Magazin ajánló: Rubicon, 2024. 2.-3. szám

 

Bár jogi egyetemen tanultunk politológiát és államelméletet, bevallom, nem igazán hozott lázba ez a téma. Annál inkább érdekel most. Nem azért, mert idősebb és érettebb lettem, hanem mert a politika olyan mélyen beletrollkodik a mindennapokban az életembe, hogy most már én is elkezdtem érdeklődni iránta. Leginkább azért, hogy rájöjjek, mit tehetek, mit kell tennem, hogy ez a kényszerkapcsolat megszűnjön, vagyis hogy a politika olyan érdektelen legyen, amilyen korábban volt,, és én is olyan legyek számára.

Vannak olyan kérdéseim, ami egyetemista koromban eszembe se jutott. Például nem értem, miért a weimari alkotmányt vették a rendszerváltáskor alkotmányunk alapjául? A weimari alkotmány alapján lett Hitler diktátor.

Érdeklődésem több területen is megmutatkozik. Egyrészt híradófüggő lettem. Persze nem minden csatornát nézek, fenntartásokkal, hitetlenkedve fogadok bizonyos információkat. Újságokat, könyveket olvasok, és persze hozzáértő és érdeklődő ismerőseimmel megbeszélem a kérdéseimet, a napi eseményeket.

Ennek keretében történelem szakon végzett egyik ismerősömet kérdeztem a múltkor, hogy szerinte melyik államforma a jó: a demokrácia, a monarchia, vagy melyik. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy egyik sem. Elgondolkodtató válasz.

Több ország állami berendezkedéséről is tanultunk, de Velencét meg se említettük, pedig ahogy most olvastam, példaértékű államszervezetük volt. (kapcsolódó cikk: Velence, a tengerek királynője)

Magazin ajánló: IPM 2024. április

 

Minden hónapban érdeklődve olvasom Minya Károly magyar nyelvvel kapcsolatos írásait. Most rendhagyó témával foglalkozott, finn tolmácsként szerzett élményeit osztotta meg az olvasókkal. Az általa elmesélteket tarthatjuk cikinek, de sokkal inkább viccesek voltak a történetek. Persze eszembe jutott egy saját élmény is. Közel 20 éve felolvasok a szomszédunkban levő római katolikus templomban, mely során többször kerültem „érdekes” helyzetbe. Egyik alkalommal az Apostolok cselekedetéből olvastam fel egy részt, melyben az apostolok több településre ellátogattak. Természetesen ókori izraeli településekre. Először bátran nekikezdtem az olvasásnak, csakhogy a második sornál vettem észre, hogy nincs nálam a szemüvegem, márpedig egy olyan településnév következett, amit szemüveg nélkül nem tudtam elolvasni. Hosszú szó volt, és csak abban voltam biztos, hogy s,t, és r betűk vannak benne. Nem volt idő gondolkodni, mondtam valamit, amiben ezek a betűk voltak. Már majdnem fellélegeztem, amikor megláttam, hogy a következő szóval ugyanez a bajom. Megint mondtam valamit, majd a következő két kiolvashatatlan településnév helyett is. Mindezt persze úgy, hogy folyamatosan olvastam, egy pillanatra se álltam meg, és nem is nyögdécseltem. Mise végén megkérdeztem az egyik jelenlevőt:

- Hogy olvastam?

- Jól- rántotta meg értetlenül a vállát.

Igazi siker viszont az volt, hogy a papunk nem szólt semmit. Lehet, hogy nem vette észre ő se?

(kapcsolódó cikk: Minya Károly. A ferdítés zsákutcája)

 

Ritkán járok moziba, de szerintem a legjobb 2023-ban készült magyar film az anyák megmentőjéről szóló életrajzi film, a Semmelweis volt. Természetesen bizonyos pontokon megváltoztatták a történetet, de az biztos, hogy a Vecsei Miklós által megformált főszereplőnek a bemutatottnak megfelelően komoly nehézségekkel kellett megküzdenie azzal kapcsolatban, hogy mi okozta a szülést követően a nők halálát. Számtalan lehetőség szóba jöhetett, hiszen baktériumok, vírusok, állatok, és sok egyéb tényező okozhatnak betegséget. Akit mélyebben érdekel a téma, nagyon sok információt olvashat dr. Fehér Daniella A körülöttünk élő mikroorganizmusok fertőzőképessége című cikkében.

Magazin ajánló, BBC History 2024. 4. szám

 

Igaz, hogy ennek a számnak a fő témája a hamis trónkövetelők, az imposztorok, mely újabb bizonyíték arra, hogy a hazugság, a hamis tények terjesztése, a megtévesztés mindig is fontos szerepet játszott a hatalom megszerzésében és megtartásában, most mégis vissza szeretnék térni egy rövid cikk kapcsán az elfogadás, az alkalmazkodás, az asszimiláció kérdéséhez.

Nagyon összetett problémával van dolgunk, hiszen a véleménynyilvánítás szabadsága egyrészt lehetővé teszi, hogy elutasítsunk számunkra elfogadhatatlan dolgokat, másrészt megköveteli, hogy tiszteljük mások véleményét, melybe mások a mienktől gyökeresen eltérő életfelfogása is beletartozik. Konkrétan az Európába, nevezetesen Németországba és Franciaországba bevándorló elsősorban muszlim lakosság elfogadására, asszimilációjára gondolok kiterjesztve a hazánkba főleg Ázsiából érkező egyre több gazdasági bevándorlóval.

Mindenki ismeri a mondást, hogy Rómában tégy úgy, mint a rómaiak.

Számtalan történet eszembe jutott ezzel kapcsolatban. Az Indiana Jones és a végzett temploma című filmben Indiana Jonest és csinos partnerét élő hangyákkal kínálják. A hölgy fintorog, Indy viszont rászól, hogy ne sértse mega helybélieket, hanem egye meg az ételt, hiszen a szegény faluban élők a saját kevéske ennivalójukból vendégelik meg őket. Van vagy húsz éve, amikor egy magyarországi menekült táborban egy afrikai fiatalember elégedetlenek a túrós tésztával kapcsolatban, amit undorítónak talált, nálunk viszont kedvelt, és újabban viszonylag drága étel. Rossz volt hallgatni, hogy számára ez a legnagyobb gond. Nagyon régen olvastam múlt századi Afrika-kutatókról, akikkel szemben bizalmatlan volt az egyik bennszülött törzs., Végül kiderült, hogy a majdnem meztelen helybéliek nem nézték jó szemmel a nyakig begombolkozott kutatókat. Attól tartottak, hogy valamilyen betegséget rejtegetnek. Erre aztán a tudósok is levetkőztek, ami nagy elégedettséggel töltötte el a törzstagokat, hiszen kiderült, hogy a vendégeknek semmi bajuk.

Összességében tehát mondhatjuk azt, hogy ha nem tetszik egy ország szokása, nem kell odamenni, illetve ha viszont odamegyek, el kell fogadni az ottani értékrendet. Viszont ha mélyebben belegondolunk, nem ennyire egyszerű ez a kérdés. A kanibalizmust például nem lehet elfogadni akkor se, ha az adott országban bevett szokás. Afrika egyes országaiban a női nemi szerveket csorbítják. Ez is elfogadhatatlan. Ugyanakkor ha egy arab országba megyek ramadánkor, akkor köteles vagyok betartani az ottani szabályokat. Szerintem az is minimum, hogy más vallások vezetőiről, profétáiról, prominens személyeiről (Allah, Mohamed, Isten, Jézus, Buddha, stb.) nem illik bántó megfogalmazásokat használni. Akkor se, ha viccnek szántuk. Sőt, gondoljuk meg, mivel viccelődünk. Vannak alapvető emberi normák, amit mindenkinek mindig be kell tartani.