2010. május 30., vasárnap

Álomkép


- Ki ez?
Miután válaszra se méltattam, Bess elvette tőlem a lapot, amire rajzolgattam. Alaposan megvizsgálta firkálmányomat.
- Ki ez?- ismételte a kérdést, ami csak másodjára jutott el tudatomig.
- Hát… izé…
Bess a legjobb barátnőm, de az igazságot neki se mertem elmondani. Nem akartam, hogy totál idiótának nézzen.
- Egy fiú- vágtam rá.
- Haha. Nagyon vicces vagy- úgy tett, mintha nevetne, de kétségtelenül gúnyolódott.- Látom, hogy egy fiú. Keskeny, ívelt száj. Csontos markáns arc. Vesébe látó, ugyanakkor álmodozó szemek. Igen, határozottan egy fiút ábrázoltál, de azt kérdeztem, konkrétan ki ez.
- Egy fiú.
- Egy fiú valamelyik csoportodból? Matekról? Vagy bioszról? Egy fiú a focicsapatból? Bár ez nem valószínű, mert akkor ismerném - húzta el a száját.- Egy fiú a kávézóból? Egy fiú az utcátokból? A városból? A megyéből?
Végtelenségig folytatta volna a felsorolást, ha le nem állítom:
- Egy fiú az álmaimból.

Folytatás a Képtelen képtárban.

2010. május 27., csütörtök

Egy kis unalmas elmélkedés

Mikor először egyetemre jártam (az ELTÉ-re, geofizikus szakra), az egyik volt gimis barátnőm, aki bölcsésznek tanult, azzal hencegett, hogy milyen tájékozott és naprakész a kortárs szépirodalomból. Mindent olvasott, ami akkor jelentős volt. Én meg nem mertem visszavágni, hogy hónapok óta Vlagyimirov Differenciálegyenletek című remekét tanulmányozom, mert két évig tartott, hogy valamikori magyar tagozatosként behozzam a lemaradásomat matekból. Akkor még nem volt annyi bátorságom, hogy felvilágosítsam a nagymenőt, mi emberek különbözőek vagyunk, különböző érdeklődéssel és különböző élethelyzettel, és ennek megfelelően például mindenki mást olvas, ami persze nem jelenti azt, hogy valaki rosszabb, mert mondjuk a lektűrt szereti, és jobb, mert imádja Dosztojevszkijt vagy Esterházy Pétert. Örüljünk, hogy egyáltalán olvasnak manapság az emberek, mert a fiatalok közt dolgozva állítom, hogy sokan még a kötelezőket sem, nemhogy mást.
Bocs, ha uncsi voltam.

2010. május 24., hétfő

Legjobb vámpíros film

Láttátok tegnap a Titkok könyvtára 3. részét?
A jó kis kincsvadászos- Indiana Jones-os kalandfilm ebben a részben besimult a trendbe, és főhősünk segítőjéről- szerelméről kiderült, hogy egy vámpírlány.
Ennek kapcsán az jutott eszembe, hogy rendezhetnénk egy szavazást arról, melyek a legjobb vámpíros filmek.
Írjátok be megjegyzésbe vagy chat-be, melyik filmeket jelölitek, és ne csak a Twilight-ra gondoljatok!
Az én jelöltem a Penge.

2010. május 22., szombat

2010. május 7., péntek

Példaképeim: írók és könyvek

Szabó Magda számomra a szavak nagymestere.

Ez a könyv egy kész csoda. A második világháború alatt egy világtól majdnem teljesen elzárt iskolában játszódik. Aki csak ennyit tud róla, tuti, félredobja. Ne tedd! Érdemes elolvasni, akkor is, ha láttad filmen. Hihetetlen dramaturgia bravúr volt filmre átírni, hisz alig van benne párbeszéd. Egy bekezdés elkezdődik egy oldalon, és kettővel arrébb ér véget. Mondom, egy csoda!



A P.S. I love you című könyvének filmes változatát látva kezdtem érdeklődni a könyvei iránt. A filmesek változtattak ezt-azt a könyvön, néha jó kézzel, máskor nem. Ezt a könyvet is érdemes elolvasni, de a csúcs Ahern művei az Ahol a szivárvány véget ér.
Ahern egy speciális formát alkalmaz ebben a műben, a levélregény modernizált változatát. Nemcsak a hagyományos levelekből és képeslapokból, de e- mail-ekből, MSN- , SMS- üzenetekből és chat-ekből áll össze a történet konfliktussal, jellemekkel, meg ami kell.

Figyelem! Veszélyes olvasmány. A könyv hatása alatt hetekig többoldalas e- maileket küldtem a barátaimnak. Ahern a szövegszövés nagymestere.



Ezt is kétszer olvastam. Először tizennégy évesen. Fogtam egy hatalmas lapot, és megpróbáltam felvázolni a szereplők szövevényes kapcsolatait.

Másodjára évekkel később, még mindig emlékezve a lényegre, és egy kis irigységgel: milyen jó lenne, ha egyszer létrehozhatnék egy ilyen remeket!

Dumas a történetszövés nagymestere.




Először a könyvtárból hoztuk ki, mert mindenki azt állította, hogy jó. Egy hétre kaptuk. Elképzelni se tudtuk, hogy olvassuk el mind a hárman ilyen rövid idő alatt. Sikerült. Szétolvastuk, szó szerint, miután visszavittük, leselejtezték a könyvet, mi pedig megvettük, mert ebből saját kell, okosan, keménytáblásan.






Erről csak keveset írok, mert később bővebben be fogom mutatni az írót, akinek majdnem minden könyvét olvastam.

Ken Follett egyik legjobb regénye. Történelmi kalandregény. Egy XVIII. századi szénbányászról szól, akinek el kell szöknie Amerikába. Hihetetlenül fordulatos, ugyanakkor romantikus-erotikus részekkel tűzdelt könyv. Valódi csemege.




Dan Brown minden könyvét olvastam, de szerintem ez a legjobb alkotása, messze felülmúlja A da Vinci- kód-ot. Miért? Sokkal izgalmasabb és hihetőbb. Dan Brown szimbólumos, kódfejtős könyvei közül is tornymagasan kiemelkedik.







Elképzelni se tudom, hogy jön át ez a történet azoknak, akik csak filmen látják. Ezt el kell olvasni! Csak akkor érted meg a szereplők motívumait, a kultúrát, amiben élnek. Számtalan keleti romantikus sztorit olvastam, és bár a többit mind nő írta, kétségtelenül ez volt a legjobb. Nem hiába tart már a 15. kiadásnál.

Néhány szó a könyveimről

A Jóslatok hálójában a negyedik regényem.
Évek óta írok. Első novelláim egy egyetemi újságban jelentek meg. Az először egy meseregénnyel próbálkoztam. A következő két könyv 10-12 éveseknek szóló, hétköznapi, ugyanakkor a mostaninál jóval viccesebb történet volt. Eddig egyik se jelent meg, és nem is fogom ide felrakni őket, mert teljesen más olvasóközönségnek szólnak, mint a két új könyvem, melyekből részletet olvashattok itt.
Az alaptörténetet, nevezetesen hogy valaki faliújságon megjelenő hírekben tegye közhírré a jövő eseményeit, már évekkel ezelőtt kitaláltam, de nem találtam hozzá jó háttér sztorit. Az áttörést a tavalyi nyár hozta meg, mikor olvastam a Twilight-ot, New moon-t, Evernight-ot és Evermore-t. Ekkor világos lett, hogy romantikus sztori kell. Le kellett mennem alfába, hogy a számomra nagyon intim érzéseket szavakba tudjam foglalni, és le tudjam írni.
Két segítségem volt: Bella (Annabella), aki minden fejezetet naprakészen elolvasott, és ötletekkel látott el a folytatáshoz, ill. állandóan nyaggatott az újabb részekért; és Lili, akire a helyesírási és nyelvhelyességi ellenőrzést bíztam. Köszi, lányok.
Az írást egy számomra új módon, patchwork- szerűen végeztem. Sokszor egyszerre több fejezeten is dolgoztam, hogy a szerteágazó történet logikája megmaradjon.