Entrópia

Még mindig a címeken futtatom a szoftvert, mert ahogy a múltkori bejegyzés mutatta, sokan vannak azok, akiknek nem tetszenek az általam felvázolt, és kedvelt alternatívák (Ébredj fel, Álmodj rá még egyet).

A múlt vasárnapomat az agyalás töltötte ki, végül a fáradtság súlyosított esete mindenféle vad ötletet szült, amiket azután szépen sorban elvetettem, mert ugyebár egy Karibi álomból full szerelmes történetre asszociál az olvasó, míg a Halál la Florestán vagy a Vasconcelosi rejtély meg valamiféle Agatha Christies krimire utalna.

AZ Álomcsapda már foglalt (Stephen King), de nem is passzolna a történethez, mint ahogy az Álomfogó se.

La Floresta éppúgy semmitmondó, mint a Halhatatlan álom, a Bramstroke-hoz pedig vámpíros történetet kapcsolnának az olvasók.

Kínomban már ilyenek jutottak eszembe: KitalÁLOM, HalÁLOM napja.

Na ez volt vég. :D

Mondtam, hogy nagyon jó lenne valamilyen frappáns összetett szó, és talán nem kellene ragaszkodni az „álom” szóhoz.

Ezt tanácsolta Diara is, Üstökös pedig még előhozakodott egy olyan angol nyelvű könyv címével, ami neki tetszik (ez nem címjavaslat, hanem arra ötlet, milyen úton kellene haladni).

A Firefly tényleg remek, hisz összetett, rövid, alliterál, sőt rímel, de magyar megfelelője, a Szentjánosbogár semmilyen, és magyarul nem is jutott eszembe semmi hasonló.

Hétfőn kiültem a Tisza partra, és akkor jött az a bizonyos isteni szikra.

Entrópia

Mit szóltok?

Ez egy fizikai kifejezés, a főszereplő lány pedig nagyon szereti a fizikát, folyton  fizikai hasonlatokat, szavakat használ.

Cím

Kitettem ide az oldalsávba (jobbra fenn) egy szavazópanelt, melyben azt firtatom, hogy szerintetek mi legyen az Ellie-ről szóló történet címe.

Mint már meséltem, ezt a regényt 2009-ben kezdtem el írni, és akkor hirtelen felindulásból – talán meggondolatlanul –, a Halhatatlan álom címet adtam könyvnek.

Ezen a címen emlegettem, ehhez készültek borítótervek, sokan ezt ismeritek, de az egyik lektor azt írta, hogy ez semmitmondó – talán igaza van – ezért javasolta, hogy változtassam meg.

Itt van tehát a kérdés, hogy mi legyen.

Nem ismeretlen a probléma, hisz a Jóslatoknál is volt címváltoztatás, de az még jóval azelőtt történt, hogy az olvasók hallottak volna a könyvről, így tudati szinten a Jóslatok hálójában épült be sokaknak, és az eredeti címre már szinte senki sem emlékszik.

Nem ez a helyzet az Álommal, melynek címe lehet, hogy semmitmondó, de akik tudnak a könyvről, ezen a címen ismerik.

Nem mellesleg a cím magyarázata be van építve a könyvbe:

„– Szóval álmodban belelátsz mások életébe?

– Igen, igen – suttogtam. – Csak nem mindig tudom, kinek a bőrébe csúszok bele. Sokszor olyanokba is, akik már meghaltak, vagy ami még rosszabb, épp akkor búcsúznak el az élettől, amikor én is látom… nem, nem, nem egyszerűen látom, átélem életük utolsó percét. Akikkel történtek a dolgok, meghalhatnak, de az események az én álmaiban fennmaradnak, mert az álom halhatatlan.”

(16. fejezet)

Természetesen elfogadom, hogy nem ez a legjobb választás, hisz az utóbbi években rengeteg könyv jelent meg, melyek címében szerepel a „halhatatlan” szó, ezért a lektori javaslatra azonnal el kezdtem azon agyalni, hogy mire cseréljem le.

Első körben eszembe is jutott egy jó ötlet, az „Ébredj fel”, ami szintén szerepel a könyvben, a 20. fejezetben, de nem akarom előre kiteríteni a lapjaimat, tehát ehhez kapcsolódóan most nem teszek ki ide részletet.

Egy kedves barátom, Darolyn mondta, hogy legyen „Álmodj rá még egyet”. Ez annyira megtetszett, hogy szintén beépítettem a történetbe:

„Próbálok megküzdeni a szörnyűségekkel, amik ellen azonban semmit sem tehetek. Hiába jövök rá arra, hogy kiről van szó, hiába figyelmeztetem, hogy vigyázzon, az álmaim eddig mindig beteljesültek.

Míg anya élt, minden reggel megvigasztalt, amikor izzadságban fürödve riadtam fel az aktuális éjjeli rémségből. Mindig azt mondogatta:

– Álmodj rá még egyet!”

(Prológus)

Összegezve: ezt a három címtervet/javaslatot/lehetőséget láthatjátok, választhatjátok a szavazópanelben.

Szavazzatok, hogy könnyebb legyen dönteni!

Előre is köszönöm segítségeteket.

Első mondat

Tegnap megnéztem az Emlékezz rám című filmet, ami ugyan nem tetszett, de egy mondat megfogott:

„Gandhinak huszonhárom évesen három gyereke volt, Mozart már harminc szimfóniát írt, Buddy Holly pedig halott volt.”

Nem vagyok egy írástechnika-megszállott, mert vallom, hogy az írást nem lehet úgy tanulni, mint egy iskolai tantárgyat. Tehetség kell hozzá, ami vagy van, vagy nincs, és ez utóbbi esetben bármennyit tanulhat az ember, nyögvenyelősek lesznek a sztorijai. Nem hiszem ugyanis, hogy Tolsztoj, Shakespeare vagy Jókai tanult volna írástechnikát, mégis elég jól boldogultak. Másrészt azt gondolom, hogy az ilyen mesterséges, külső emberek által kényszerített dolgok az egységesítés felé tendálnak, vagyis ha az író sokat foglalkozik az íráselmélettel, elveszítheti a saját hangját. Nem véletlen, hogy sokszor mennyire kiszámíthatóak a hollywoodi filmek.

Ennek ellenére én is próbálom magam képezni, fejlődni akarok, ami számomra azt jelenti, hogy a lektorok, a szerkesztők és természetesen az olvasók véleményéből kiszűröm azt az infót, ami segít továbblépni, jobbá válni.

Mi köze mindennek a fenti mondathoz?

Csak annyi, hogy az ember akarata ellenére elgondolkozik olyasmin, amin már mások is törték a fejüket.

Ennek ékes bizonyítéka az Álom (tudjátok, még nincs végleges címe) első mondata, mert azt én is elfogadom, hogy a felütések nagyon fontosak:

„Newton huszonnégy évesen írta le a tömegvonzás törvényét, Einstein huszonhat évesen a speciális relativitáselmélettel foglalkozott. Én tizenkilenc éves vagyok, és mit értem el eddig?

Futottam az álmaim után.”

Halhatatlan hírek

Hetek óta nem meséltem arról, hogy állnak a Halhatatlan álom ügyei, így ideje, hogy kitérjek erre.

Még júliusban írtam a kiadóm, a Könyvmolyképző vezetőjének, Katona Ildikónak arról, hogy egy új könyvön dolgozok, amivel hamarosan kész leszek; azután augusztus 31-én elküldtem neki a teljes szöveget és egy mellékletet. Ő később azt írta, hogy a Könyvmolyképző idén már nagyon sok könyvet fog kiadni, ezért nem tudnak a regényemmel foglalkozni, vagyis a könyv további sorsa csak jövőre fog eldőlni.  

Jelenleg kész vagyok azzal a bizonyos pótrésszel, amivel 23 fejezetesre bővítettem a történetet. Most ehhez kell igazítanom az utolsó fejezetet, illetve mivel két hónapig bele se pislantottam az írásba, eszembe jutott egy-két ötlet, javítani való, amiket még mindenképpen elvégzek.

Sokat gondolkozok azon, amit - ha jól emlékszem-, egy Gail Carriger interjúban olvastam, ahol arról volt szó, hogy többrészes, még a trilógiák határain is túlmutató eposzokat kell alkotni, nem pedig ilyen egy kötetes, kerek egész sztorikat, mint amilyen a Jóslatok.

Többször is írtam már arról, nem szeretem a sorozatokat olvasóként, mivel nem szeretek várni, és elfelejtem a szereplők történetben betöltött szerepét, az eseményeket, kapcsolatokat… stb… újraolvasni pedig nincs időm.

De úgy látszik, fejlődni kell, vagy legalábbis kellene; haladni kell a korral, mert ez a gyors, illetve biztos megjelenés titka.

Viszont.

Muszáj gyorsan megjelennie egy könyvnek?

Nem.

Nem az a fontos, hogy az első után azonnal jöjjön a második, hanem az, hogy jó legyen.

Tehát várjuk meg, hogy dönt Ildikó.

Addig nézzétek meg, milyen sok szép borítótervet kaptam!

Minden lelkes tervezőnek nagyon szépen köszönöm ezeket a csodálatos munkákat.

Halhatatlan album

Akik jártak már a Képtáramban, tudják, hogy nagyon szeretem a képeket.

Ott minden írás címében szerepel a „kép” szó, és mindegyikhez választottam is egy vezérképet, ami jellemzi, képviseli az adott írást.

Talán sokan azt gondoltátok, hogy a képekhez találtam ki történeteket, de nem így volt. Először megszületett a fejemben egy sztori, azután adtam az írásnak egy olyan címet, amiben szerepel a "kép" szó, és csak ezt követően kerestem hozzá illusztrációt.

Amikor a Halhatatlan álom című könyvet írtam, már tudatosan használtam a képeket ihletnek. Sajnos, nem sokfelé jártam még, és egyébként is néha szükség van arra, hogy az író a fantáziáján túllépve a valósághoz forduljon, hogy hiteles lehessen a könyv. Mivel a regény egy karib-tengeri szigeten játszódik, alaposan utána kellett olvasnom, és néznem, hogy néz ki az a terület.

Fontos szerepet játszik a Rio de Janeiróban található Cristo Redentor (Megváltó Krisztus) szobor is, ezért azt is részletekbe menően tanulmányoztam… ha nem is a valóságban, de könyvek és fotók segítségével.

A felhasznált képeknek készítettem egy albumot facebookon, amit kibővítettem azzal, hogy az általam megálmodott részeltekhez csatoltam képeket.

Időnként bővítgetni fogom, tehát akit érdekel, nézzen rá többször is.