Hat-tepsis vasárnap, Múlt-kor 2025. évi "Imádunk enni" különszáma

 

Ugyan a Múlt-kor magazin különszámai közül kiemelten testhez állónak találtam a 2025. évi „Imádunk enni” címűt, véleményem szerint az „Imádunk enni” rám annak ellenére nem vonatkozik, hogy ezt sokan nem hinnék el a testalkatomat látva, illetve sok mostani ismerősöm azt se hinné el, hogy 12-13 éves koromban édesanyámnak tanácsokat adtak az általános iskolai tanáraim, mit tegyen azért, hogy többet egyek zörgő csontjaim elcsendesítése érdekében. Az idő, az életkor és három gyermek szülése megoldotta ezt a „problémát”.  Most már inkább fogyni szeretnék. Lehetőleg jó sokat. :D

Enni nem szeretek jobban, mint az átlagember, főzni viszont imádok. A vasárnapokat a ténykedéshez felhasznált tepsik számával szoktam meghatározni, a legutóbbi hétvége például hat tepsis volt, mivel hatféle ételt (nem süteményt!) készítettem tepsiben.

Hosszú, de egyáltalán nem gyötrelmes út vezetett idáig.

Hét éves koromban leszázalékolták édesanyámat, ezért mindig meleg ebéddel várt, nem szorultam arra, hogy megtanuljak főzni.

Örökre kényelmes megoldásnak tűnt, de anyu gondolt egy nagyot és 18 éves koromban egy szakácskönyvet kaptam tőle.

Emlékeim szerint soha semmit nem főztem ebből a régi típusú - sok szöveg, nulla kép -, kötetből, viszont elindított bennem valamit, melynek hatására egyetemistaként elkezdtem szakácskönyveket gyűjteni. Továbbra se főztem semmit. Szakácstudományom kimerült a virsli-rántotta páros megvalósításában.

Kb. 50 darabból állt a szakácskönyv-gyűjteményem, amikor 25 évesen minimális gasztronómiai tudás nélkül férjhez mentem. A férjem valószínűleg nagyon szeretett engem, mert az általam készített förtelmes, rágós, leégett, rossz ízű, élvezhetetlen ételeket szemrebbenés nélkül az utolsó cseppig/morzsáig megette. Ekkor azonban már éreztem, hogy ez nem maradhat így tovább, tehát megrendeltem a Magyar Konyhát, és bevetettem magam a főzés tudományába.

Azt hiszem, gyorsan és sokat fejlődtem. Legalábbis addigra élvezettel falatozó férjem mellé három gyermekkel kiegészült családomon elégedettséget láttam. Hagyományos konyhát vezettem: rántásos levesek, főzelékek, fasírt, rántott hús és hetente legalább kétszer pörkölt . Így ment ez közel húsz évig, míg csak lassanként le nem váltak családtagjaim a főtörzsről, és egyedül maradtam. Egyedül, de nem magányosan, mert ekkor tűnt fel a színen a Street kitchen, mely óriási lökést adott főzés iránti szenvedélyemnek, így tudományom mostanra fúziós konyha lett ázsiai, olasz, spanyol, stb. ízekkel.

Így váltam néhány év alatt hat-tepsissé. Olyan emberré, aki nem csak imád főzni, de érdekli is minden, ami ezzel kapcsolatos.

Ehhez különösen jó olvasmánya Múlt-kor magazin "Imádunk enni" című különszáma.