2012. május 26., szombat

Nevek - kulisszatitkok



Úgy érzem, itt az ideje, hogy a Jóslatokban található nevekről beszéljünk.

A Jóslatokban nagyon sok szereplőt kellett mozgatnom, ráadásul teljes névvel, hiszen csak így lehetett izgalmassá, nem egyértelművé tenni a történetet. Ez viszont azt jelentette, hogy folyamatosan figyelnem kellett, milyen nevet adok az újonnan megjelenőknek, hiszen számtalanszor szóba került a nyomozás során, hogy egy-egy monogramnál kiket lehet számításba venni. Nagyon ügyelnem kellett arra, hogy a korábbi megjegyzéseimnek megfeleljen minden szereplő neve.

Ada esete egyébként is különleges volt. A Hideghegyből választottam a nevét. Ott Ada Monroe a főszereplő lány, nem akartam azonban teljesen átvenni, ezért Ada Moore-nak neveztem el, de az utolsó pillanatban egyik kedves olvasóm, Kovács Reni észrevette, hogy van egy ilyen nevű énekes, így az egész könyvben átírtam Ada nevét Morne-ra.
Végül a Hideghegyre való utalást csak akkor helyeztem el a szövegben, amikor a szerkesztőmmel utoljára átolvastuk az egész regényt, szóval éppen csak becsúsztak ezek a mondatok. Kíváncsi vagyok, hányan vették volna észre a kapcsolatot, ha nem írom bele ezt az utalást:)

„A neveknek én is nagy jelentőséget tulajdonítottam. Itt van például a sajátom: Ada Morne. Majdnem Ada Monroe, mint kedvenc regényem, a Hideghegy főhősnőjének neve. Mindig nagyon büszke voltam erre a hasonlóságra, és néha már odáig merészkedtem, hogy azt gondoltam, nem véletlen. Talán velem is megtörténhet az, ami a könyvbéli lánnyal, és talán boldogabb véget szán nekem a sors.
Ada és Inman. Az aztán az igaz szerelem! „ (Jóslatok hálójában, 9. oldal)

Nézzétek meg, hol tarok a Halhatatlan álommal, melynek szereplőiről, főleg a nevükről még mesélni fogok.




2012. május 17., csütörtök

Dedikálás a könyvhéten

Kedves Olvasóim!

A könyvheti rendezvények keretében 2012. június 9-én, szombaton 11 és 12 óra közt fogok dedikálni Budapesten, a Vörösmarty téren.

Mindenkit szeretettel várok :)


Nézzétek meg, hol tartok a Halhatatlan álommal! :)

2012. május 13., vasárnap

Halhatatlan tervek


Ezt a bejegyzést azoknak készítettem, aki szeretnék tudni, hol tartok a Halhatatlan álommal.
Igyekszem majd rendszeresen frissíteni, és talán így magamat is ösztönzöm, hogy a fejemben egyre határozottabb körvonalat öltő történetet materializáljam.

A mai napon (2012. augusztus 17.) a következő fejezetek vannak valamilyen állapotban:

1. fejezet: 17 oldal
2. fejezet: 12 oldal
3. fejezet: 18 oldal
4. fejezet: 16 oldal
5. fejezet: 17 oldal
6. fejezet: 11 oldal
7. fejezet: 13 oldal
8. fejezet: 10 oldal

9. fejezet: 14 oldal

10. fejezet: 15 oldal
11. fejezet: 19 oldal

12. fejezet: 10 oldal

13. fejezet: 10 oldal

14. fejezet: 15 oldal
15. fejezet: 17 oldal
16. fejezet: 18 oldal
17. fejezet: 18 oldal

18. fejezet: 11 oldal
19. fejezet: 13 oldal
20. fejezet: 16 oldal
21. fejezet: 18 oldal
22. fejezet: 7 oldal




Összesen: 315 oldal
Természetes számok A4-es lapokra vonatkoznak!


Félretéve, kiselejtezve (= szervízút): 38 oldal

Előzetes információ: nem lesz benne vérfarkas, se vámpír, se bukott angyal, se boszorkány, viszont néhányan meghalnak, és a főhős folyamatosan nyomoz, vagy szerelmes, vagy a kettő együtt.



2012. május 12., szombat

Osztom

Nyitottam egy új oldalt itt a blogon azokról a véleményekről, melyeket Kedves Olvasók, Ti írtatok a blogjaitokon a Jóslatok hálójában című könyvemről.

Itt találhatjátok meg a legfrissebbeket Linanita és tollából (helyesebben billentyűzetéből :D).

2012. május 6., vasárnap

Vámpírok és bukott angyalok helyett



Meséltem már arról, hogy a Jóslatok hálójában alapötlete (valaki kifüggeszt minden nap néhány jóslatot, amik rendre bekövetkeznek) 8 évvel ezelőtt jutott az eszembe, de akkor nem volt hozzá megfelelő háttértörténetem.
Éreztem, hogy ehhez valami izgalmas kell, ki kell használni a jóslatokban rejlő érdekességet, nyomozási vágyat, tehát valamilyen krimi közegbe kell helyezni, már csak azért is, hogy tovább fokozzam az izgalmakat, mert a jóslatoknak kell valamilyen céllal rendelkezniük, és mi lehet annál jobb, mint hogy valaki életét meg kell menteni.
Abban is biztos voltam, hogy az egész történetnek misztikusnak kell lennie, mert ahogy a könyvben is megírtam, nem lehet megjósolni a jövőt. Tehát ha a kiindulási helyzet lehetetlen, irracionális, misztikus, akkor a megoldásnak is annak kell lennie. Ugyanakkor nem akartam hagyományos urban fantasyt írni, ami végig a valóságtól elrugaszkodott környezetben zajlik, hanem azt szerettem volna, hogy a történetem sokkal közelebb álljon a valósághoz, mint a mágiához. Ez az oka annak, hogy bár végig áthatja a sztorit a misztika (pergamen, rejtélyes haláleset és persze maguk a jóslatok), csak a végén kerül előtérbe az igazi irracionalitás.
Nem lehetett másként befejezni. A történet eleje, alapfelvetése determinálta a véget, ezért így és csak is így lehetett megírni a végét. Nevetséges lett volna átlagos emberekkel, átlagos módon befejezni, az enyhén misztikus történet végére kellett egy hozzá illő csattanó.
Másik lehetőség az lett volna, ha horrorisztikusra írom a végét, ebben az esetben azonban az egész könyvnek horrornak kellett volna lennie, más célközönségnek szólt volna, de ezt az ötletet elvetettem, mert fiataloknak szerettem volna írni.
Vannak olyan könyvek (A csodálatos Waverly-kert), ill. filmek (Az elveszett frigyláda fosztogatói), melyekben csak nagyon kevés misztikus dolog történik, de az a kevés viszont bennük van, sőt szerves részei a történetnek.
Ezekre gondolva választottam én is azt a véget, ahogy azután befejeződött a Jóslatok hálójában.
Semmiképp nem akartam vámpíros vagy bukott angyalos könyvet írni, és ennek több oka is van.
Egyrészt úgy gondolom, elég sok regény született már ezen a területen, nincs arra szükség, hogy én is hozzátegyek bármit e bőséges irodalomhoz.
Másrészt véleményem szerint, ha léteznének ezek a lények, nem olyanok lennének, amilyenek a könyvek többsége bemutatja őket. Nem lennének szerelmesek az emberbe, nem szexelnének az emberrel, egyetlen dolog hajtaná őket: zsákmánynak néznék az embert, és ebbe persze az is belefér, hogy megpróbálják elcsábítani az embert, de ez is csak a vadászat része lenne, tehát Anna Rice-osan nem teljesedne be a szerelem, annál inkább sikeres lenne a vadászat.
Nem utolsó szempont volt választásomkor, hogy a mitológia (pl. a görög) számtalan különleges lényt felsorakoztat, tehát van választék, ám azt szem előtt tartottam, hogy a többségük finoman szólva nem szereti az embereket. Tehát A rosszat annak ábrázoltam, ami: rossznak. Nem húztam báránybőrt a farkasra.
Egy ilyen fajta lényről írtam a Jóslatokban.
Úgy gondolom, ez regény ezzel a véggel lett teljes egész és kerek.