Figyelsz? - National Geographic ADHD különszám

 

Néhány héttel ezelőtt 30+-os nagylányom meglepő kijelentést tett, amikor azt állította, hogy ő figyelemhiány zavaros.

-        Hogy lennél az?! –kérdeztem megdöbbenve.

Középfokú nyelvvizsgája van angolból és németből. Alap- és mesterképzésen szerzett diplomája is van, most munka mellett jár doktori képzésre. Különben is: lány.

Teljesen elfogadhatatlan volt számomra ez a feltételezés.

Azután elkezdtem utána olvasni a dolognak, és már az elején megkapta a szememet a figyelemhiány zavar egyik bizonyítéka: rendetlenség van körülötte.

Rendetlenség? :O Hát igen, nem is kicsi.

Pedig már kétszer olvasta Marie Kondo rendrakós könyvét.

Ezután már faltam a figyelemhiány zavar tüneteit taglaló sorokat:

-        Nehezen barátkozik,

-        Csendes, visszahúzódó,

-        jó tanuló,

-        szorongós,

-        túlreagálja a dolgokat.

Te jó ég!

Ha én ezt tudtam volna.

Persze még nem késő, és bemelegítésnek nagyon jó a National Geographic ADHD különszáma, melyben ezzel az állapottal kapcsolatban más érdekességről, pl megfelelő táplálkozás, szükséges testmozgás, stb. is lehet olvasni.

Érzed? – Mindennapi pszichológia, 2026. évi 1. szám

 

Vezetői coaching veszünk részt a munkahelyemen annak érdekében, hogy jó vezetői csapattá váljunk.

Nagyon élvezem, mert egymást követik a jobbnál jobb feladatok. Egyik ilyennel a coachunk arra próbált megtanítani minket, hogy milyen szempontokra figyeljünk az álláspályázók interjúztatása esetén.

Az mondta, hogy a fontos területeket két nagy csoportra lehet osztani. Az egyik felében vannak a készségek, tapasztalatok, képzettség. A másik felét viszont egyetlen dolog teszi ki, ami önmagában olyan fontos a jelentkező megítélése esetén, mint a másik három együtt.

Elkezdtem gondolkodni, hogy mi lehet olyan fontos, mint a jelentkező iskolai végzettsége, tapasztalata és egyéb készségei. Azután másik oldalról közelítettem meg a problémát: mi volt az az ok, ami miatt el kellett néhány kollégát bocsátani, esetenként azonnali hatállyal.

Szerintetek mi lehet a közös ok?

Mivel intézményünk szociális intézmény, én az empátiára tippeltem, mivel ezt a szakmánkban nagyon fontosnak tartom, hiszen nagyon sok ügyfelünk olyan kisgyerek, akik életkorukból kifolyólag még vagy nem tudnak beszélni, vagy tudnak, csak nem tudják, vagy nem merik megfogalmazni a problémájukat. Ilyen esetekben nagyon fontos szerepe van az empátiának, a beleérző képességnek.

-        Majdnem jó – felelte a coachunk, - de ne ilyen konkrét dologra gondolj, hanem valami ezzel kapcsolatos általánosabbra.

-        Személyiség?

-        Hát persze!

Azért kellett attól néhány kollégától érzékeny búcsút venni, mert nem volt megfelelő a személyiségük erre a munkára.

(Kapcsolódó cikk: Mannhardt András: Empátia)

 

Mindenki másképp csinálja, azaz a vérfertőzés kultúrájának változása – BBC History 2026. március

 

Ha nem is a kezdő napon, azaz idén január elsején, de egy hónappal később felcsatlakoztam a „Biblia egy év alatt” podcast olvasótáborához. Már túl vagyunk a legelső, legismertebb és legizgalmasabb történeteken (teremtés, Ádám és Éva, Káin és Ábel, Noé, Ábrahám, Jákob és Ézsau meg az egy tál lencse, József testvérei, stb.) és most egy kicsit kevésbé érdekes, néha már-már unalmasnak tűnő részt hallgatunk. Ugyanakkor ha az ember nagyon figyel, rájön, hogy mennyire fontos részek vannak a Leviták és a Számok  könyvében, vagy a Második törvénykönyvben. Isten itt adta parancsba pl. azt, hogy az emberek ne kövessenek el vérfertőzést.

Igaz, hogy a Btk. bünteti a közeli családtagok közötti szexuális kapcsolatot, sajnos mégis vannak honfitársaink, ahol nemcsak az az elvárt, hogy 12 évesen ne legyenek szüzek a lányok, de az is, hogy az apa „avassa be” a lány gyermekeket. Förtelmes, undorító, felháborító. És bár sok esetben a kislányok tiltakoznak ez ellen, hiszen a többség 12 évesen egyáltalán nem érett se mentálisan, se fizikailag a rendszeres szexuális életre, amikorra idősebbek (20-30 évesek!) lesznek, elfelejtik, hogy mennyire viszolyogtak ettől, megszokott lesz sokuk számára ez a természetellenes szokás, annyira idomulnak a saját társadalmi csoportjuk elvárásaihoz, hogy ők is így nevelik gyermekeiket.  

Pedig aki olvasta a Vukot, az tudja, hogy az állatok is megismerik a közeli rokonaikat és nem létesítenek velük ilyen kapcsolatot.

Ezek az emberek ezzel a szokással persze veszélyeztetik a többségi társadalomban lévő helyzetüket, mert ma már ez nemcsak nem divat, de büntetendő is, ahogy fentebb írtam.

Persze nem mindig volt így.

Az ókori Egyiptomban teljességgel elfogadott volt, hogy az uralkodók a testvéreikkel házasodtak.

A BBC History 2026. márciusi számának fő témája a Kleopátrák kora, így több cikkben is olvashatunk erről a korról, erről az egyébként egészségkárosító tradícióról.

Emlékek őrei- NG 2026. február

 

Amikor - mostanra már felnőtt - lányaimmal gyermekkori emlékeiket próbáljuk felidézni, a legidősebb mindig megemlíti azt a szeptemberi napot, amikor egyéves korában kimentünk a végig öreg gesztenyefákkal szegélyezett Tisza partra és ő ott rengeteg gesztenyét gyűjtött. Élénk képekkel meséli az esetet, amire szerinte nagyon jó emlékszik. Érdekes módon 3-4 éves kora előttről csupán ez az egy nevezetes emléke van, pedig több érdekes, említésre érdemleges eset is történt vele. Nem akarom degradálni őt, de szinte biztos vagyok abban, hogy igazából nem emlékszik erre a gesztenye-gyűjtő napra. Emlékei a családi album fotóin alapulnak. A kérdéses esetről ugyanis számtalan fotót készítettem, melyeket a lányom már nagyon sokszor megnézett. Szerintem ez a sok „ismétlés”, újranézés segített neki valamilyen formában megőrizni ezt az emléket. 

A fotók nagyon fontosak az emlékezéshez, befolyásolják az emlékeket, ahogy arról a NG 2026. februári számában is olvashatunk.

Talán ez az oka annak, hogy én az utóbbi években nagyon ódivatú lettem és karácsonyra már többször is kértem az év közbeni családi élményekről készült felvételek papíralapú másolatát.

A fényképek egyébként is nagyon fontosak számomra. Szeretem az albumot lapozgatni. Teljesen más élmény, minta monitoron látható képek. 

Amikor arról beszélgetünk a családommal, hogy mit vinnénk magunkkal, ha kigyulladna a házunk, soha nem a ruhákat, könyveket, stb említem, hiszen lehet helyettük újat venni. Nem is igazolványokat, iratokat, mert azok is pótolhatók. Vannak igazán fontos, és főleg pótolhatatlan dolgok. Ilyenek a régi, elektronikus formában el nem mentett, csupán papíralapon meglévő fotók.

Nézz utána az NG oldalán.