Olvasótábor

Nem lehet elég korán kezdeni

Elmondhatatlan euforikus érzés, amikor az ember életében először a kezében tarthatja azt a könyvet, amit ő írt.
Egy elsőkönyves író azonban itt még nem ülhet nyugodtan a babérjain. Sok még a feladat.

Olvasótábort kell gyűjtenie.

A Jóslatok hálójában megjelenése előtt csöpögtettem némi információt az olvasóknak, hogy minél többen kezükbe vegyék a kötetet, és kialakuljon az a kör, akik megkedvelik ezt a vonalat. Természetesen mindent nem árulhattam el előre.

Miről is beszélek?

Kedves Olvasó, mondtam én Neked, hogy nem lesznek se vámpírok, se vérfarkasok. Arra is figyelmeztettelek, hogy ne számíts se varázsigéket dobáló Harry Potter-utánzatra, se trollokra, se tündékre A Gyűrűk urából.

Mégis misztikus a sztorim, mert senki nem tudja megjósolni a jövőt, tehát az első mondat meghatározza az utolsót, nincs mese.

Sokan mást vártak, tudom én, de már ezer vámpíros, angyalos könyv jelent meg. Nem akartam ezeregyedikként beállni a sorba. Újat akartam új módon az én gondolkodásmódommal.

Azért boldog vagyok, hogy ennek ellenére sokan szeretik a könyvemet, sőt, kifejezetten élvezik, hogy egy új világgal ismerkedhetnek meg, és talán értéket is találnak az általam kitalált történetben.

Néhány újabb vélemény:

Brigitől és Edinától

Darolyntól