BB- Biztató Bizsergés

Most, hogy új munkahelyre kerültem, ismételten alkalmam van átélni az első napok az iskolában élményt.

Az első, ami már korán reggel arcul ütött, az ébresztő óra csengése volt a megszokott, és a biológiai órámba mélyen bevésett idő előtt félórával. Ugyan sikerült elég gyorsan összerántanom magam, de ez mégse mentett meg attól, hogy késve induljak .

Tanulság: Még szoknom kell az új helyzetet. :P

Vannak annak előnyei, ha az ember máshova megy reggelente, mint korábban, a más hely ugyanis más útvonalat jelenet, ami tartogathat némi izgalmat.

Az első, ami feltűnt, hogy nem ugyanazok az emberek jönnek szembe.

A második az elsőnél sokkal fontosabb szempont a megváltozott útviszonyok: az eddigi laza, egyenes, és már unalomig ismert út helyett meg kellett ismerkednem egy újjal, mely - valljuk be -, sok izgalmat tartogat három veszélyes gyalogátkelőhellyel, és egy ötven méteres szakaszon belüli négy egymást követő kilencfokos kanyarral, ami igazi kihívás egy biciklis számára.

Tanulság: Nem bambulhatok el menet közben. :P

Ha már új hely, akkor az emberek is újak.

Ahogy kell,mindig vannak olyanok, akik segítőkészek, kedvesek, és persze vannak olyanok is, akik - mondjuk úgy -, az ellenzékhez tartoznak.

Ez utóbbi csoport markáns képviselője az a kedves kolléga, aki rögtön az első nap első öt percében így fogadott:

­ Gondolkoztunk azon, hogy te mit fogsz itt csinálni.

­ Hát lássuk csak! Biztos nem azt, amit te, mert amit én csinálok, azt az SzMSz szerint csak én csinálom. Van még kérdésed?

Tanulság: Mindenkivel meg kell tartani a két lépés távolságot. ;)

Sose gondoltam volna, hogy hiányzik majd a régi munkahelyem, de igen.

Igaz, csak azért, mert ott már teljesen önjáró voltam, vagyis minden feladatot önállóan meg tudtam oldani.

Az is igaz, hogy a végén már ez a képesség sem mentett meg az asztalomon halmozódó, szabadságra nem engedő irathalomtól. 

Tanulság: Ki kell élveznem azt a néhány napot, hetet, amíg nem dől rám az iroda ;)

Ez a helyzet ébresztett rá, hogy sikerült bebetonozott menetrendet kialakítanom a napra, röviden a szokásaim rabja lettem.

Természetesen mint minden változás esetén, itt is vannak jó és nem annyira jó dolgok.

Veszteségként élem meg például azt, hogy most nyolc nappal kevesebb szabadságom van, illetve azt is, hogy mivel kikerültem a belvárosból, nem tudok „Gyógyszertárba megyek” felkiáltással átruccanni ebédidőben a könyvtárba.

Viszont keleti fekvésű, tehát világos, ugyanakkor nyáron nem forró az irodám.

Nem utolsó sorban életemben először van arra némi remény, hogy végre a tudásom és munkám alapján ítéljenek meg és megbecsüljenek.