Jó földbe hullott mag

 Mindszenty bíboros jóval születésem előtt nyerte el a tisztségét, és bár kisgyermek voltam, amikor meghalt, nem sok minden tudtam róla, aminek az az oka, hogy születésem előtt kénytelen volt elhagyni az országot és nem lehetett róla beszélni. Így aztán a hivatalos politika mélyen hallgatott arról, hogy mennyire kommunista ellenes volt és hogy ennek a nézettnek nyilvánosan is hangot adott.

 

Igazából két ember révén sikerült némi információt szereznem vele kapcsolatban.

Egyrészt édesanyám szerezte meg valahonnan Az édesanya című könyvét, melyet olvasva szuperlativusokban beszélt a szerzőről. 1991-es esztergomi újra temetésén is részt vett annak ellenére, hogy elmondása alapján nem kis fáradtság volt számára ez az esemény.

Másrészt gyermekkori hitoktatóm, a budapesti születésű, hitoktatói tevékenysége miatt büntetésből Szolnokra helyezett Himfy Ferenc atyától hallottam sok jót róla. Feri atya egy különleges, hiteles egyházi személy volt, és mivel személyesen ismerte a bíboros urat, számomra róla szóló minden szavát élmény volt hallgatni.

 

Himfy atya szobra Szolnokon az Eötvös téren

Felmerül a kérdés:

Nehéz-e papnak lenni?

Igen, nehéz.

Mert ha a politikai rendszer üldözi az egyházat és így a papokat, akkor is kötelesek kitartani a hitük és a krisztusi elvek mellett. Mindenképpen hitelesnek kell maradniuk, akkor is, ha ezért retorzióban, börtön-, vagy akár halálbüntetésben részesülnek. Nem választhatják a könnyebb utat, a megalkuvást. Egyszerűen nem tehetik ezt. Ki kell tartaniuk, nem ijedhetnek meg.

Sokkal nehezebb azonban akkor papnak lenni, amikor az állami politika „Isten, haza, család” jelszóval magához vonzza és halálos ölelésbe szorítja az egyházat mindenféle, de elsősorban anyagi segítséggel, mert ezzel elhomályosítja a nem eléggé figyelmes, vagy inkább a könnyebb ellenállás felé hajló egyházi személyek látását. A papoknak ugyanis kizárólag egy feladatuk van: kitartani a hitük és a krisztusi elvek mellett. Ki kell tartaniuk, nem hajolhatnak meg.

Tehát a kérdésre válaszolva: igen, nehéz papnak lenni.  

 

Kapcsolódó cikk: Múlt-kor magazin 2026. őszi száma, Kovács Gergely: Együttes hazaszertettel

VÁROSTROMOK

 

A History magazin 2026. szeptemberi számának fő témáját a borítón nagy betűk hirdetik:

 

VÁROSTROMOK

 

Ne nevessetek ki, de elsőre elgondolkodtam, hogy milyen városok romjairól szólhat.

Na de második nekifutásra már leesett, és azonnal át is futott a fejemben, hogy mely várak ostromát említhetik. Reménykedtem benne, hogy ott lesz a kedvencem.

Kinyitottam, és IGEN!!!!!

 

Aki esetleg nem tudja, az egri vár 1552-es ostromára gondolok. Molyon már írtam arról, mekkora csúcskedvencem az Egri csillagok. A mai napig rendszeresen járunk Egerbe. Újra és újra megnézzük a várost, a várat, így mindig képben vagyunk az új kiállításokkal kapcsolatban.

A cikk nem okozott csalódást, rengeteg új információval lettem gazdagabb, és azt is megtudtam, a valóságban hogyan nézett ki pl. a tüzeskerék.

 

Nem kopott a körme érte

 

Apai nagyszüleim kulákok voltak, 20 hold földjük volt, ami ha megnézzük az 1945-ös földbirtoklási viszonyokat, kicsinek látszik, főleg az ország nagybirtokos, pl grófi családjaival összevetve, de az átlag birtokviszony alapján nem számított aprónak, hiszen nagyon sok nincstelen zsellér élt az országban akkor.

1 hold 1600 négyszögöl, vagyis kb. 5754 nm.

20 hold 115.080 nm, ami kb. egy 340 m x 340 m-es négyzet területe. 340-350 m-es távolságra van egymástól a Budavári Történeti Múzeum és a Sándor palota előtti Turul szobor.

Ez tehát 20 hold, melyből ha nem is korlátlanul költekezve, de meg tudott élni egy 4 fős család (apa, anya, két gyerek). Mindannyiuknak keményen dolgozniuk kellett. Apám 12 évesen úgy szántott, hogy az akkor 10 éves nagynéném húzta a lovakat. Béreseik (cselédjeik) is voltak, mert négyen nem tudták volna megművelni a földet és ellátni az állatokat, disznókat, marhákat, szárnyasokat.

Nem voltak szegények, mégis nagyon meg kellett fontolni, hogy mire költötték a pénzüket. nem lehetett csak úgy iskolatáskát venni. Még olcsót sem, nemhogy az átlagfizetéshez mérve luxusdarabot, ahogy manapság egyesek akár 100-200 milliós táskákat vesznek, sőt gyűjtenek. Apám gyerekkorában nem lehetett szórni a pénzt, nem lehetett nagyzolni. Megbecsülték a pénzt, mert ismerték az értékét, keményen megdolgoztak érte.

 

Miért írok erről?

 

Mert napjaink egyik kulcskérdése az elszámoltatás, melyről pl. az IPM 2026. szeptemberi számában Brückner Gergely ír az Elszámoltatás, vagyonvisszaszerzés, büntetőügyek című cikkében.

Az elszámoltatás nem bosszú, hanem igazságtétel. Annak számonkérése, hogy megfelelő tudás és befektetett munka nélkül hogyan jutottak egyesek olyan összegekhez, melyek nem illették meg őket, melyeket nem becsülnek meg, melyekért – ahogy édesanyám mondta - nem kopott a körmük.

Mohács 500

 

Múlt hétfőn riportot készített a Házon kívül a munkahelyemen, melyet 2026. szeptember 6-án vasárnap leadtak adásban.

Állítólag a minisztérium kérésére jöttek „jóvátételi” célokkal.

Történt ugyanis, hogy tavaly, a 2025. augusztus 17-i adásban egy volt kollégánk számtalan valótlanságot állított az intézményünkről, illetve rólunk, így pl. konkrétan rólam is. Csak mi tudtuk, hogy miért tette. Vele kapcsolatban felmerült, hogy legalább két gyermeket súlyosan bántalmazott intézményünk befogadó otthonában, ezért el lett helyezve a gyerekek mellől. Ki kellett volna rúgni, de az országos igazgatónk – érthetetlen ok miatt - megkegyelmezett neki. A volt kolléga ezt "meghálálta", mert a Házon kívülben jól lejáratott minket. Ráadásul nem védhettük meg magunkat, mert a feletteseink nem engedték, hogy megcáfoljuk a nyilatkozatát, a felettesek pedig mélyen hallgattak.

A kormányváltást követően ellátogatottak hozzánk a minisztériumból, és látták, hogy nem igaz, amit a volt kolléga állított. Így aztán jöttek a tévések, hogy jóvátegyenek. A problémám csupán annyi, hogy pl. személy szerint én szenvedtem sérelmet, tehát pl. én lennék jogosult jóvátételre, de valaki – nemtom, ki - nem engedte meg, hogy nyilatkozzak.

 

Mi köze ennek Mohácshoz?

 

Gyerekkoromban azt tanultuk töriből, hogy a mohácsi csata elvesztésének több oka volt: gyávaság, hűtlenség és felelőtlenség.

Erre most, 500 évvel a csatavesztés után,  kiderült, hogy ez merő hazugság, ugyanis sokan lejárató kampányt folytattak a Mohácsnál küzdő őseink ellen.

Ha meg akarjátok tudni, mi volt a csatavesztés valódi oka, olvassátok el a Rubicon 2026. augusztusi számát, melyben csupa ezzel kapcsolatos, nagyon érdekes cikket találhattok.

 

Mire a magazin végére jutottam, megnyugodtam, hogy a munkatársaimmal és velem szemben folyatott lejárató hadjárat semmi ahhoz képest, amit a XVI. századi magyarokkal szemben folytattak, hiszen a mohácsi csatában küzdő őseink közül sokan életüket áldozták hazánkért, mégis degradáló vélemények keringenek róluk még most is.   

Szomorú.