Miközben egyre több magyar ember utazik a tengerhez - elsősorban az Adriához-, nyaralni, nekem még mindig a Balaton a tenger.
Sőt, egyre inkább az. Ha megtehetném, a Balatonnál laknék. Egyelőre azonban meg kell elégednem azzal, hogy a lehető legtöbb időt töltöm ott.
Nem egyszerű, hiszen a pletykákkal szemben nincs ott nyaralóm, sőt, jogosítványom se, így bízva a MÁV-ban rendszeresen neki vágok a Szolnok-Balaton közötti „mindössze” 200-300 km-es útnak akár egyetlen napi vizuális élmény gyűjtése érdekében is.
Idén 19 napot töltettem a magyar tenger partján:
- 3 nap Fonyód (+Balatonfenyves és Bélatelep),
- 4 nap Balatonfüred,
- 5 nap Balatonalmádi,
- 7 nap Keszthely
megoszlásban.
Először májusban szétnéztem Fonyódon, Bélatelepen és Balatonfenyvesen, hogy mi a helyzet.
Ezt követően június elején a Fonyódi Panoráma strandon indítottam a strandszezont.
Előzetesen értesültem arról, hogy gondok vannak a víz
minőségével. Igazából csak Fonyódon szembesültem azzal, hogy a megszokottól
eltérő zöld színe van a víznek a benne túlszaporodott algáktól, melyektől
„sikeresen” összeszedtem egy kis bőrfertőzést. Nem riasztott el, inkább
elszomorított, és növelte nem csekély klímaszorongásomat.
Rendszeresen halljuk, de betartjuk-e a környezetvédelmi szabályokat?
AZ IPM Tudta-e 21. számában számomra a legérdekesebbek az ezzel kapcsolatos cikkek voltak.
Például arról, hogy nem szabad csúcsragadozókat, így cápát fogyasztani, mert beborulhat miatta az ökológiai egyensúly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése