtte börtönben volt hitoktató tevékenysége miatt, ugyanis volt egy időszak, amikor tilos volt hittant tanítani. Először örültünk, amikor ez a tilalom megszűnt 1990-ben, de azután rájöttünk, hogy ettől nem lett több valódi vallásos ember. Feri bácsi – akit saját érdekünkben nem volt szabad atyának szólítanunk, hiszen nem derülhetett ki, hogy ismerünk egy papot -, tökéletes egyházi személy volt, nem olyan, mint most egy-két ember. Gyakran hangoztatta, hogy ne bízzatok az emberekben, csak és kizárólag Istenben szabad hinni, csak őt szabad imádni. Ilyenkor mindig hozzátette: „Akinek ez nem tetszik, mehet a rendőségre.” Vagyis akinek nem tetszik, hogy nem az elvtársakat magasztalta, az nyugodtan feljelenthette. Mesélte, hogy egyik kihallgatása során egy nyomozó hencegett neki: „Hol lesznek maguk ötven év múlva?” Mire ő azt válaszolta: „Ez egy kétezer éves vallás. Hol lesznek maguk ötven év múlva?” Azóta tudjuk, hova lettek a komcsik.

Ugyanilyen ellenálló volt egy másik ismerősöm is, aki fiatal koromban a csillagászati szakkörünket vezette. Egyetemista volt, amikor besorozták a II. világháború idején. Megjárta a Don-kanyart, ahol orosz hadifogságba került német hadi foglyokkal. Azt mondják, minden rosszban van valami jó. Ez az ő esetében azt jelentette, hogy a 3 éves fogság alatt tökéletesen megtanulta a német nyelvet, és egyidejűleg azt is közelről megtapasztalhatta, hogy menyire "működőképes" a szocializmus. Annyira, hogy 1956-ban a forradalmárok oldalán harcolt. Emiatt megfosztották az idő közben kiérdemelt bírói tisztségétől, ezt követően egyszerű jogászként kellett élete végéig boldogulnia.  

És ott volt apám anyja, akitől mást se hallottam, csak hogy milyen mocskosak a kommunisták. (Akkor még nem a fidesz volt mocskos :D) Nem szerelemből ment nagyapához, hanem mert lecsúszott nemesi leszármazottként így tudott anyagilag kedvezőbb helyzetbe kerülni. Ez azonban csak addig működött, amíg nagyapám vagyonát nem államosították.

Végül ne feledkezzünk meg édesanyámról se, aki szerint a komcsik nemcsak mocskosak, de büdösek is. Természetesen ezt a kijelentést a legjobb helyen tette, a tanácsházán, mivel ideges lett, amikor közölték vele, hogy - szigorú figyelemmel az emberek közötti egyenlőségre - nem adhat be tanácsi bérlakás igényt, mert apámnak van saját háza. Csakhogy így anyukám nem tudott elválni apámtól, mert rokkant nyugdíjaskánt nem volt pénze albérletre. Hazament, és várta a rendőröket.

De nem jöttek.

Pedig volt egy időszak, amikor a komcsik mindent és mindenkit megfigyeltek.

Most viszont megtudhatjuk, hogy kik figyeltek meg minket, és miket jelentettek rólunk.

Erről szól a History magazin 2026. októberi számában a Rainer M. Jánossal készült interjú.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése