Vezetői coaching veszünk részt a munkahelyemen annak érdekében, hogy jó vezetői csapattá váljunk.
Nagyon élvezem, mert egymást követik a jobbnál jobb feladatok. Egyik ilyennel a coachunk arra próbált megtanítani minket, hogy milyen szempontokra figyeljünk az álláspályázók interjúztatása esetén.
Az mondta, hogy a fontos területeket két nagy csoportra lehet osztani. Az egyik felében vannak a készségek, tapasztalatok, képzettség. A másik felét viszont egyetlen dolog teszi ki, ami önmagában olyan fontos a jelentkező megítélése esetén, mint a másik három együtt.
Elkezdtem gondolkodni, hogy mi lehet olyan fontos, mint a jelentkező iskolai végzettsége, tapasztalata és egyéb készségei. Azután másik oldalról közelítettem meg a problémát: mi volt az az ok, ami miatt el kellett néhány kollégát bocsátani, esetenként azonnali hatállyal.
Szerintetek mi lehet a közös ok?
Mivel intézményünk szociális intézmény, én az empátiára tippeltem, mivel ezt a szakmánkban nagyon fontosnak tartom, hiszen nagyon sok ügyfelünk olyan kisgyerek, akik életkorukból kifolyólag még vagy nem tudnak beszélni, vagy tudnak, csak nem tudják, vagy nem merik megfogalmazni a problémájukat. Ilyen esetekben nagyon fontos szerepe van az empátiának, a beleérző képességnek.
- Majdnem jó – felelte a coachunk, - de ne ilyen konkrét dologra gondolj, hanem valami ezzel kapcsolatos általánosabbra.
- Személyiség?
- Hát persze!
Azért kellett attól néhány kollégától érzékeny búcsút venni, mert nem volt megfelelő a személyiségük erre a munkára.
(Kapcsolódó cikk: Mannhardt András: Empátia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése