2014. március 16., vasárnap

Kis ország, kis foci


Miközben Jennifer L Armentrout könyvét, az Obszidiánt olvasom, nagyon érdekes infót találtam hátul a szerzőről:

„Amikor éppen nem merül bele az írásba, akkor olvas, sportol, zombifilmeket néz.”

Bevallom, némi irigységgel töltött el ez a mondat.
Ez a nő az írásból él.

És hány ilyet olvastam már, persze, jóformán csak külföldi, főleg amerikai szerzőkről.
Mennyit keresnek ezek az amerikai írók?
Biztos nem annyit, mint mi, hisz nagyságrendekkel nagyobb piacra termelnek.
Mégis…

Néhány hónappal ezelőtt megígértem, hogy összeszedem gondolataimat az írói lét nehézségeiről 
Akkor egyik pontként megemlítettem (megemlítettük kedves barátaimmal) az anyagi gondokat.
Hát igen. Magyarország pici ország, és ahogy mondják: ”kis ország, kis foci”.
Sajnos.
Bár semmi okom panaszkodni a Könyvmolyképzőre, hisz tisztességesen megfizettek, ami nagyon nagy szó, hisz egyes kiadók hónapokig, évekig tartoznak a szerzőinek a honoráriummal, mások pedig nemhogy nem fizetnek, de az íróknak hozzá kell járulniuk könyvük megjelenésének költségeihez, így aztán egy rossz szavam se lehet a Jóslatok kiadójára, mégis…

Sajnos nem lehet megélni az írásból.
Jogászként dolgozok, és igaz, hogy nevetséges összeget keresek, de a fizetésemet figyelembe véve kéthavonta kellene egy-egy új regénnyel előállnom. Még ha lenne is rá kereslet, akkor se tudnék olyan minőségű munkát kiadni a kezemből, amit jó szívvel tudnék az olvasók figyelmébe ajánlani.
Persze tudom, hogy az anyagi gond még kis hazánkban sem minden szerzőt érint, de nem tehetek semmi, hisz nem vagyok médiasztár, másrészt nem írok széles néprétegeknek.

Így aztán be kell érnem azzal, ami van. Bár a Jóslatok sikeres lett, másfél évig szerepelt az Alexandra kiadó sikerlistáján, mai napig sokan a keresik, kölcsönzik a könyvtárakban, mégse lehet belőle megélni.
Szokásos magyar sors az enyém.





2014. március 9., vasárnap

Szilánkok 2014. március 9.



A hét kérdése(i):
Újra megnéztem a Másnaposokat, és eszembe jutott a 2-3 héttel ezelőtt látott 21 című film, majd felmerült néhány kérdés:
1.     Valóban működőképes balck jackben ez a filmekben említett számolós módszer?
2.     Ha igen, akkor miért írnak róla könyveket? Ha én olyan tudással rendelkeznék, amivel könnyen és gyorsan nagy lóvéra lehet szert tenni, nem osztanám meg felfedezésemet másokkal. Főleg ha azt is figyelembe veszem, hogy sokkal kevesebbet lehet keresni íróként egy könyvvel, mint amennyit titkos tudás birtokában szerzett sikerszériával nyerni lehet a kaszinóban.
3.     Melyik könyvben lehet erről autentikus infót szerezni? :D

A hét könyve:
J. L. Armentrout: Obszidián
Tavaly kb. a huszadik disztópia után – amikor már elegem lett abból, hogy milyen úton-módon avatkozik bele a társadalom magán életébe, vagy egyes szerzők miféle őrült világokat szerkesztenek össze – azt éreztem, hogy többet nem fog a kezembe kerülni normális, olvasható, élvezhető YA-könyv. Bár még mindig nem értem, miért vonzó az, ha egy pasi totál bunkó.  Egyáltalán miért gondolja egy srác, hogy a tahóság vonzó?
Mindenesetre remélem, hogy a kezdeti élvezet kitart majd az utolsó oldalig.

A hét életérzése:
Nem azért tanultam kétszer annyit, mint az átlagember, hogy kétszer annyit dolgozhassak, mint más, hanem azért, hogy kétszer annyit keressek.
Önző vagyok?
Annyi baj legyen. Nem lehet mindenki tökéletes. :P



Halhatatlan álom:
Még nem adtam fel, de ideje lenne elkezdenem keresni egy másik kiadót.
Igen, igen, még nem tettem.  Csak ültem a babérjaimon, és vártam, hogy rám találjon a szerencse. Na, ez az, ami magától nem fog működni.

Hajrá én! Hajrá halhatatlan álom!