A BBC History 2025. áprilisi száma érdekes, sőt izgalmas, általam eddig kevésbé ismert információkkal teli cikkgyűjteményt tett közzé a Szent Korona kalandjairól, mellyel kapcsolatban azonban van egy személyes emlékem, mert talán hihetetlen, de még most is emlékszem arra, amikor 1978. január 6-án Cyrus Vance az USA képviseletében visszaadta hazánknak a koronázási jelvényt. Az eseményt közvetítette a tévé, én pedig végignéztem.
Ennek ellenére most nem erről szeretném megosztani Veletek a gondolataimat, hanem Robert Blackmore Létezett-e aranykor? című cikkéről, mivel az utóbbi hónapokban folyamatosan azt hallhattuk, hogy mely országok akarnak „ismét” nagyok lenni.
A cél megvalósítására 2024. november megválasztottak egy olyan elnököt, akit egyesek Lucky Loosernek tartanak, ami számomra azt sugallja, hogy nem feltétlenül a szakmai tudása és rátermettsége révén tett szert vagyonra, hatalomra, befolyásra.
Naggyá akarja tenni hazáját, de a nagyságnak egyetlen szegmensét, a gazdagságot ragadja meg.
Természetesen fontos a stabil, jól működő gazdagság, de nem vagyok abban biztos, hogy ez a nagyság egyetlen ismérve.
Ő nem mondta ki, de számomra egy ország nagysága azonos az aranykorával.
Lássuk, mit jelent egy társadalom vonatkozásában az aranykor.
Hésziodosz szerint az aranykor a történelem előtti, eszményi kor, melyet az ember lerontott, tehát már nem helyrehozható.
A boldog, gondtalan élet, melynek alapja a stabilitás és a nyugalom.
Kicsit olyan, mint az egyes emberekre vonatkozó Maslow piramis társadalomra való kivetítése.
Nincsenek háborúk, nincs erőszak, főleg a védtelen csoportokkal (gyerekek, nők, idősek) szemben.
Az anyagi javakhoz köthető életszínvonal megfelelő táplálkozást, ruházkodást, lakhatást tesz lehetővé.
Az emberek védettek a járványoktól, egészségesen élnek.
Ahogy egy hazánkban tanuló afrikai egyetemista mondta, mi magyarok nem is tudjuk, milyen biztonságban vagyunk.
Az embereknek van szabadidejük, a művészetek virágoznak, a tudományok fejlődnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése