Néhány hete megkérdeztelek Titeket, hogy hisztek-e a misztikus lények, különleges képességű emberek létezésében.
Rekord sok komment érkezett, amit most is köszönök.
Akkor jutott eszembe egy másik ötlet: megbeszélhetnénk néhány többeket érdeklő kérdést. A címkének az író-olvasó címet adtam, mert mi, akik írunk, máskor olvasók vagyunk, így lehetnek olyan témák, amik mindenkit, írókat, olvasókat egyaránt érdekelnek.
A mai kérdés:
Kell- e mindig a romantikus szál?
Kell- e mindig a romantikus szál?
Vannak olyan írók, akiknél soha, még legkisebb szerelmi szikra se villan fel, másoknál elmaradhatatlan a romantikus vonal, akkor is, ha a történet nagyon jól meglenne nélküle, ugyanakkor vagyunk páran, akik írnak ilyet is, olyat is.
Mi a véleményetek?
Nekem személy szerint, mindig kell valami kis romantika... akkor ha olvasok, és akkor is, ha én magam írom a sztorit.
VálaszTörlésRejtély + misztikum + veszély + szerelem számomra ezek egy tökéletes könyv alkotóelemei:)
Hello!
VálaszTörlésÉn szerintem is szükségvan a romantikára. Ez amolyan füszer, elmaradhatatlan, legalábbis számomra. Bár én amugy is inkább romantikus alkat vagyok mint akciófan. :)
Látod, ez nagyon jó kérdés. Eltaláltad az egyik fő rugómat.
VálaszTörlésHmm... Szerintem nem lényeg a szerelmi szál. Sőt. A filmekben sem lényeg. Ott van az Én, robot. Na, az már csak azért is tetszik, mert nem esik egymásnak a két főszereplő.
Nem kritikának szánom, nem megjegyzésnek, nincs benne negatívum, csak... túl sokan túl sok romantikát visznek bele. Külső példa: FTT3 (asszem ez az) Zsadist és Bella. A nagyon brutál pasiból nagyon elbárgyult nyuszi lett. Ez durva. Látszik, hogy nő írta. Nem kritika, semmi ilyesmi, nagyon sokaknak bejön, látszik az eladásokból is.
Viszont van, amikor túl sok. Mikor a harmadik bekezdésből tudom, hogy a végén a főellenség pasi vagy a mindenki kedvence pasi beleesik a szende kislányba. (lásd A csaj nem jár egyedül)
Az már oké, hogy sokat veszekednek, és összeszoknak, jó ezeket a változásokat olvasni. Ezért is bírom a Vis Majort. Mert nem viszi túlzásba az író.
Persze, nem lehet két bekezdésből ítélni. Nem is ítélek. És persze, hogy kell a romantikus szál, ... de csak mértékkel, és reálisan:D
Köszi a kérdést, jó ötlet vitaindító kérdéseket feltenni, nyugodtan jöhetnek még ilyenek.:)
Története válogatja, de szerintem sem kell mindig minden történetben romantikus szál. Vannak egészen hétköznapi és egészen elvont sztorik is, amelyeknél szóba sem jöhet a romantika.
VálaszTörlésAz "író-olvasó-író virtuális találkozó" lehetőségét én is jónak tartom, és kíváncsian várom a következő ötletedet.
Hűű, érdekes a kérdés. :)
VálaszTörlésOlvasóként szeretem ha egy történetben van romantikus szál. De valamiért a saját novelláimban nem kerül középpontba a szerelem. Ezt valamiféle hullámnak gondolom, mostanság főleg testvérekről írok, ez a téma mozgat meg. Lehet a jövőben egyetlen történetet sem fogok tudni elképzelni szerelem nélkül. Nálam inkább időszakokhoz köthető a témaválasztás.
Kedves Diana!
VálaszTörlésNagyon tetszettek az összetevők, amikkel meghatároztad a jó történet lényegét. Azért olvastam már Tőled olyat, amiben nem volt romantika, és nekem naaagyon tetszett:)
Kedves Cassidy!
Reggel óta azon töprengek, mit fogok válaszolni a felvetéseitekre. Tényleg fontos a romantika, de gondolom, Te is megelégedsz avval, ha csak mellékszál: pl. Egri csillagok, Egy gésa emlékiratai, vagy akár az Abigél....
Kedves Darolyn és Katarina!
...sőt, néha el is maradhat.
Nagyon jó példa az Én, a robot, ami nekem is nagy kedvencem, vagy a Constantine, illetve a Viharsziget, amit a napokban láttam, és még mindig a hatása alatt vagyok.
Történettől függ.
Én bizony felváltva olvasok ilyet és olyat, és írok is, mert néha ez kell, máskor meg az.
Tudom, hogy nagyon nyálas a Twilight romantikus vonulata, de engem tabul ejett. Csak azt nem értettem, hogy miért vámpír... jó, legyen egy antagonisztikus ellentét.
Eltanban nem volt eddig semmi romantikus, de mégis jó.
És Nálad is jópár szép történet van, Katarina, melyekből helyesen kimaradt a szerelem. (Iker-novellák)
Kedves Piroseper!
Rád gondoltam, mikor azt az írót említettem, aki nem szokott romantikusat... végiggondoltam minden írásodat, és volt szerencsém többet is olvasni, mint más bloggereknek, de -javíts ki, ha nem igaz- nem emlékszem egy romantikusra se. És a Te írásaidat csak két csoportba tudom így is sorolni: jó és jobb.
Nekem hiányérzetem van, ha nincs romantika, ugyanakkor a romantika lehet nagyon mellékszál is, és nem kell mindenképp nyálasan írni róla.
VálaszTörlésPl. A gyűrűk urában is van romantika, a kétezer oldalból kábé négy oldal, és az így helyénvaló :D
Vagy ott van a Hideghegy Fraziertől, amire rávághatjuk, hogy ja, ez egy romantikus, mégis nem az jut az ember eszébe először róla. Vannak történetek, amik teljesen sterilnek tűnnek nélküle, mintha direkt és kész akarva nem írtak volna bele ilyen szálat. Pedig csak a hangsúlyon és a stíluson múlik- szerintem. Eszembe jutott még Ken Folett is, tipikus pasiregényeket ír, mégis van bennük szerelem. Az a baj, hogy a legtöbb romantikus könyv már egyben csajregény és dagályos is. És rögtön arra asszociálunk.
Novellánál más dolog, hisz az az élet egy apró részletét dolgozza fel, az meg nem lehet mindig a szerelem. De nekem regényeknél egy icipici szerelmi vagy szerelmi bánatos, vagy hasonló szál kell ahhoz, hogy teljes mértékben meg legyek elégedve.
Kedves Ab!
VálaszTörlésDe örülök, hogy a Hideghegyet említetted, kedvenc filmjeim egyike, már részletet is raktam fel belőle, sőt a zenéjét is :)
És igen, nagyon szomorú a vége,
Nagyon érdekes sztori, hisz a hajtóerő a szerelem, azért dezertál Iman, hogy visszajusson Adához, de mi csak háború szörnyűségeit látjuk.
Ken Follet az egyik kedvenc íróm. A lányaim szerint mindig jobb, ha egy pasi ír szerelmes történetet, mert ők meg tudják tartani az az egy lépés távolságot, ami kell. Ken Follett is ilyen.
Azt mondod, hogy Ken Follett jól írja le a romantikát? Nagy név, és gondolkodtam már rajta, hogy olvasok tőle valamit. Tudsz ajánlani? De ne a legjobbat!!
VálaszTörlésA ragyogást olvastam először S. Kingtől, a többi már nem volt annyira érdekes:)
Ken Follett a jóízlés határain belül erotikus.
VálaszTörlésMit javasoljaK?
Az én kedvenceim: a Veszélyes gazdagság, Az ígéret földje, Alattunk az óceán.
Már majdnem történelem könyv a Katedrális és a Világ végén.
Kulcs a Manderly-házhoz- kémregény.
Egy férfi Szentpétervárról.
Én Ken Follettől a Kaland Afganisztánbant olvastam először, és ez után lettem Ken Follet-fan, úgyhogy bátran ajánlom azt a könyvét is, Darolyn, de Grapes felsorolásából is bármelyiket, mert még nem volt a kezemben olyan könyv Follettől, amelyik ne nyűgözött volna le teljes mértékben. Az egyik legjobb író, ez kétségtelen! És igaza van Grapesnek abban is, hogy a jó ízlés határain belül erotikus, az erotika, és/vagy az érzelmi szál a legtöbb regényében mellékszál - kivéve talán az Alattunk az óceánt -, Follet remek arányérzékkel dolgozik ezen a téren is.
VálaszTörlésNaaaaa, én jövök!!! :-D ^^ Mint egyetlen férfi. És minthogy férfi vagyok, sokan várhatnák tőlem, hogy "ne, ne legyen sok romantika, agygörcsöt kapok tőle!". Pedig hát nem így gondolom... Na jó, lehet, hogy ezt mégiscsak tudtátok rólam. :P Mert az az érzelmesebb fajta hapsi vagyok...
VálaszTörlésKELL A ROMANTIKUS SZÁL! :-D Pontosabban nekem szükségem van rá. Pl. a film után olvastam a Galaxis Útikalauz Stopposoknak c. könyvet, és nagyon hiányoltam a szerelmet. :-(
Oké, de akkor legyünk objektívebbek! Valójában tényleg nem nélkülözhetetlen a romantikus szál. Vannak olyan regények, amelyekben direkte nincs szükség rá. Nem szabad, egyenesen tilos! :-D De én olyat nem sok kedvvel olvasok...
Vegyünk pl. egy komolyabb, vagy véresebb, esetleg szuperizgalmas regényt. Végigizzadjuk a sztorit, kitépjük a hajunkat, és felmászunk a plafonra. Na de mikor nyugszunk meg?! Nem kapunk idegsokkot?... Na, erre kell a szerelem! ^^ Kéz a kézben sétálgatnak, csókolóznak, belebújnak egymás íriszébe, és nézik a szemük színét, meg lefeküdnek a fűbe, hogy kövér felhőcskékbe állatokat képzeljenek. Kell az efféle nyugtató! Persze, ha kemény Stallone regényről van szó, elég a kevés is. Néha módjával kell bánni vele.
No de mi van az Alkonyat típusú művekkel? Vagy a direkt romantikus formára írt könyvekkel? Ott nem baj, ha kicsit elcsöppen a dolog! Miért ne? Természetesen a szerelem legbelsőbb természetét kellene megmutatni, és nem a felszínes csöpögést, mert az lenne az igazi... De túl reálisak sem lehetünk mindig, mert éppen a valóságból menekülünk a könyvhöz. Néha.
Szóval fontos a romantikus szál, mint megnyugtató elem. Ha viszont eleve romantikus a könyv, akkor adjunk bele apai-anyait! ^^
Én támogatok csomó írásmódot... Noha én magam a természetesebb romantikát szeretném a misztikus világaimba ültetni. Természetes, de valahogy mégis földöntúli. :-D Lélekemelő, delejező... ^^
No, ennyit akartam! Egyelőre! :-D
Kedves Artie!
VálaszTörlésÉlvezet volt olvasni eszmefuttatásodat (és persze a többiekét is), de Te, mint egyetlen férfi bemutattad a másik oldalt.:)
Azt hiszem, vannak közös gondolataink.
Szóval az én véleményem:
-vannak történetek, ahol semmi keresni valója nincs a szerelemnek, rontja a sztori menetét.(Főleg krimik, pl mikor Dan Brown beleerőszakolja a könyveibe a szerelmet, aztán a következő részben törli, egyébként se olyan profin kezeli ezt a vonalat, mint a már sokat emlegetett Ken Follett)
- ha történet megtűri, mindenképpen kell a romantikus vonal, hisz az élet fobntos része minden életkorban ! és elő lehet úgy adni, hogy ne csak erről szóljon a könyv( Hideghegy)
- és kellenek azok a könyvek is, amiknek ez a fő vonala, márcsak azért is, ahogy írtad, hogy megnyugodjon a lelkünk. (twilight)
Én az egyensúlyt úgy hozom létre, hogy különböző típusú könyveket olvasok. Talán láttátok már az oldalsávban, éppen most mit, vagy az Olvasmányaim oldalon a régebbieket.
Ez az oka annak, hogy ilyen sokféle szerzőt szeretek itt a blogokon is.
Én nem nyáladzok senkinek, aki nem tetszik, a rossz véleményt megtartom magamnak, de ha jót írok valakinek, azt komolyan is gondolom.
Halihó!
VálaszTörlésIgazából nem nagyon van már mit hozzáfűzni a témához... Ahogy olvastam a véleményeket, tulajdonképpen mind ugyanazt írtátok, és én is azt gondolom, hogy jó ha van, de nem szükségszerű.
Én mindenesetre jobb szeretem, ha van az olvasmányaimban romantika, írni pedig nem is biztos, hogy tudnék (akarnék) olyat, amiben nincsen. Én már csak ilyen romantikus alkat vagyok. :-)
kedves Diara!
VálaszTörlésMindannyian tudjuk, hogy milyen fontos számodra a romantika, és mi így szeretünk Téged:))
Szia.
VálaszTörlésHát.... szerintem sosem árt egy történetbe egy szerelmi szál. Még ha halvány is, de jó ha van. Az legalább egy picit lenyugtatja a veszélyek és minden más dolgokat, amelyek a történetben szerepelnek, s elvonja a figyelmet pl. a harcról, haragról, vagy bármi más egyébről :)
Szóval jó, ha van.
Amúgy én is szeretek romantikus részeket írni :$ :)
Kedves Bea!
VálaszTörlésLáttam, hogy szeretsz romantikusat írni, és jól is csinálod :))
Érdekes olvasni az eltérő vagy éppen hasonló véleményeket. Én szeretem a romantikus történeteket, de ha jó a könyv, akkor nem feltétlenül kell bele a romantika. Úgy mondanám a "jó" könyveket szeretem, műfajtól függetlenül. Hajlamos vagyok azonos típusú könyveket olvasni dömpingszerűen, amíg telítődök vele (vagyis már nem igazán kötnek le), akkor valami mást keresek.
VálaszTörlésSajnos az olvasásra szánt időm a legkevesebb, és azt is mindig meg kell kurtítanom.
Kedves Norema!
VálaszTörlésA dömpingérzés néha rám is hat, de gátat vett a vágyaimnak a könyvtárban található kínálat, ami egyben szabályozza azt, hoyg mindeképpen vegyesen hozzam ki a könyveket.
Most például már türelmetlenül várom az általad ajánlott Tetovált lányt:)
Ha érdekel elektromos formában, el tudom küldeni.
VálaszTörlésha elküldöd, megköszönöm:))
VálaszTörlésAz email címem itt van oldalt, de hogy ne kelljen keresned: bmgrapes@gmail.com
Hello!
VálaszTörlésNagyon későn válaszolok, de időközben elhagytam a fonalat. Grapes, igen és is megelégszem ha a romantika csak egy mellékszáll. Példának hoztad az Abigélt, nagyon szerettem olvasni. Az egyik kedvencem. Viszont a könyvek esetében, számomra, tényleg elmaradhatatlan egy kis romantika. Csak egy egészen picurka. Erre szüksége van a "finom női lelkemnek". Filmeknél, nem számít annyira. Sokszor jobban kedvelem az olyan filmeket amiknek valami jelentése is van (Fegyvernepper, Mátrix - bár itt nehéz megtalálni a jelentést, Revolver) vagy a fantasy filmeket (Gabriel - talán nem is annyira fantasy, Híd Terebián földjére, Villámtolvaj). De a könyveknél... :D