Telefon óóó

Régen írtam Életképes sztorit (:D a szó mindenféle értelmében), de tegnap eszembe jutott néhány történet a telefonról.

Anno egy előző rendszerben végeztem el az egyetemet, ami csak politikailag volt más, de egyébként nagyon hasonlított a mostanihoz: már a végét járta, és nem lehetett csak úgy munkát szerezni, így frissen vasalt geofizikus diplomámmal ki kellett magamnak találni valami pénzkereseti forrást.
Mivel felsőfokú nyelvvizsgám volt angolból, és akkor törölték el a kötelező orosz-oktatást, gondoltam, angolt fogok tanítani. Bementem a Tanácsházára (akkor így hívták a Polgármesteri Hivatalt), és kértem engedély (az akkor mindenhez kellett), hogy taníthassak. Adtak egy papírt, hogy angol-nyelvoktató vagyok. Ennek annyira örültem, hogy később a telefonkönyvbe a nevem mellé is beírattam, gondoltam, jó kis reklám.
Azután ahogy szaporodott a családunk és az orosztanárokból átképzett angoltanárok száma, plusz elkezdtem a jogi egyetemet, abbamaradt az angol-oktatás.
Hanem egy éjjel 11 órakor valamikor az első Orbán-kormány idején (bizony ilyen is volt :D), megszólalt a telefon:
- XY-t keresem, mondta egy kellemes, lágy, de nagyon riadt férfi hang.
- Én vagyok - feleltem, és azon töprengtem, ki lehet a csodás hangú idegen, aki engem, a háromgyerekes anyát keresi éjek éjjelén.
- Nyelvoktató? - egyre bátortalanabb lett a hangja.
- Nem, már nem foglalkozom ezzel.
- Biztos? - kérdezte reménykedve.
- Biztos.
- Kár, pedig egy nyelvoktatót keresek.
- Már nem tanítok.
- Franciát se? - na itt bekapcsolt a vészjelző, de nem szóltam semmit, nem kérdeztem meg, hogy miért pont franciát.
- Nem, már nem foglalkozom ezzel.
- Kár - mondta reményt vesztve, és letette a telefont.
Csak ekkor jöttem rá, hogy Orbánék megtiltották a prostiknak, hogy szexhirdetéseket adjanak fel, akik ezért francia nyelvtanárként reklámozták magukat.
Persze megkérdezhetitek, hogy miért nem tűnt fel, hogy éjszaka telefonál egy idegen. Erre is van magyarázat.
A telefonszámunk (378) egyetlen jeggyel tért el a kenyérgyár készáru-raktárának számától (375), és éjjel bizony előfordult, hogy a megrendelők mellényomták a gombot:
- Jó napot, húsz darab egy kilós fehér kenyeret, és ugyanannyi félbarnát szeretnék - dörrent rám egy hang a kagylóból, mire azonnal magamhoz tértem.
 - Én meg aludni szeretnék, ember! Még hogy jó napot? Milyen nap? Még csak a hold látszik, éjjel két óra van! - ha nem hagynak aludni, elveszítem a jó modoromat.
- Nem a kenyérgyár? - kérdezi.
- Nem, magánlakás.
- Miért nem mondja? - csapta le a telefont bocsánatkérés nélkül.