Fiatal új kolléga érkezett hozzánk. Férfi, magyartanár, 10 évig tanított. Valódi ritkaság. :D gondoltam, megismerkedem vele, kifaggatom, hogy lássam, milyen ember.
Voltak meglepő, számomra nehezen elfogadható gondolatai.
Szerinte az informatika olyan gyorsan fejlődik, hogy gyökeresen át kellene alakítanunk a pedagógiával kapcsolatos nézeteinket. Szerinte az AI sokkal jobban megtudná tanítani olvasni a gyerekeket, mint mi emberek. Meg se mertem mukkanni, hogy így az évek távlatából milyen sok élményem volt azzal kapcsolatban, ahogy a lányaimat olvasni tanítottam. Volt köztünk személyes kontaktus, közös élmény és ezáltal erősödött a kapcsolatunk.
Fiatal kollégám azt állította, hogy ő minden tanítványának mondta, hogy fölösleges idegen nyelveket tanulni, hiszen az AI és mindenféle elektronikus kütyü tökéletes tolmácsként tud működni.
Rendben, értem, de mi van akkor, ha nincs térerő, vagy lemerül a kütyü és nem tudom feltölteni. Azt a sikerélményt ne is említsem, milyen jó érzés közvetlenül (bármilyen tolmács nélkül) kommunikálni nem magyar anyanyelvű személyekkel. Világ életemben szerettem nyelveket tanulni. Soha nem éreztem nyűgnek. Emellett nagyon jó torna az agynak.
Végül csak három egyszerű kérdést tettem fel a kollégámnak:
- Láttad a Terminátort?
- Igen.
- A Mátrixot?
- Igen.
- És?
- Én nem félek.
- Hm, én viszont igen.
Értem, hogy fontos, hogy fejlődjön a világ, de teljességgel meglepő, hogy egyesek nem érzik azt az óriási elégedettséget, amit egy cikk, előadás, bemutató önálló elkészítése jelent. Tuti, hogy nem kérném az AI segítségét.
Az IPM 2025. szeptember-október-novemberi számában nagyon érdekes cikket olvashatunk Sümegi András tollából a ChatGPT-ről, így például arról, hogyan lehet elkülöníteni az AI és az ember írta a szöveget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése