Magazin ajánló IMP Pszichológia 2024. 1. szám

 

A mostanában sokat emlegetett gyermekvédelemben dolgozom, feladataim közé tartozik belső vizsgálatok lefolytatása például gyermekbántalmazások esetén. Rendszeresen tartok ezzel kapcsolatban oktatást a kollégáknak. Legutóbb kb egy hete arról beszéltem nekik, hogy tilos megölelni a gyerekeket, Ennek okaként említettem nekik azt, hogy az embereknek köztudottan különböző a szeretetnyelve, míg egyesek igénylik az érintést, mások viszolyognak tőle, és így előfordulhat, hogy a kolléga teljesen jószándékúan megöleli valamelyik gyereket, aki viszont inzultálásként éli ezt meg. Megkérdeztem a kollégákat, hogy olvasták-e Gary Chapman ezzel kapcsolatos könyvét. Nagyon meglepődtem, hogy nem. 

Az emberekkel foglalkozó munkakörökben alapmű.

(Kapcsolódó cikk: Széplaki Éva: A kritikus hetedik év -mese vagy valóság?) 

 

Gyerekkoromban is volt bullying, de akkor nem így neveztük, hanem piszkálásnak. Talán nem is vettük ennyire komolyan, pedig kellett volna. Csiki Judit Vegyük komolyan a kiközösítést című cikkét olvasva azon gondolkodtam, hogy most jobban elterjedt-e, mint régebben, illetve hogy durvábban nyilvánul-e meg. Nem tudok állástfoglalni a kérdésben, de az biztos, hogy ha lájtosan is, de már velem is megtörtént gyerekkoromban. A legrosszabb, hogy mindhárom lányom áldozata volt. Őket sokkal keményebben érintette, mint engem, Szülőként sokat töprengtem azon, vajon hogyan segíthetnék nekik. Most, hogy már felnőttek, látható, hogy sajnos hosszú ideig hatásuk van az érintettek személyiségére. sajnálom azokat a gyerekeket, akik kénytelenek ehhez folyamodni, ezt alkalmazni, akik azt hiszik, hogy az által lesznek többek, jobbak, hogy másokat bántalmaznak. Az utóbbi időben sok szó esik a gyermekvédelemről. Ezt a kérdést is be kellene vonni a vizsgálandó kérdések közé. Sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani az otthon nevelkedő gyermekekre, A szülőknek és az oktatási intézményeknek is.

Sajnos igaz, amit a cikk ír, hogy aki megszokta, hogy működik ez a módszer, az felnőtt korában is kőkeményen alkalmazza majd.

 

Nőként, három lány anyjaként sokszor volt lelkiismeret-furdalásom, amikor akartam magammal is foglalkozni, olvasni, csak úgy bámulni a világba, magamra költeni, stb. alapvetően szélsőségesen családcentrikus vagyok, vagyis ritkán jutott eszembe, de ha igen, éreztem, hogy erre szükségem van, és hogy ez nem rossz, nem önzés, hanem a családom, a gyerekeim is profitálhatnak abból, hogy jobban érzem magam, ha törődhettem magammal is. Csiki Judit Az öngondoskodás nem önzés című írása megerősítette régi elképzelésemet. 

 

 

Magazin ajánló BBC History 2024 február

 

20-25 évesen nagyon szerettem a focimeccseket, jó volt nézni az izmos, vonzó, fiatal pasikat. Lehet. hogy nem vagyok igaz hazafi, de ezt már kinőttem, ezért ritkán nézek meccset. Ennek ellenére mégis nagy érdeklődéssel olvastam a kispesti tornaklubról szóló cikket, és ennek egy különleges, lelkes férfi az oka, aki korához képest izmos és vonzó, viszont egyáltalán nem fiatal. A 92 éves Móré Imrére gondolok, akivel tavaly szeptember 15-én találkoztam a Balatonfüredről Budapestre tartó vonaton. Történt ugyanis, hogy a kicsi lányommal elutaztunk a Füredi Bornapokra, mivel nagyon szeretjük a Balatont, de még soha nem láttuk ősszel, gondoltuk, ez jó alkalom lesz. Visszafelé úton Imre mellett ültem a vonaton. Egész úton a fociról beszélt. Nagyon izgult, hogy hazaérjünk időben, hogy egyetlen percet se mulasszon el a magyar válogatott aktuális mérkőzéséből. Amikor megtudta, hogy szolnoki vagyok, azonnal tudott mondani szolnoki származású focistát, aki korábban a válogatott tagja volt. Imponáló volt lelkesedése. Miatta olvastam el ezt a cikket.

 

A magazin fő témája Róma, illetve a Római béke (Pax Romana) volt, mellyel ugyanúgy jártam, mint az előző számban a orosz októberi forradalommal: kiderült, hogy nem jó információim voltak róla, mivel ez csak egy látszat béke volt, melyet ráerőltettek a népekre. Az is kiderült. hogy közgazdászokra már akkor is nagy szükség lett volna. Kár, hogy ezt a tudományt csak jóval később találták ki.

 

A Félünk-e a farkastól? című cikkben a Németországban élő iszlámvallásúakkal kapcsolatban megjelent könyvekről, véleményekről olvashattunk. Elgondoltató, hogy mi lesz ennek a közeli együttélésnek a vége. Egyetemista koromban tanultak nálunk arab fiúk egyéni tanrendben, bevallom, nem voltak szimpatikusak. Még véletlenül se adtak utat egy nőnek, nekem kellett félrelépnem, ha szembejöttek. Ha szóltam hozzájuk (pl, légy szíves, add át a gépet, mert óránk lesz- persze angolul), meg se rezdültek.

 

Régebben már hallottam arról, két-háromszáz évvel ezelőtt sokkal fiatalabb korban érett gondolkodásúak voltak az emberek, de mindig meglep, ha valódi példákról olvashatok. Egyikük Klapka György, aki már 29 évesen tábornok volt. Persze, ha belegondolok, most is lehet ilyen fiatal valaki miniszter, vagy bármi, ha megfelelő embereket ismer. Klapka korábban azonban sokkal jobban számított a tehetség, talpraesettség, a tisztségnek megfelelő képességek.

Magazin ajánló: IPM 2024. február

Geofizikus végzettséggel elvileg értenem kellene minimális szinten a fizikához, amikor azonban olvasom Sümegi András Amatőr tudomány című rovatát, mindig megállapítom, hogy semmit se tudok. Mentségemre szolgáljon, hogy minden hónapban becsülettel elolvasom a rovatot. Ebben a számban a jiggerről (jégcsiga) volt szó, és most először éreztem, hogy elejétől a végéig értettem a cikket. Te jó ég, erőkkel számoltunk! Mint egyetemista koromban :O

 Itt blogon már meséltem arról, hogy megboldogult lánykoromban csillagász akartam lenni, így jó volt olvasni a Hold és Mars utazásokról, feleleveníteni a régi tudásomat, felturbózni az azóta történtekkel. 

 Ha megkérdezte volna valaki, honnan számíthatjuk az orvostudomány kezdeteit, tuti az ókori görögöket mondtam volna, hippokratészi eskü, testnedvek, stb. Ki gondolta volna, hogy sokkal korábban voltak már szakértők. Az egyiptomiak. Ó, persze, a balzsamozáshoz, illetve annak révén biztos voltak ismereteik. 

 Állítólag mi itt Magyarországon a fejlett világhoz tartozunk. Politikailag biztos, hogy nem, hiszen - ahogy arról a korábbi IMP számokban is szó volt- Ázsiában több országban is volt már női miniszterelnök (pl. Indira Gandhi, Benazir Bhutto...), és most arról olvashatunk, hogy Afrikában nem is akárhol, de Ruandában volt női elnök Agathe Uwilingiyimana személyében, No erre az sem vigasz, hogy a nálunk sokkal fejlettebb USÁ-ban sem volt még női elnök. 

 Mit szeretek az IPM-ben? Olyan, mintha kitalálnák minden egyes hónapban a gondolataimat, azt, hogy miről szeretnék olvasni. A cikkek két részre oszthatóak: amiről már hallottam, de hiányosak az ismereteim, illetve azok a témák, amikről még nem is hallottam soha.