Liebster blog

A múlt héten mint már írtam róla, kaptam egy díjat Beától, amit megköszönve félretettem, de azóta kicsit átgondoltam a dolgot.
Az elmúlt hónapokban nagyon sok új bloggerrel ismerkedtem meg, akiknek oldalait szívesen és érdeklődve látogatom, és szeretem, ezért úgy gondoltam, igenis vannak körülöttem olyanok, akiknek továbbküldöm ezt a díjat, melyet 3-5 embernek lehet adományozni.
Tehát szigorúan betűrendben azok, akiknek én szánom a Liebster blog díjat:

Artair McKnight
Darolyn
Diara 
Katarina
Norema

A díjjal kapcsolatos szabályok:
1, Egy bejegyzés amiben a díj logója megjelenik és a szabályok feltüntetésre kerülnek.
2, Belinkelni azt a személyt, akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
3, Továbbadni 3-5 tehetséges, lehetőleg kezdő blogtársadnak és ezt tudatni is velük.

Christophe Ono-Dit-Biot: A burmai nő

Ha kezedbe veszed ezt a könyvet, ne tévesszen meg a borító!
Ne törődj a vonzó, egzotikusnak látszó lánnyal!
Ez az eredeti borító, ami sokkal jobban megfelel a könyvnek:

Ne számíts az Egy gésa emlékiratai- ban szereplő Csijó sorsához hasonló megrendítő történetre.
Ez a könyv elsősorban egy útikönyv, ami bemutatja Délkelet – Ázsia kábítószerekben és prostitúcióban úszó fertőjét, csak másodsorban romantikus könyv.

Ezek figyelembe vételével nekem csalódás okozott. Megtévesztetett a borító. Romantikus, nőies könyvre számítottam. Nem vagyok híve annak a férfias romantikának, ami főleg az ágyban játszódik, és intim testrészek látványában tobzódik.
A hátsó borító egy krimit sugallt. Szó sincs róla! 
Ha viszont útinaplónak vesszük, annak érdekes, bár sok hasonlóval találkozhattunk már a tévében, könyvekben, így nem nyújtott különleges élményt.

De a könyv leggyengébb pontja a vége volt, egyszerűen nem volt befejezve.

Frei: A megmentő és az öt legszebb magyar szó

Elolvastam Frei Tamás első regényét, A megmentőt.
Nagyon sok volt a politika, lövöldözés, robbantgatás, gyilkolászás.
Nemcsak az akciók voltak gyorsak, ami jó, hanem a szerelem is, ami rossz, hiányérzetet keltett bennem. Ráadásul nem szeretem, ha ötleteket adunk embereknek ahhoz, hogy kell felrobbantani fél Magyarországot. Nagyon sok elmebeteg van, nem kell a kezükbe adni egy kézikönyvet.
A regény egyébként jobb, mint Daniel Silva írásai, de meg se közelíti Jeffrey Archert vagy Dan Brownt.
Nekem az apró részletek jöttek be: a városok hangulatának leírása, ami nyílván azért sikerült olyan jól Freinek, mert járt már ezeken a helyeken. Kár, hogy édes Hazánkat nem ismeri olyan jól, mint mondjuk Afrikát. (A tipikus, kocka alakú vidéki házak fürdőszobájában mindig van ablak:S)
Másik problémám: hiányzott az okfejtős nyomozás, a lélekőrlő, testgyötrő üldözés pedig ötven oldalra korlátozódott. Hiányzik a műfajra jellemző izgalom. Az életszerű, "szagos" (ahogy Frei mondta minap a tévében) leírásokban meghal a feszültség.
Igazi pasi-könyv.

Két dolog fogott meg igazán.
Először két idézet. Ezeket Frei mondja, nem én!
Az első a negyvenedik oldalon található, az egyik orosz szereplő elmélkedése:
"Soha nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy hazája sorsa már ott és akkor hosszú évtizedekre eldőlt, amikor egy szűk kör, az oligarchák elloptak mindent. Tízmilliók nyomorognak, hogy ők a Riviérára repkedhessenek a magángépeikkel."
A másik a 367. oldalról: "Pont a legteteje a legkeményebb a dobostortának! Milyen ország az, ahol a tető, a vezető a legkeményebb fejű? Hogy ha a villámmal beleszúrok, mármint a cukormázba, akkor mindent összenyomok alatta? Gajra megy az egész magyar torta!" (No komment.)

A második: a két szerelmes arról beszélget, melyik az öt legszebb magyar szó. A főszereplő lány, és talán Frei szerint is a következőek: égszínkék, bazsarózsa, , gyönyörű, te, szerelem.
Szerintetek melyik az öt legszebb magyar szó?
Vigyázzatok, nemcsak a  szó jelentését kell figyelni, hanem a hangalakját... is!

Ken Follett

Már régen elterveztem, hogy bemutatom egyik kedvenc írómat, Ken Follettot itt a blogon, de most Darolyn kérdése végre megadta azt a lökést, ami ehhez kellett.

1949-ben Cardiffban született, jelenleg is Nagy-Britanniában él. Ha rákerestek itt neten, érdekes infókat találhattok róla, például azt, hogy kulturális miniszter volt Gordon Brown kormányában.
Talán arra is emlékeztek páran, hogy már járt Magyarországon.

Na, de térjünk a lényegre, ahogy Emese mondja.
Első művei (Titkok, A függöny lehull, a Modiliagni- botrány, a Papírpénz…) a gyorsan felejthető kategóriába tartoznak. Ha kis hazánkban próbálkozott volna írással, e könyvek után simán eltűnt volna a süllyesztőben. Szerencsére az angol kiadók láttak benne fantáziát.

Én először kb. húsz évvel ezelőtt találkoztam vele, akkor felolvasták nekem (hangos könyv) a Tű a szénakazalban című remekét.
Szerelem volt első hallásra. Azóta vadászom a könyveire.

Három fő csoportba sorolom írásait.
1. A nem mindig jól sikerült, de azért elmegy modern tudományos eredményeket felsorakoztató írások:


- Zérókód: nagyon jó, űrverseny a két szuperhatalom közt amnéziával kiegészítve
- Az ördög műve: jó
- Az Éden kalapácsa: jó, egy kis szeizmikával felturbózva :)
- A harmadik iker: elmegy- klónozás






2. Kémregények
Ezt két részre osztom:


A, Világháborús, főleg második világháborús történetek: ezekben nagyon jó Ken Follett
- Tű a szénakazalban: nagyon jó, film is készült belőle
- Kulcs a Manderley- házhoz: nagyon jó
- Egy férfi Szentpétervárról: nagyon jó- első világháborús
- Vadmacskák- nagyon jó – női kémek :)
- Hat nap múlva telihold: nagyon jó
B, Máskor, máshol játszódó írások, főleg arabokról, zsidókról,- nem a kedvenceim:
- Kaland Afganisztánban: jó
- Könyörtelenül: még nem olvastam
- Sasok szárnyán (Teherán) : még nem olvastam

3. Történelmi jellegű könyvek, melyek számomra írásainak csúcspontját jelentik, mert tökéletesen, élvezetesen, kalandokkal, szerelemmel fűszerezve ír le egy-egy adott érát, és annak a kornak a jellemző társadalmi csoportjait.
Ezek a legjobb írásai:

- Veszélyes gazdagság : szuper- egy 19. századi bankárcsalád lenyűgöző története,
- Az ígéret földje: szuper- a 18. századi Skóciából főhőseink a fejlődésben levő Amerikába szöknek
- Alattunk az óceán: szuper- egy kalandos légi út a 20. század elején
- A katedrális: szuper- a középkori társadalom full extrás bemutatása
- Az idők végezetéig: nagyon jó-a Katedrális folytatása
- A titánok bukása (még nem olvastam, de tudom, hogy idetartozik)

Tanár-szülő értelmező kéziszótár

Képzeljétek, szülői értekezlet volt megint! Írtam hozzá egy értelmező szótárat. A piros betűk Strigula szó szerinti szavai, a dőlt betűsek az én kiegészítéseim, magyarázataim.

- Amelyik gyerek mögül kihátráltak a szülők, annak nem lett jó a bizonyítványa. – Mi, tanárok nem azért kapjuk a fizetést, hogy tőlünk bármit megtanuljanak a gyerekek, hanem jobb esetben azért, hogy meghallgathassák a lurkók élettörténetünket, rosszabb esetben azért, hogy verbálisan kiélhessük rajtuk szadista hajlamainkat.
- Van valakinek valamilyen ötlete az osztálykirándulással kapcsolatban?- Melyik szülő fogja megszervezni, mert az én munkaköri leírásom nem tartalmaz ilyen feladatokat.
- Két hét kellett ahhoz, hogy mindenkitől visszakapjam azt a papírt, amin a szülők vállalják, hogy a hiányzások után három napon belül eljutatják hozzám az igazolásokat. – Most már értem, miért olyan lusta disznó egy-két gyerek.
- Dorinán kívül hozott még valaki papírt a gyűjtésre?- Ne csak én cipekedjek minden nap a gyűjtés előtti héten, gebedjenek meg ezek a büdös kölykök is azért a kilónkénti két forintos árért!
- A ballagási díszítés nyögvenyelős. Fejenként legalább egy vödör virág kell. – Aki kertes házban lakik, gyomláljon ki mindent, és hozza be, a többiek hagyják a fél fizetésüket a virágárusnál azért, hogy félórával az ünnepség után kidobhassuk a fölöslegessé vált növényeket.
- Kellene két csomag fénymásolópapír. - Meg toronyóra láncostul.
- Vannak gyerekek, akik nem akarják, hogy befogadja őket az osztály, és csak céltalanul kóborolnak a folyosón. - Az a hülye gyerek tehet arról, hogy nem szereti a Való világot, és nincs miről csevegnie a többiekkel.
- Akik nincsenek itt, hogy fognak információt szerezni az elhangzottakról? – A francot se érdekel, hogy nem ismeritek egymást, nehogy már én szaladgáljak utánuk!
- Betegség után úgy jönnek vissza a gyerekek, hogy azt se tudják, hol tartunk. – 39 fokos lázzal is tanulni kell, nincs mese.
- Ez az iskola olyan,mint egy egyetem.- Én ugyan soha nem jártam egyetemre, de így legalább úgy érezhetem, mintha jártam volna. 
- Asztalosnak olyanok mennek, akik gyakorlatilag bűnözők. - Ha valamelyik szülő asztalos, akkor ő is bűnöző, hogy már Jézust ne is említsem. (ács= asztalos)
- Ezek a gyerekek gyenge képességűek. - Mi, tanárok mossuk kezeinket, ti pedig gyakoroljatok önkritikát!

És képzeljétek, találkoztam Gréta anyjával. Meséltem neki a herbáriumgyűjtés nehézségeiről. Tudjátok, mit mondott?
- Legalább lekötötted magad valamivel.
Még mindig azt hiszi, hogy kettőnk közül ő dolgozik többet! Sikítani tudtam volna.

Egy kis romantika

Néhány hete megkérdeztelek Titeket, hogy hisztek-e a misztikus lények, különleges képességű emberek létezésében.
Rekord sok komment érkezett, amit most is köszönök.
Akkor jutott eszembe egy másik ötlet: megbeszélhetnénk néhány többeket érdeklő kérdést. A címkének az író-olvasó címet adtam, mert mi, akik írunk, máskor olvasók vagyunk, így lehetnek olyan témák, amik mindenkit, írókat, olvasókat egyaránt érdekelnek.

A mai kérdés:

Kell- e mindig a romantikus szál?

Vannak olyan írók, akiknél soha, még legkisebb szerelmi szikra se villan fel, másoknál elmaradhatatlan a romantikus vonal, akkor is, ha a történet nagyon jól meglenne nélküle, ugyanakkor vagyunk páran, akik írnak ilyet is, olyat is.

Mi a véleményetek?

Páratlan

Ez a bejegyzés több szempontból is páratlan.
Egyrészt nem fordult még elő, hogy egy nap kétszer jelentkezzek.
Másrészt olyan se volt még, hogy első legyek egy blogos pályázaton, pedig most első helyezést értem el egy "ujjgyakorlattal", a Dórci világa című szösszenetemmel bells pályázatán.