2016. március 20., vasárnap

KK- KönyvKínálat: Böszörményi Gyula: Ambrózy báró esetei



Bevallom, korábban nem olvastam Böszörményi Gyula könyveit. Egy magyartanár ismerősöm ajánlotta a Gergő könyveket, de a borító alapján túl gyerekesnek tűnt, a Rémálom sorozat első kötetét pedig néhány oldal után letettem, mert a sztori nekem túl sötét volt. Ambrózy bárónak azonban - mivel krimi - nem tudtam ellenállni. Nem bántam meg.
Mostanában nagy divat a XIX- XX. század fordulójára tenni a cselekményt, gondoljuk csak Fábián Janka több regényére is, Benedek Szabolcs Vérgróf sorozatára, vagy akár Caleb Carr angyalaira. Nem tudom, mi ennek az oka. Talán vonzóak a boldog békeidők, amikor azonban mégse volt minden annyira boldog és békés. Vagy mert a mostani sok technikai vívmány hiányában a szereplőknek a józan paraszti eszükre kellett hagyatkozniuk. Talán mert maradtak fel újságcikkek, sőt fényképek, és az íróknak lehetőségük van arra, hogy ezt a kort behatóan tanulmányozhassák, és érzékletesen szemléltessék az olvasók számára. Végül is mindegy. A megvalósítás a lényeg.

Amikor az olvasó meglátja az Ambrózy-könyveket, azonnal felkelti figyelmét a két igencsak jól sikerült a borító, melyek egyediek, mégis összekapcsolják a sorozatot. Az ember nem tud mást tenni, kézbe kell, hogy vegye a köteteket, amikor is további élménnyel gazdagodhat a fejezeteket bevezető kis képekkel.
Senki se gondolja, hogy a külcsín a két regény egyetlen pozitív tulajdonsága, mert a külsőség mindössze méltó párja a belbecsnek.

Az alaptörténet egyszerűen zseniális: a szerző korabeli megtörtént, de megoldatlan bűntényeket fűzött fel egyetlen szálra, és oldotta mega rejtélyeket. Emiatt el kell ismernem, kicsit irigy vagyok Gyulára.
A megvalósítás tökéletes: fordulatos, izgalmas, igazi letehetetlen könyv, logikus, teljesen zárt történettel.
A szereplők élőek, elevenek; szimpatikusak, ha annak kell lenniük (Mili, a báró…), undorítóak, visszataszítóak, ha történet azt kívánja meg (Hülné, Jenő…). A karakterek a második részre kiteljesedtek, részben megszelídültek: a báró ridegsége enyhült, Mili pedig levetkőzte az első könyvbeli idegesítő vakmerőségét, mely a kalandok során lassan kellemes pimaszsággá csillapodott, amit azonban lehet a helyzethez illő megfontoltságnak is nevezni.
A kor és a helyszínek érzékletesek, megfoghatóak, az olvasó szinte hallja a nagyváros hangjait, érzi a századforduló bűzét.
Lehet, hogy egyeseknek zavaró lehet a sok idegenszó, vagy az azokhoz kapcsolódó sok lábjegyzet, szerintem viszont az idegenszavak szükségesek, a lábjegyzeteket meg nem mindig kell elolvasni, anélkül is meg lehet érteni a történetet.

Összességében kihagyhatatlan ez a két könyv.


2016. március 16., szerda

KK- Karakterképző 1. A pzsichopata

Mindannyian rendelkezünk általános információkkal a pszichopatákról.
Az utóbbi hetekben a sors többször is „összehozott” engem velük. Először a Mindennapi Pszichológia című folyóiratban olvastam róluk, majd az Ügyvédvilágban, és néhány napja a National Geographic Eszement játékok című műsorában „találkozhattam” velük.
Tudjuk, vagy legalábbis tudni véljük, hogy félni kell tőlük. Sajnos gyakran összekeverjük, összemossuk ezt a pszichiátriai kórképet más pszichés betegségekkel, például tartunk a skizofrénektől, akik azonban nem feltétlenül olyan félelmetesek, veszélyesek, mint a pszichopaták.

Elöljárójában egy feladat:
Számold meg, hogy az alábbi állítások közül hánnyal értesz egyet!

1.Ha feszült vagyok, felrobbanok, és kiadom magamból a düht.
2.A szeretetet túlértékelik.
3.Számomra minden helyes, amit megúszok szárazon.
4.Egy igazán eszes átverés csodálattal tölt el.
5.Azt mondom az embereknek, amit hallani akarnak, így azt teszik, amit én akarok.
6. A siker a legerősebb túlélésén alapul.

Ha egy 1-2 igent mondtál, semmi gond.
3-4 igen válasz boderline-os vonásokat jelez.
5-6 igennel a pszichopaták felelnek.



Ne gondoljátok csak Hitlerre, vagy Sztálinra!
A statisztikák szerint az emberek 1 %-a pszichopata. Óriási szám, mert ha az mondom, kb. 5000 embert ismerek legalább látásból, akkor köztük 50 pszichopata van. És valószínűleg nem is sejtem, hogy pontosan kik azok. Sőt, lehet, hogy olyanoktól tartok, akiktől nem kellene.

Mi jellemző egy vérbeli pszichopatára?
1. Felületes kedvesség
2- A lelkesedés hiánya
3. Az ösztönzés szükségessége
4. A bűntudat és lelkiismeretesség hiánya
5. Az empátia hiánya


Ennek ismeretében elkezdtem elemezni az ismerőseimet. :P