2010. december 30., csütörtök

Összegzés 2010

Az év legnagyobb változása: L kiszabadult végre Szolnok fogságából :)
Az év meglepetése: Bella nyereménye
Az év élménye: Egy póni rám vigyorgott az abonyi állatkertben
Az év kérdése: Mikor adja ki a Jóslatokat a  Könyvmolyképző?
Az év legrémisztőbb eseménye: Találkozás a sógornőmmel (prolongálva)
Az év legnagyobb bánata: Miért van mindig igazam?
Az év sikere: Sok új barátra találtam. (Ti, kedves Olvasóim)
Az év legjobb könyve: Pat Conroy: Hullámok hercege
Az év legjobb napja: mind, amit a lányaimmal nyugalomban töltöttünk.
Az év legrosszabb napja: december 11.
Az év legtalányosabb napja: december 12.


Kedves Olvasóim!

Megköszönöm, hogy ebben az évben figyelemmel kísértétek oldalamat.
Tegyétek ezt jövőre is!
Mindannyiótoknak boldog és sikerekben gazdag újévet kívánok, és azt, hogy teljesüljön szívetek legtitkosabb vágya!

2010. december 22., szerda

Képeskönyv 4.



Már olvasható a Képeskönyv 4.. része a Képtárban.
Sajnos most senki nem találta ki Ann kívánságát, de ne keseredjetek el, itt az újabb esély.
Várom a tippeket!

2010. december 18., szombat

Telefonos segítség




-  Szia, anya!
- Szia! Jaj, de jó, hogy hallom a hangodat! Hogy vagy?
- Jól. Figyelj! Merről merre fúj a szél? A szárazföldről a víz felé, vagy fordítva?
- Az attól függ.
- Mitől?
- Hogy milyen az idő.
- Jó, akkor nyári, derült éjszaka után hajnalban.
- Ja… akkor éjjel lehűlik a szárazföld, a víz viszont nem, mert nagy a fajhője. A szél pedig mindig a hideg helyről a melegre fúj. Tudod, felemelkedik a meleg levegő, és hideg jön a helyére.
- Szóval a szárazföldről a víz felé?
- Igen.
- Köszi. Szia.
- Szia.

Tíz perccel később.
- Szia! Bocsi, hogy megint zavarlak. Mi okozza a tengeráramlások mozgását?
- Hát, nem tudom. A napsütés? Milyen napod volt?
- Jó. Napsütés? Olyan lehetőség nincs. A Föld belső hője?
- Na, az biztos nem.
- Akkor a tengerek sótartalma?
- Ja, az lehetséges, meg szerintem még a szelek.
- Jó, az jó. Szia.
- Szia.

Öt perccel később.
- Szia, megint én! Mi az a sirokkó?
- Egy szél. Mit ettél ma?
- Egy szendvicset. Szóval szél? Akkor a monszun vagy a sirokkó változtatja az irányát?
- A monszun.
- Kösz. Szia.
- Szia.

Két perccel később.
- Szia! A zivatarfelhő vagy a rétegfelhő vertikális kiterjedtsége a nagyobb?
- Hát… szerintem a rétegfelhők nem vastagok, de a zivatarfelhők igen. Amúgy mi újság? Mesélj valamit!
- Jaj, anya, nem érek rá csevegni. Holnap zh-t írok meteorológiából.
- Komolyan? Már azt hittem, elkezdett érdekelni téged a földrajz.

2010. december 14., kedd

Kíváncsi vagyok

Kedves Olvasóim!

Most egy rendhagyó bejegyzést olvashattok, mert nem én fogom elmondani a véleményemet valamiről, hanem a Ti gondolataitokra vagyok kíváncsi.
Mielőtt bárki belém kötne, nem provokálni akarok, csak nagyon-nagyon érdekel ez a téma.
Nem is áll szándékomban senkit megtámadni, de olyan reneszánszát éljük a misztikus történeteknek mind könyvekben, mind filmekben, hogy feltétlen meg szeretnék kérdezni néhány dolgot:


1. Hisztek-e a mitikus lények (vámpírok, gorgók, alakváltók, szellemek, angyalok....) létezésében?

2. Hisztek-e abban, hogy vannak különleges, természetfeletti képességekkel megáldott emberek (gondolatolvasók, boszorkányok, varázslók...)?

Várom válaszaitokat:)

2010. december 10., péntek

Beszédtéma

Híradó-függő vagyok. Ez azt jelenti, hogy minden csatorna összes híradását megnézem, ha tehetem, akkor is, ha félóránként ugyanarról van szó.
Mint legtöbb különcség, ez is a gyerekkorra vezethető vissza, gimis töritanáromnak ugyanis az volt a heppje, hogy legyünk tájékozottak a napi politikával kapcsoltban.
Meg kell jegyeznem, mostanában a híradók, főleg a kereskedelmi csatornákon, átalakultak balesetek, tűzesetek és bűnügyek gyűjtőhalmazává, így azonban semmit nem tudok a külvilágról, amitől komoly elvonási tüneteim vannak. Ebben a Kékfény-feelingben az összes külpolitika WikiLeaksre és az arzénalapú életre korlátozódik.
Bezzeg mikor középiskolások voltunk!
A tanár úrnál való felelés felért egy komoly traumával. Egyedi volt az osztályozási módszere:
Kettesért fullra tudni kellett a tananyagot.
Hármasért hirtelen felindulásból meg kellett találni mindent az eddig tanult térképeken, vagyis tizenkettedikben (akkor negyediknek hívták) az ókori-kelettől a XX. századi globális világig mindenütt otthon kellett lenni.
Négyest az kaphatott, aki percre pontosan tudta, hol járt Brezsnyev elvtárs, ki az az Enver Hodzsa, valamint kivel, hol, és mikor találkozott nemcsak Losonczi Pál, de Ronald Reagan is.
Az ötös megszerzése különleges képességeket igényelt, mert ekkor jött tanár úr az egyéni ínyencségekkel, például milyen színű zoknit viselt Napóleon.
Ezek után nem csoda, hogy egyikünk se akart felelni. Szerencsére a tanár úr nagyon szeretett beszélni, mi meg mélyen lapítottunk, és hagytuk, hadd öntse ki a szívét. Ki a franc akarta, hogy felcsapja a naplót, és szűrőpróbaszerűen megkérdezzen valakit, hogy jobb vagy bal?! Mert addig oké, hogy én a baloldalon voltam a nagykönyvben, és nyilván azt feleltem, jobb, de óra után szembesülnöm kellett szegény „önkéntes jelentkező” szemrehányásaival.
A tanár úr négy év alatt összesen tízszer választott felelőt, ebből egyszer fordult elő, hogy kezébe se vette a naplót, hanem célirányosan megnevezte az áldozatát, ami annyira páratlan esemény volt, hogy lefagyott tőle az egész osztály.
Na, ki volt az a szerencsés, akit így kiválasztott?
Persze, hogy én. Megizzadtam a négyesért, majd otthon szomorúan meséltem anyunak, hogy most javítanom kell, de hogyan, és különben se értem, miért engem szúrt ki a tanár úr. Mire anyukám:
- Kislányom, benn voltam ma nála fogadó órán, és megkérdeztem, hogy állsz töriből és mikor feleltél utoljára.
Az ütő is megállt bennem erre a mondatra. Saját kedves édesanyámnak köszönhettem a szenvedést:
- Anyukám, te csak ne járkálj senkihez, és ne kérdezzél semmit!
Végül is túléltem a félévet, és továbbra is szorgalmasan hallgathattam a tanár úr kedvenc témáját, a románokat.
Mai napig naprakész vagyok a román történelmi kongresszusból épp úgy, mint Trianon teljes „értékeléséből”. Azóta nemzetközi jogon azt is megtanultam, hogy nem a dáko- román elméletet kell elemezgetni, hanem ki kell menni Erdélyben egy temetőbe, és meg kell nézni a halottak neveit. De elég beszédesek az ottani földrajzi elnevezések; folyók, hegyek nevei is.

Mikor ma reggel álmosan kitámolyogtam a konyhába, meglepetés ért.
Ó, egy ismerős ember! Hogy került ide?!
- Hát te mikor jöttél haza?- kérdeztem páromtól köszönés helyett.
- Kettőkor- bökte ki.
- Hol voltál? A Holdon?
- Hogyhogy?
- Globális világban élünk, tudod, bárhonnan felhívhattál volna, csak a Holdról nem, de lehet, már onnan is.
- Attilával beszélgettem.
- Mi a fenéről beszélgettetek hajnali kettőig?
- A románokról- rántotta meg a vállát.
- A románokról? ! Velem reggelig beszélgethettél volna róluk!

2010. december 8., szerda

2010. december 7., kedd

Ó, Shiver! Ó, Linger! Ó, Maggie!



Ma kaptam egy hírt, miszerint azon szerencsések közé kerültem, akik részt vehetnek Maggie Stiefvater-rel egy farkassimogatáson.
:(((((
Ó, de szívesen mennék, ha tehetném :((((
Olvastam, hogy ellátogat hozzánk. Pont azon gondolkoztam néhány napja, mit kérdeznék tőle. És tessék! Most megtehetném :(