Nagyon
fura bemenni egy könyvesboltba és nézelődni, mert szinte arcul csap a
megszámolhatatlan YA-könyv.
Nagy
öröm, hogy ezzel az irányzattal sikerült visszacsábítani/ meghódítani a fiatal
olvasókat is, és nem ücsörögnek egész nap a tévé, internet… előtt.
Ugyanakkor
elgondolkoztatott.
Miért
rajonganak a fiatalok ezekért a sokszor kitalált világokért, paranormális képességekkel
rendelkező lényekért? Miért nem a valósággal foglalkoznak?
Annyira
borzalmas a jelen, hogy mindenképpen el kell menekülni előle?
Talán
nem, hisz tudjuk, hogy a könyvpiacon vannak olyan írók is, akik a jelenben, a valóságban
játszódó regényükkel tarolnak.
(OFF:
Én is ilyenekkel kezdtem, de akkoriban még Meg Cabot őrület volt, mostanra
azonban megjelent MC összes könyve, így a kiadók nyitottak a magyar szerzők
felé. Megjegyzem én meg váltottam a misztika irányába, amit egyesek úgy
értékelnek, hogy én csak ilyen történeteket írok. Ez nem igaz. Most ilyeneket
írok… főleg… de nem kizárólag. )
Mit
olvastam én gyerek, később fiatal felnőtt koromban?
Sokat
beszéltem már róla, de talán egy rövid összefoglalás még elmegy:
10
évesen az Egri csillagokat,
13
évesen a Monte Cristo grófját,
14
évesen az Abigélt,
15
évesen a Tíz kicsi négert,
16
évesen a Gyökereket…
Nem
folytatom. Szerintem látszik a listából, hogy akkor még nem volt YA-irodalom,
de voltak érett olvasók, mint én, akik korán kézbe vették a felnőtteknek szóló
könyveket.
Persze,
persze, nincs új a nap alatt. Én is olvastam disztópiát (Hozsanna néked, Leibowitz!).
Fantasy-t csak keveset, mert évekig nem jelent meg nálunk például a Gyűrűk ura.
Az első ilyen könyvek csak húszas éveim elején kerültek a kezembe. Nagyon
szerettem a Végtelen történetet, a Dűnét… Számtalan sci-fit olvastam, főleg
Lemet és Clarke-ot. Ennyiben kimerült az én földtől elrugaszkodásom. Azt
hiszem, nem tudtam volna reggeltől estig hasonló könyveket forgatni, de most is
ilyen vagyok. Szeretem a változatosságot.
Miért
is írtam erről?
Nem tudom, csak elgondolkoztam.
Ja, és nézzétek meg, hol tartok a Halhatatlan álommal!
Nem tudom, csak elgondolkoztam.
Ja, és nézzétek meg, hol tartok a Halhatatlan álommal!
és amik nálunk megjelennek, csak töredékei annak a rengetegnek, ami külföldön elborítja az olvasókat. (oké, többen is vannak, akik angolul olvasnak.)
VálaszTörlésigen, látom a külföldi oldalakon, mekkora mennyiség jelenik meg :O
VálaszTörlés12 évesen: Egri csillagok, Öreg halász és a tenger (örökre elvette a kedvem Hemingwaytől)
VálaszTörlés15-től kezdődően: Vavyan Fable
16-25 évesen: A három testőr (Dumas), Dallos Sándor, Gyűrűk Ura, Harry Potter
Meg Cabottal 25 évesen találkoztam.
Kicsit visszafele működtem. De nem baj. Most az urban fantasy és young adult, amin jár az agyam, de nemsokára át fog térni fantasyre,
sci-fire.
Mert nem jó ebben a világban lenni, igazad van.
És tökjó ez a kép:)
Szegény Hemingway... vagy inkább szegény Te:D
TörlésÉrdekes, hogy sokan a fantasy felé fordulnak.
na ez is egy jó téma :)
régen volt, hogy sok "szerelmes történetet" olvastam nyáron, munka után. azon a nyáron vagy húsz könyvet kiolvastam. meg Vernét. az mondjuk jó volt (80 nap).
Törlésa fantasy régen is tetszett, de mondjuk talán a játék jobb:) szeretek fantasy környezetben rpg-zni:)
Verne? :) hű de szerettem gyerekkoromban :)
VálaszTörléstényleg, kifelejtettem a bejegyzésből, pedig az első nagy Sci-fi író. na most már mindegy ;)
Vernétől két könyvet olvastam, a 80 napot, és a lángban álló szigettengert. mindkettő jó volt, érdekesek. de nem teljes mértékben a stílusom.
Törléstudod, mit olvastam még? ciolkovszkijtól egy kb. húsz oldalas novellát, hogy a Holdon ébred fel, és leírja, hogy milyen ott a "környezet" (gravitáció, hőmérséklet, ilyenek). 1935-ben halt meg. hmm...
én több verne regényt is olvastam, már nem emlékszem, miket, de a 80 napot tuti.
TörlésTudod, ki volt Ciolkovszkij?