azaz Életemben először
Így évvégén mások bejegyzéseit látva azt
gondoltam, jó móka lesz összefoglalni, mit történt velem életemben először
2015-ben: hol jártam, mit láttam, mit tettem, mit ettem, mit ittam…
Ahogy azonban elkezdtem gondolkozni, nem
jutott eszembe semmi ilyesmi, mert hát valljuk be, vén rókalány vagyok már.
Hosszú töprengés után mindössze két
helyet tudtam felidézni, ahol életemben először jártam 2015-ben: a
Főügyészségen, és az Emberi Erőforrások Minisztériumában. Természetesen
munkaügyben, semmi extra, bár a Főügyészségen tapasztaltakat még később
felhasználhatom egy könyvben.
Szerencsére amikor idáig jutottam a
gondolatmenetben, nem adtam fel - nem is vagyok az a feladós fajta -, így aztán
később rájöttem, hogy ha nem is voltam sehol, ahol azelőtt még soha, nem láttam
semmit, amit korábban nem, akkor is történt velem valami új: másként nézem a
körülöttem levő világot, és főleg az embereket, mint 2015 előtt. Ezt az új életszemléletet a lányaimnak
köszönhetem, akik rendszeresen arra ösztönöznek, hogy olvassak pszichológiai
témájú cikkeket, könyveket, játsszak velük önismereti társasjátékokat, majd
vitassuk meg egymás és mások viselkedését, hogy könnyebben el tudjak igazodni
az embereken azáltal, hogy felismerem az emberek alap pszichotípusait.
Igazuk volt, máris érzem, hogy sokkal
jobban értem az emberek rejtett motivációit, habár még rengeteg tanulnivalóm
van ezen a téren. Abban az esetben, ha esetleg soha többé nem írnék egy regényt
se, amiben bizony jól felhasználható lenne ez a tudás, akkor is hasznát vehetem
annak, hogy jobban átlátom az emberi megnyilvánulások mozgató rugóit.
Ez történt velem először 2015-ben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése