Egyik keszthelyi nyaralásunk utolsó napján zuhogott az eső, ezért a strand helyett a Festetics-kastélyt választottuk, és ha már ott voltunk, a „Kastély+5 kiállítás”-ra vettünk jegyet, hogy valamennyi meglátogatható helyet megnézhessük. Amikor előzetesen áttanulmányoztam a jegyen az 5 lehetőségeket, láttam, hogy vasúti modellek is ki vannak állítva. Ezekért nem lelkesedtem, mivel túlságosan fiúsnak tartottam.
Ezért azt gondoltam, hogy ennek kivétellel másik négy kiállítás érdekel: a kert, a hintók, a főúri utazások és a vadászati kiállítás. Ez utóbbi épp aznap nyitott, tehát csak a megnyitót követően, a prominensnek ítélt személyiségek (pl. Se*mjén Zsolt) távozása után lehetett bemenni az épületbe, ahol nagy meglepetést ért.
Az egyetlen egésszé egybenyitott óriási kiállítótermet betöltő terepasztalon látható miniatűr települések és a zakatoló közlekedő vonatok bemutatása volt az egyik legérdekesebb kiállítás, amit életemben láttam, megspékelve azzal, hogy pár percre leoltották a villanyt, és a városok éjszakai fényénél is megcsodálhattuk a sípoló szerelvényeket. Ezt látva nagy várakozással tekintettem az agyonreklámozott vadászati kiállításra, itt azonban óriási csalódás ért.
Biztos velem van a gond, de én nem szeretem a fizikai erőszakot. Nemcsak emberek, de állatok ellen elkövetettet sem. Vannak vadász ismerőseim, akik rendszeresen elmagyarázzák nekem, hogy milyen fontos az erdő állatállományának megfelelő fenntartása érdekében a ritkítás. Értem, és azt is értem, hogy régen fontos élelmiszerpótlás volt a vadászat által elejtett vadak fogyasztása, mégis viszolygok ettől az állítólagos hobbitól. A kiállításon látott első kitömött antilop még érdekes volt, a második már kevésbé, a harmincadik pedig egyenesen felháborító, vagy inkább gyomorfordító volt. Soha többet nem nézek meg ilyesmit.
Ettől függetlenül mindenkinek
ajánlom figyelmébe a BBC History 2025. decemberi és 2026. januári számában olvasható kétrészes cikksorozatot a Magyar vadászt történetéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése