2012. november 11., vasárnap

Halhatatlan hírek



Hetek óta nem meséltem arról, hogy állnak a Halhatatlan álom ügyei, így ideje, hogy kitérjek erre.
Még júliusban írtam a kiadóm, a Könyvmolyképző vezetőjének, Katona Ildikónak arról, hogy egy új könyvön dolgozok, amivel hamarosan kész leszek; azután augusztus 31-én elküldtem neki a teljes szöveget és egy mellékletet. Ő később azt írta, hogy a Könyvmolyképző idén már nagyon sok könyvet fog kiadni, ezért nem tudnak a regényemmel foglalkozni, vagyis a könyv további sorsa csak jövőre fog eldőlni.  
Jelenleg kész vagyok azzal a bizonyos pótrésszel, amivel 23 fejezetesre bővítettem a történetet. Most ehhez kell igazítanom az utolsó fejezetet, illetve mivel két hónapig bele se pislantottam az írásba, eszembe jutott egy-két ötlet, javítani való, amiket még mindenképpen elvégzek.
Sokat gondolkozok azon, amit - ha jól emlékszem-, egy Gail Carriger interjúban olvastam, ahol arról volt szó, hogy többrészes, még a trilógiák határain is túlmutató eposzokat kell alkotni, nem pedig ilyen egy kötetes, kerek egész sztorikat, mint amilyen a Jóslatok.
Többször is írtam már arról, nem szeretem a sorozatokat olvasóként, mivel nem szeretek várni, és elfelejtem a szereplők történetben betöltött szerepét, az eseményeket, kapcsolatokat… stb… újraolvasni pedig nincs időm.
De úgy látszik, fejlődni kell, vagy legalábbis kellene; haladni kell a korral, mert ez a gyors, illetve biztos megjelenés titka.
Viszont.
Muszáj gyorsan megjelennie egy könyvnek?
Nem.
Nem az a fontos, hogy az első után azonnal jöjjön a második, hanem az, hogy jó legyen.
Tehát várjuk meg, hogy dönt Ildikó.

Addig nézzétek meg, milyen sok szép borítótervet kaptam!
Minden lelkes tervezőnek nagyon szépen köszönöm ezeket a csodálatos munkákat.

2012. november 4., vasárnap

Az év könyves blogja



Ez most egy rendhagyó, molyos bejegyzés, mert igaz, hogy molytag vagyok, de ritkán szoktam ezzel kapcsolatban írni, sőt, mostanában már könyvkritikákat se írok, és hogy ezt még fokozzam, újabban nem is blogozok. Most ilyen időszakom van.
Mindegy, csapjunk a lecsóba.
Arról van szó, hogy Judy22 meghirdetett egy versenyt azért, hogy megtaláljuk azt a könyves blogot, amit legtöbben szeretnek.
3 blogot lehet ajánlani, ami kisebbfajta gondot okozott nekem, mert ennél jóval több helyre szoktam látogatni.
Szűkítenem kellett tehát a kört, így az én jelöltjeim:
Nima, akinek elsősorban elgondolkodtató, egy-egy témát alaposan kiveséző elmélkedéseit szeretem. Sokszor olyan témát vett fel, mely eszembe se jut, vagy ha igen, mindig tud új szempontokat is felsorakoztatni. Lehet vele vitatkozni, és nem sértődik meg, ha nem egyezik a véleményünk. Már pedig én, mint vérbeli jogász imádok vitatkozni :D
A másik két jelöltem, Katamano és Nita közös vonása, hogy hasonlítanak hozzám, mivel egyrészt széles az érdeklődési területük, nem ragadnak le egyetlen könyvtípusnál, éppúgy szeretik a YA- könyveket, mint a romantikus, vagy krimi-irodalmat; másrészt sokszor egyezik a véleményünk, így nyugodt szívvel hallgathatok rájuk, ha tetszik nekik egy regény, akkor érdemes elolvasni, ha viszont nem tetszik nekik, akkor kihagyom; harmadrészt korrekt véleményeket írnak.
Bár tudom, hogy megvolt a három jelölt, feltétlenül meg kell említenem Kellyt és FantYAstic Volumest, akik a YA-irodalom forrását jelentik számomra. Ha kíváncsi vagyok az újdonságokra, mindig bekukkantok hozzájuk.
Sajnos nem jelölhetek több blogot.

Végül még annyit, hogy milyen a jó könyves blog?
Csak egyetlen aspektust ragadok ki.
Korrekt.
Ez nem azt jelenti, hogy csak jót és szépet ír. Nem. A negatív vélemény éppúgy lehet jó, sőt, egy értelmes író számára hasznos is, de azért vannak határok. A negatív vélemény nem pocskondiáz. Nem használ olyan szavakat, amiknek helyük van egy kocsmaasztalnál egy baráti beszélgetés során, de semmi keresnivalójuk egy könyves blogban. A jó könyves blog kulturált.
Másrészt nem tesz kivételt. Ha x könyvben talál valami hibát, akkor y könyvben is észreveszi ugyanazt.
Ez tehát az a minimum, amit egy jó könyves bloggertől elvárok.