Édesanyám az ötvenes években
volt fiatal, és nyaranta mezőgazdasági munkásként dolgozott. Mesélte, hogy nemcsak
kendőt kötöttek a fejükre a napszúrás ellen, hanem nyakig begombolkoztak,
hosszú ujjú ingben, hosszú szárú nadrágban güriztek a tűző napon, sőt, még a
kezükre is kesztyűt húztak, és mindezt nem a bőrrák elkerülése miatt viselték
el. Szörnyülködve kérdeztem, hogyan nem kaptak hőgutát, mire megrántotta a
vállát: „Nem akartunk lebarnulni, mert akkor a fehér bőr volt a divat.”
AZ IPM Történelem a női szépség
történetéről szóló 2025.évi 1. számából kiderül, hogy évszázadokon át a fehér
bőr volt a divat, és az is, hogy milyen brutális bőr- és egészségkárosító
módszerekkel próbálták ezt elérni a nők.
Az érdekességekkel teli
lapszámot olvasva ismét meggyőződtem arról, milyen szerencsés vagyok, hogy a
jelenkorban élek. Sokszor olvastam már arról, hogy a Napkirály udvarában
tartózkodtak a fürdéstől, de ez az információ újra és újra elborzaszt. Nem az a
kérdés, hogyan bírta ki XIV: Lajos, hogy évente csupán egyszer fürödjön, hanem
az, hogy akkor milyen motivációja volt arra, hogy a szerinte káros vízzel érintkezzen.
Érthetetlen. :P
És csak hab a tortán a sok
ostoba, kényelmetlen, és praktikusnak egyáltalán nem mondható viselet. Tüdőbetegséget,
illetve felfázást okozó kivágott vagy vékony ruhák, balesetveszélyes hosszú
szoknyák, kényelmetlen szoknyarácsok, fojtogató malomkerék gallérok, hogy csak néhányat
emeljek ki a borzalmas divathóbortok közül. Mennyivel jobb most, amikor az
ember - főleg a nő -, maga döntheti el, hogy mit szeretne viselni: szoknyát
vagy nadrágot, kivágottat vagy zártat, stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése