Nekem a Balaton a Riviéra- IPM Tudta-e 21. szám

 

Miközben egyre több magyar ember utazik a tengerhez - elsősorban az Adriához-, nyaralni, nekem még mindig a Balaton a tenger. 

Sőt, egyre inkább az. Ha megtehetném, a Balatonnál laknék. Egyelőre azonban meg kell elégednem azzal, hogy a lehető legtöbb időt töltöm ott. 

Nem egyszerű, hiszen a pletykákkal szemben nincs ott nyaralóm, sőt, jogosítványom se, így bízva a MÁV-ban rendszeresen neki vágok a Szolnok-Balaton közötti „mindössze” 200-300 km-es útnak akár egyetlen napi vizuális élmény gyűjtése érdekében is.

Idén 19 napot töltettem a magyar tenger partján:

-        3 nap Fonyód (+Balatonfenyves és Bélatelep),

-        4 nap Balatonfüred,

-        5 nap Balatonalmádi,

-        7 nap Keszthely 

megoszlásban.

Először májusban szétnéztem Fonyódon, Bélatelepen és Balatonfenyvesen, hogy mi a helyzet.

Ezt követően június elején a Fonyódi Panoráma strandon indítottam a strandszezont. 

Előzetesen értesültem arról, hogy gondok vannak a víz minőségével. Igazából csak Fonyódon szembesültem azzal, hogy a megszokottól eltérő zöld színe van a víznek a benne túlszaporodott algáktól, melyektől „sikeresen” összeszedtem egy kis bőrfertőzést. Nem riasztott el, inkább elszomorított, és növelte nem csekély klímaszorongásomat.

Rendszeresen halljuk, de betartjuk-e a környezetvédelmi szabályokat?

AZ IPM Tudta-e 21. számában számomra a legérdekesebbek az ezzel kapcsolatos cikkek voltak.

Például arról, hogy nem szabad csúcsragadozókat, így cápát fogyasztani, mert beborulhat miatta az ökológiai egyensúly.

 

 

 

Uralkodni vagy nem uralkodni

 

Bizonyára hallottatok már Zimbardo 1971-es standfordi börtönkísérletéről, mely során a kísérleti alanyokat két csapatra osztották, és sorsolás alapján az egyik csapat tagjai börtönőrök, a másiké rabok lettek.

Egy hét után le kellett fújni a kísérletet, mert az őrök túlságosan eldurvultak, visszaéltek hatalmukkal. Azt akarták bizonyítani, hogy a hatalom hatására a legjámborabb emberből is előbújik a gonosz.

 

Talán azt is hallottátok már, melyről az IPM Tudta-e 20. számában olvashatunk, nevezetesen, hogy a kísérlet nem volt teljesen tiszta, mivel a kísérlet vezetői biztatták a börtönőröket, hogy legyenek kegyetlenek. Ennek ellenére az elmúlt több mint 50 évben senki se merte megismételni a kísérletet.

 

Mi lehet ennek az oka?

 

A Halálsoron című filmben vannak szadista, eleve gonosz őrök és olyanok is, akik megőrzik az emberségüket. Ez azonban egy kitalált történet.

 

Tehát igazából az a kérdés, hogy a hatalom torzítja-e a személyiséget.

 

Szerintem a válasz igen, mindenképpen.

Gondoljunk csak a vállalati vezetőkre. Ha csúcsvezetők, senki nem áll felettük, vagyis senki nem meri kétségbe vonni a döntéseiket, mindig mindenki próbál a kedvükben járni. Nagyon erős személyiségre van szükség ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben a főnökben el ne hatalmasodjon a mindenhatóság érzése. Ugyanez igaz a vezető politikusokra, akik a vezéresedés révén könnyen elveszíthetik kapcsolatukat a valósággal. Gondoljunk csak Napóleonra, Hitlerre vagy Sztálinra.

Azt gondolom, ez nem új felfedezés, hanem már az ókorban is ismerték. Az ókori görög demokráciában nem véletlenül volt szokás, hogy egy-egy tisztséget csak korlátozott ideig lehetett betölteni. Ezzel biztosították, hogy a vezetők két alaptípusának, a pszichopata és nem pszichopata vezetőnek, ne torzulhasson úgy el a személyisége, hogy az a közösségre veszélyt jelentsen.

A pszichopatát nem érdekli, hogy mit éreznek a körülötte levők, viszont előfordulhat, hogy bármi áron ragaszkodni akar a hatalmához, ami egy köztársaságban a választásokon történő ismétlődő megméretés miatti aggodalom okán komoly mentális torzulásokat okozhat, sok-sok választás után akár elmebajt is. Egy alkotmányos monarchia uralkodója számára ez nem jelent problémát, hiszen nem sok döntési joga van, de ha betartja a minimális szabályokat, akkor gyakorlatilag élete végéig trónon maradhat, nem kell aggódnia pozíciója megőrzése miatt.

Egy nem pszichopata vezető számára a lelkileg megterhelő és elmeállapot roncsoló döntések miatti felelősség lehet mentálisan káros, főleg olyan helyzetekben, amikor csak rossz lehetőségek közül lehet választani.

Mellesleg ha egy vezető sokáig tölti be a tisztségét, egyre több olyan „rossz”, vagyis másokra nézve sérelmes döntést kénytelen hozni, amit a választók nem felejtenek el. Így a történelmi pozitív megítélése miatt is fontos, hogy ne kapaszkodjon foggal-körömmel a pozíciójához.

 

Összességében kísérlet nélkül, gondolati alapon is megállapítható, hogy a hatalom az emberek többségének személyiségét torzíthatja úgy, hogy jámbor emberekből is előbújhat a gonosz.

 

Mi a véleményetek?

Ökológiai lábnyomunk eltapossa a fenntarthatóságot

 

Amikor kicsi voltam, hetente csupán egy vödörnyi olyan szemetünk keletkezett, amit a kukások elvittek. Minden mást hasznosítottunk.

Amikor tinédzser lettem, már lehetett Coca kólát venni. Egy literes kiszerelésben, nehéz, betétdíjas üvegben árulták, amit természetesen visszavittünk a boltba.

Amikor a lányaim születtek, még senki se használta a „fenntartóhatóság” szót. Akkoriban jelentek meg az első eldobható pelenkák, melyeket én csak éjszakára használtam, mert nagyon drágák voltak. Nappal ruhapelenkát tettem a lányaimra, melyet folyton fertőtleníteni, mosni, vasalni kellett, viszont nem keletkezett sok szemét, nem volt nagy az ökológiai lábnyoma. Manapság sehol nem árulnak ruhapelenkát. Használja még valaki?

 Iszonyatos mennyiségű szemetet termelünk.

Az IPM Tudta-e 19. számának egyik cikke szerint az eldobható pelenka környezetvédelmi katasztrófa. Másik cikk szerint 5 cég a világ műanyagszennyezésének fő felelőse. Első 11 %-kal a Coca-Cola.

Csak egy Földünk van.

A Föld meglesz nélkülünk, mi viszont nem leszünk meg nélküle.

 

Miért köpködnek a focisták?

 

Egy alkalommal lehetőségem volt közelről szemmel követni, hogyan fal fel egy szitakötő egy legyet. A szitakötő szájából/szájszerve alól kinyúlt két kézszerűség, amivel két oldalról megfogta a legyet, és villámgyorsan forgatta, miközben a légy teteme láthatóan egyre kisebb lett. Mintha a „Nyolcadik utas a Halál” főszereplőjét, a Halált láttam volna félméterről. Horrorisztikus volt, és azonnal megértettem, honnan szerzik az ötleteket a filmkészítők. Természetesen a természetből. Örültem, hogy már nem élnek a karbon kori másfél méteres szitakötők. Végzetes élmény lenne összefutni velük. Főleg, hogy nagyon hatékony ragadozók, ahogy az IMP Tudta-e 18. számából megtudtam, 95 %-os valószínűséggel elfogják, és persze megeszik a kiszemelt zsákmányt.