Köztisztviselő – vagy a mostanság használatos elnevezés
szerint kormánytisztviselő – vagyok.
Ehhez a poszthoz természetesen a belső elvárások mellett társulnak
külsőségek is, mint bármelyik másik munkához, így aztán a felső vezetés írásba
adta nekünk az elvárt viseletet. Nem hordhatunk miniszoknyát, kivágott pólót, spagetti
pántos felsőt, a lábkörmöket villogtató papucsot, sortot vagy halásznadrágot
stb, stb…
Volt persze háborgás, mert egyrészt nyáron légkondi
hiányában meg lehet főni, mivel nem biztosítják a megfelelő hőmérsékletet, másrészt
nem kapunk anyagi támogatást (ruhapénzt), akkor senki se mondja meg, hogy
milyen ruhát hordjunk.
Aztán menetközben más probléma is felmerült: ki mondja
meg, hogy milyen az elvárt és ezzel együtt illendő, megfelelő és szép viselet.
A munkaadók?
Csakhogy ők nem vagy csak nagyon ritkán látnak minket.
És az ügyfelek? Az ő véleményük nem számít? Épp azokra
nem hallgat senki, akikkel foglalkozunk nap mint nap?
Történt ugyanis, hogy az egyik kolléganőm szerintem
elegáns nadrágkosztümben jött, mire az egyik kedves ügyfele felháborodott:
Hát, kis kezit csókolom, hogy tetszik kinézni? Mint egy
ember. Bezzeg a múltkor abban a csudálatos rúzsás szoknyában, tugya, abban a
fődig érőben. Nahát kezit csókolom, abban olyan vót, mint egy tündérkirálynő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése