Cogito ergo sum - IPM 2025. október

 

Érkezett hozzánk egy új kolléga, egy harmincas évei elején járó férfi, aki tíz évig magyart, etikát és egyebeket (fizika, kémia, stb?) tanított egy falusi iskolában.

Nagyon szimpatikus, értelmes, olvasott, tájékozott ember, mégis meglepett néhány gondolata.

Szerinte nem kell a gyerekeknek idegen nyelveket tanulniuk, hiszen az internet és főleg Chat GPT olyan gyorsan fejlődik, hogy ez hamarosan haszontalan tudás lesz, ezért kér rá időt pazarolni.

Másrészt szerinte sokkal hatékonyabb az, ha a Chat GPT tanítja majd olvasni a gyerekeket, mert sokkal jobban fel tudja mérni, hogy egy-egy gyermeknek konkrétan mire van szüksége.

Bevallom, mélységesen megdöbbentem véleményén.

Kérdeztem, hogy látta-e a Terminátor 2-t. Azt felelte, hogy igen, de nem fél a történet baljós jövendölésétől.

Én azonban másként gondolkodom. Félek attól, hogy előbb-utóbb a gépek helyettünk fognak csinálni mindent. Nemcsak azért, mert kitúrnak minket a munkából, és egyelőre ötletem sincs, hogy majd miből tudunk megélni úgy, hogy ne legyünk másoknak kiszolgáltatva. Az igazi ok az, hogy én szeretem használni az agyam, a kreativitásom és szeretem a személyes kapcsolatokat is.

Egyelőre még nincs az agyunkba beépített számítógép, program, akármi, így előfordulhat, hogy nincs térerő, vagy elromolhat a telefonom, és szükségem van arra, hogy értsem az idegen nyelveket, sőt, használni tudjam őket. Én élvezem, hogy személyesen, külső segítség nélkül tudok kommunikálna egy más anyanyelvű személlyel.

Én szeretem a személyes kapcsolatokat nemcsak a kommunikáció során, hanem más esetekben is, pl, élvezettel tanítottam olvasni a középső lányomat, aki diszlexiás, tehát nagyságrendekkel több energiát és időt kellett ebbe a projektbe fektetnünk mindkettőnknek, mint a másik két lányom esetében. A lánykám a diplomaosztója után könnyes szemekkel köszönte meg, hogy segítettem neki, mert – ahogy mondta - nélkülem soha nem lett volna diplomája. Próbálom elképzelni, hogyan köszönte volna meg ugyanezt a Chat GPT-nek. Arról már ne is beszélve, hogy ez az eset micsoda kötődést hozott kettőnk között létre.  

Nem vagyok maradi. Tudom, hogy fejlődni kell, ezért őszinte érdeklődéssel olvastam az IPM 2025. októberi számában Sümegi András Chat GPT-ről szóló informatív cikkét.

Ettől függetlenül vannak az életnek olyan területei, melyeket  szeretnék megtartani magamnak. 

Madarak Hitchcock mentesen - NGC Madarak titkos élete különszám

 

Tudjátok, melyik madár rendez "temetési szertartást" elhunyt fajtársainak azzal, hogy fűszálakat helyez el a tetemen?

A nagylányom világ életében rajongott a biológiáért, amiben nekem annyi részem volt, hogy kilencedikes korában vettem neki egy National Geographicet. Azóta minden számot olvasott, előfizető, és növényorvos lett.

Nem érti, hogy én miért nem vagyok úgy oda a bioszért, mint ő. Én se értem, de ez van. Ettől függetlenül vannak olyan témák, amik érdekelnek. Most például egy lélegzettel elolvastam a NGC Madarakról szóló különszámát.

Mi ennek az oka?

Mert mindenkinek vannak madarakkal kapcsolatos élményei.

Amikor vártuk és örömmel köszöntöttük a tavasszal megérkező gólyákat.

Amikor nyári estéken a kertben ülve figyeltük a vacsorára vadászó fecskéket.

Amikor gyermekként megijedtünk éjszaka a szomszédasszony házi baglyától.

Amikor Keszthelyen szurkoltunk a sirályok által kergetett szürke gémnek és megszámoltuk, hány halat fogyaszt el a nagy kócsag reggelire a Városi Strandon.

Amikor Balatonfüreden a strandról hazafelé hallgattuk a madarak lármáját.

Amikor Fonyódon ámulva gyönyörködtünk a gyurgyalagok táncában.

Amikor ősszel a varjakkal együtt szedtük a diót a szomszéd fájáról.

Amikor a szellőzőn keresztül a fürdőszobába betrollkodó légkapót próbáltuk kiterelni, de olyan gyorsan kisurrant a nyitott bejárati ajtón, hogy percekig kerestük, vendégünk-e még.

Amikor a harkályok kopácsolását hallgatjuk munka közben az irodában.

Amikor a V-alakban repülő darvakat búcsúztatjuk ősszel.

Amikor azt figyeltük a kertünkben, hogyan tört össze egy feketerigó egy éti csiga házát.

Amikor a Városligetben az avarban bogarászó zöld küllőket fotóztuk.

 

Mert a madarak mindenhol és mindenkor jelen vannak, mégse tudunk róluk eleget.

Olvassátok el ezt a különszámot. Érdemes.

 

 

Megoldás: Feketecsőrű szarka

Válassz példaképet!- Múlt-kor 2025. őszi szám

 

Már ötödikes koromban is nagyon szerettem a történelmet, de most belegondolva, nem igazán tudom, mit tetszett rajta annyira. Talán az, hogy érdekes volt, hogy régebben másképp éltek, gondolkodtak, viselkedtek az emberek, mint most. Volt egy "romantikája" az őskori gyűjtögetésnek, az ókori rabszolgaságnak, a középkori boszorkányüldözéseknek, az újkori polgári forradalmaknak és a jelenkori világégéseknek. Persze akkor még nem volt bennem annyi empátia, hogy átérezzem, milyen nehézségeket, küzdelmet, esetleg fájdalmat okoztak ezek a helyzetek és események.

 

Most is töri rajongó vagyok, de már más okok miatt érdekel.

Egyrészt mindenki tudja, hogy a „történelem ismétli önmagát”, azt viszont sokan figyelmen kívül hagyják, hogy ebből esetleg tanulni lehetne, hogy ne kövessük el újra és újra ugyanazokat a hibákat.

Másrészt a történelmi személyiség életét teljes egészében tudjuk vizsgálni. Nem kell megvárni, hogyan fognak változni, mit fognak reagálni egyes helyzetekben, hiszen már mindent teljes egészében láthatunk. Személyiségkutatásban jó kis utazás ez, és felhasználható más, jelenkori személyek személyiségváltozásának prognosztizálásra.

Ez utóbbi témánál maradva számomra úgy tűnik, hogy régebben volt néhány igazán önzetlen és elvhű ember, aki hajlandó volt akár a vagyonát és státuszát feláldozni azért, hogy ne csak nekik, sőt ne nekik, hanem másoknak jó legyen a világ. Ha most megkérnének, hogy a jelenlegi közéleti személyek közül válasszak példaképet, nagyon nehéz helyzetbe kerülnék. 

A történelmi személyiségek között viszont van választék. Igazi példakép számomra II. Rákóczi Ferenc, aki gazdag, hatalommal rendelkező emberből rodostói remeteként végezte, mondjuk ki, kegyelemkenyéren.

Nem tudom, most hány politikus vállalná ezt fel.

 E lehet ezen gondolkodni, miközben az ember elolvassa a Múlt-Kor magazin 2025. őszi számát, melynek fő témaköre az újratemetésekről szól, köztük is Rákóczi fejedelem1906-os kassai nyugalomba helyezéséről.  

Szintén ebben a számban olvashatunk arról, hogy Liszt Ferenc korában is milyen tisztelet övezte a fejedelmet, mert a híres zeneszerző hiába írt a Rákóczi nótán alapuló szerzeményt, a Királydalát, Rákóczi Ferenc történelmi szerepvállalása miatt nem fogadták el a budapesti Operaház ünnepélyes megnyitására.

Ahol a macska az úr IPM 2025. szeptember

 

Gyermekkoromban kertes házban laktunk, mindig volt kutyánk és macskánk is, de a kutyák nem hoztak lázba, vérbeli macskarajongó voltam. A szőrös, meleg kis gombócok mindig levettek a lábamról megnyugtató dorombolásukkal, hízelkedésükkel, és folytonos nyüzsgésükkel.

 Azután amikor felnőttként újra kertes házba költöztünk, egyik ismerősünk megkért minket, hogy fogadjuk be németjuhász kutyáját, akit nyugdíjaztak biztonsági őr munkájából, mivel a szeme láttára lőtték le a testvérét, és azóta a hirtelen hangoktól nagyon megijed. Belegyeztünk, ő áthozta a kutyát épülőfélben levő házunkhoz. Amikor először találkoztunk Picurral – aki egyáltalán nem volt kicsi, sőt, kifejlett hatalmas németjuhász volt –, ő meg volt kötve. Amikor a házban matattam, elkezdett ugatni, mire kimentem. Nem volt semmilyen probléma, csupán meg akart engem nézni. Azt üzente a gazdája, hogy menjek oda hozzá és ismerkedjek meg vele. Odamentem, barátságosnak látszott, mégis örültem, hogy meg van kötve. Legközelebb már nem voltam ilyen szerencsés, mert el volt engedve. Nagyon féltem, de próbáltam leplezni. Mindenhova követett a kertben, de mindig a hátam mögött maradt, bárhogy fordultam. Végül amikor a házba költöztünk, nagyon nagy spanok lettünk. Soha sem nyomult erőszakosan, mindössze az ölembe fektette a fejét, ha egy kis simogatásra vágyott. Kitalálta a gondolataimat, és mindig lelkesen üdvözölt, ha hazaértem. Ha ki akarta fejezni örömét érkezésemkor, körbement a kertbe, hogy vidáman elém jöhessen a járdán. Ugyanis soha nem előzött volna meg, nem szalad volna el mellettem, ezért kerülnie kellett. Ő volt az, aki megszerettette velem a kutyákat. Ő volt az, aki soha nem volt sok, és soha nem volt kevés. 

Ettől függetlenül még mindig érdekel minden, ami a macskákról szól, ezért nagyon tetszett az IPM 2025. szeptemberi számában Cserháti Szilvia Helyek, ahol a macska az úr című cikke, már csak azért is, mert nem tudtam, melyik az a múzeum, ahol rengeteg macskát tartanak.

 

A nő a világ négere - IPM Pszichológia 2025. nyár

 

Húsz évig matekot tanítottam otthon. Ennek során sok különleges személyiségű gyermekekkel ismerkedhettem meg. Jellemzően nem voltak jók matekból, ami persze nem jelentett gondot, hiszen - mindenkitől elnézést kérek - de az ő gyengeségeikből éltem. Ugyanakkor sokan egyedi képességekkel rendelkeztek. Az egyik 14 éves fiú például annak ellenére, hogy nem boldogult a matematikai összefüggésekkel, ámulatba ejtően átlátta a történelmi és politikai eseményeket. Ugyanakkor voltak rejtett matematikai képességei is. Már első találkozásunkkor meglepődtem azon, hogy fejben szorzott össze háromjegyű számokat úgy, hogy közben a levegőben mutogatott valamit a két mutató ujjával. Rászóltam, hogy ne így csinálja, hanem számológéppel, de amikor közölte velem a jó eredmény, leesett az állam. Ettől kezdve mindig hátra dőltem, amikor a levegőben hadonászva számolt, és menetrendszerűen mindig kijött neki a jó eredmény.

Ezek a gyerekek tanítottak meg engem az elfogadásra. Arra, hogy a tőlem eltérő paraméterekkel rendelkező: fiatalabb, öregebb, mentális sérült, lassú felfogásúnak látszó, stb embereket is teljes egészében elfogadjam. Azokat, akik nem olyanok, mint én.

AZ IPM pszichológia 2025. nyári száma több cikket is tartalmat ebben a témában az autistákról, az idősekről és a nőkről.

Hiszen John Lennon által tudjuk, hogy a nő a világ négere.

Nyomozás gyilkosság nélkül BBC History 2025. aug-szept.

 

Néhány hete írtam arról, hogy bár szeretem a krimiket, nem tudnék nyomozó lenni, mert elborzaszt a mögötte megbújó emberi szenvedés.

A rejtélyeket, rejtvényeket viszont nagyon szeretem, így aztán egyik kedvenc tantárgyam volt geofizikus/földtudományi szakos hallgatóként az őslénytan. A paleontológusok egyetlen fogból, vagy csontdarabkából próbálják összerakni a teljes élőlény testfelépítését, életmódját és viselkedését. Nem egyszerű feladat, nem hiába voltak régebben félrelövések például a Kínában dinoszaurusz csontokról sokan azt gondolták, sárkányok maradványai.

A rejtvény/rejtélyfejtés más tudományágakban is megtalálható, például a történelemben.

A BBC History 2025. augusztus-szeptemberi duplaszámának olvasásakor a végére hagytam azt az unalmasnak látszó cikket, mely végül a legizgalmasabbnak bizonyult. III. Richárd csontjainak megtalálásáról, a király beazonosításáról szól. Nem új sztori, de én még csak most hallottam róla. Bár a történelmi legekről, becsvágyó birodalmakról és nagy hadvezérekről szóló cikkek is letehetetlenek voltak, erről a kutatásról szóló cikk mindent vitt. Vetekedett a krimikkel.  

No de ha becsvágyó birodalmak:

Tudjátok, melyik volt a világtörténelem legnagyobb birodalma?

Kétszer kettő néha öt - Mindennapi pszichológia 2025. nyár

 

Édesanyám olyan korban született, amikor nem volt tévé. Ennek megfelelően később is nagyon jól elvolt tévé nélkül. Néha azonban vetítettek olyan filmeket, amiket sohasem hagyott ki. Ilyen volt például a Négyszer kettő néha öt vagy a Mese a tizenkét találatról. Ezeket a filmeket mindig megnézte, ha vetítették. Rengetegszer látta, én azonban nem értettem, miért van oda ezekért a szememben régiségekért, főleg hogy egyébként ritkán tévézett.

Mostanra rájöttem. Amikor a huszas éveimben készült Ötvös Csöpi filmeket és a Linda sorozatot újra vetítik, mindig megnézem őket. Én is kaptam már erre vonatkozó kritikát, de nem érdekel. Természetesen tudom, miért szeretem ezeket a filmeket. Láthatom azokat az utcákat, azokat az azóta kiszuperált autókat és azokat a rég divatja múlt ruhákat és frizurákat, melyek fiatalkoromban életem részei voltak. Ezek a filmek visszarepítenek a fiatalkoromba. Már-már olyan, mintha tényleg a 80-as években lennénk., és ismét fiatal lennék.

A Mindennapi pszichológia 2025. nyári számában Jakabffy Éva Megfiatalodás 2.0 című cikkében olvashatunk a fiatalságra való törekvésről, melynek kutatása során 1981-ben New Hampshire-ben kísérletet folytattak hetvenes-nyolcvanas éveikben járó férfiakkal, aki számára 1959-es környezetet teremtettek. Hogy mi történt, azt elolvashatod a magazinban.

Rubicon Hidegháború - A vikunyától a ballisztikus rakétáig

 

Amikor először jártam egyetemre, nagyon jó tanáraim voltak: nem buktattak, ha kell, ha nem. Ha nem érezték erősnek a tudásomat, megkérdezték, hogy akarok-e még tanulni, amire persze én mindig azt válaszoltam, hogy nem, mire minden további nélkül beírták a kettest.

Változást a jogi egyetem hozott, ahol lazán meg lehetett bukni bármelyik tantárgyból úgyis, hogy halálra tanulta magát az ember. Rögtön az elején szembesítettek minket azzal, két igazán húzós tárgy van. Nem, nem a római jog. Az a mondás járta, hogy a jogtörténet mondja meg, kiből lesz jogász, a nemzetközi jog pedig azt, hogy mikor lesz jogász.

A jogtörténet a gimis töri kibővített változata volt. A nemzetközi jog viszont mindent magában foglalt a dél-amerikai teveféle vikunyák védelmére vonatkozó nemzetközi egyezménytől a ballisztikus rakétákig.

Mint mindenki más, én is tartottam tőle, azonban tanulás közben ráéreztem az ízére: nagyon érdekes tantárgy volt, mivel rengeteg magyarázatot szolgáltatott a jelenlegi politikai helyzetre.

Már többször is írtam arról, hogy rendszeresen át kellene nézni az általános és középiskolai tanrendet, és változtatni kellene rajtuk, mert bár bennem is van reálos érdeklődés, de a 4 év kémiát és 5 év fizikát nagyon soknak tartom. Főleg a szerves kémiát. Aki nem fog ezzel foglalkozni, annak ez egy fölöslegestantárgy, fölösleges tudás, ami idővel már elfelejtődik. Ugyanakkor számtalan fontos ismeret fel se merül a suliban. Ilyen például a pszichológia, illetve töriből sokan nem jutnak túl a II. világháborút követő éveken, így a nemzetközi eseményekről finoman szólva komoly hiányosságai vannak az átlag tanulónak. Pedig nagyon fontos lenne tudni például, mi az izraeli-arab ellentét, vagy az ukrán-orosz háború oka, és előzménye. Azt, hogy miért van kettéosztva Korea. Hogyan alakulnak ki, és hogyan működnek a diktatúrák, stb.

Aki szeretné pluszismeretekkel felvértezni magát, nagyon sok hasznos olvasnivalót találhat a Rubicon Hidegháború bukazinban.

Gondtalan élet teknős módra - IPM 2025. augusztus

 

Soha nem mutattam különösebb érdeklődést a hüllők iránt, de az utóbbi években mégis közel kerültem hozzájuk. Ennek oka két személy.

Egyikük egy kollégám, aki 42 évesen áprilisban öngyilkos lett. Ez az eset mindannyiunkat nagyon meglepett és mélységesen megrendített. Mindig nagyon vidámnak látszott. Egyikünk se sejtette, hogy micsoda fájdalmak nyomták a lelkét. Gyakran mondogatta, hogy Galápagosi óriás teknős szeretne lenni, mert az sokáig él, és nincs semmi gondja.

A másik teknősrajongó a 28 éves „kicsi” lányom, akit rengeteg dolog érdekel, például a teknősök is. Kérésére tavaly ellátogattunk a balatonföldvári Teknősparkba, ami egy magántulajdonban lévő, kizárólag teknősöket bemutató állatkert. Nem bántam meg, mivel ennyiféle teknőst még soha nem láttam. Ráadásul a tulajdonos nagyon sok érdekességet mesélt a teknősökről. Körbevezetett minket és minden állatról mondott egy-két mondatot. Megmutatta, milyen gyorsan eszi meg az óriás teknős az almát úgy, hogy nem fogja meg a lábával. Azt is láthattuk, hogyan fordul vissza nagy küzdelem árán a hátára borult állat.

A tulaj észrevette, hogy a kicsi lányom teknősös medált és fülbevalót visel, és amikor a lányom mondta neki, hogy éppen a hely miatt vette fel, az öreg meghatódva köszönte meg ezt a gesztust. Tehát érdemes volt odalátogatnunk.

Igaz, „csak” szárazföldi tejnősöket láttunk ott, ez a látogatás mégis kedves emlékeket idézett fel, amikor az IPM 2025. augusztusi számában a tengeri teknősökről szóló cikket olvastam.

Aldabrai óriásteknős, 11 éves, 80 kg

A kék és a zöld ezer árnyalat: HVG Extra Pszichológia, 2025. nyár

 

Tudjátok mi a közös   

az olasz Szardíniában

a japán Okinavában,

a görög Ikariában,

a Costa Rica-i Nicoyában és 

 a kaliforniai Loma Lindában?

Ezek a helyek alkotják az ún. kék zónát, vagyis a Földnek azokat a részeit, ahol az emberek 90-100 évig is élnek. Nem véletlenül.

A tudósok megállapították, hogy az emberek ezeken a területeken hatékony stresszkezelési technikákat használnak, egészséges élelmiszereket fogyasztanak, nem dohányoznak, nem fogyasztanak alkoholt, rendszeresen mozognak (nem tornáznak, hanem gyalogolnak, kertészkednek), aktív életet élnek, támogató szociális kapcsolatokat ápolnak, pozitív az életszemléletük. Ahol lehetőség van rá, ott élvezik a hatalmas kék vízfelület, a tenger megnyugtató hatását.

Ezeket a szempontokat végig nézve elgondolkodtam, hogy mik azok a területek, melyeknek az alkalmazása teljesen az én hatáskörömbe tartoznak (alkohol- és dohánymentes életmód, rendszeres mozgás, aktív életmód). Mik azok, melyeket bizonyos szinten tudok befolyásolni (stresszkezelési technikák, szociális kapcsolatok, pozitív életszemlélet). Mik azok, melyeket nem tudok befolyásolni, melyekkel kapcsolatban ki vagyok szolgáltatva másoknak, akár az államnak (egészséges élelmiszerek).

Ha belegondolunk, jó kis programterv ez még akkor is, ha nem feltétlenül akarunk 90-100 évig élni. Ugyanis nem az életkor a fontos, hanem az élet minősége.

A nagy vízfelület megnyugtató hatására én a Balatont „használom”.

 Ha ezen a témán kívül szeretnétek információkat szerezni például arról, hogyan hat a bélmikrobiológiája az agyra, akkor mindenképpen olvassátok el a HVG Extra Pszichológia 2025. nyári számának cikkeit.

Apám a hős - IPM Történelem Sorozatgyilkosok

 

Apám értesítőként dolgozott a MÁV-nál. Munkája része volt, hogy ki kellett mennie a vasúti balesetekhez. Valószínűleg nagyon sok szörnyűséget látott. Még az 1980-as évek elején is előfordult, hogy az 1963-as újszászi balesetről mesélt. Olyan esetről is beszélt, amit sokáig el se hittem, de azután láttam egy ugyanilyet a Harmadik műszak című sorozatban, és akkor sajnáltam meg igazán aput. Borzalmas lehetett ezekkel az emlékekkel élni.

 

Amikor egy beszélgetés során megemlítem, hogy a gyermekvédelemben dolgozom, sokan visszakérdeznek: „Hogy bírod?”

Bírom és szeretem, mert bár sok szörnyűséget látok, mindent megteszek annak érdekében, hogy segítsek a magára maradt és/vagy bántalmazott gyermekeknek.

Szerintem vannak ennél sokkal borzasztóbb szakmák. Ilyen például a halottkémek, helyszínelők, kórboncnokok munkája. Vagy a vasúti értesítőké.

Utálom a horrort. Nem szeretek borzongani se filmeken, se könyveken. A nyugalmat szeretem.

Bezzeg a kicsi lányom nem ilyen. 20 éves koráig egyáltalán nem tévézett, nem nézett filmeket, aztán egyszer csak rákapott az ízére. Na de érdekes az ízlése. Ő szeret borzongani. Egyik kedvenc sorozata a „You”. Megvettem és elolvastam az IPM Történelem Sorozatgyilkosok című részét. Érdekes volt, de nekem lelkierő kellett hozzá. A kicsi lányom viszont oda volt érte.

Változó múlt- NGC: Középkori világ különszám

 

Érdekesen működik a történelem.

Az ember azt gondolná, hogy ami volt, az már megtörtént, tehát nem változhat, ez azonban néhány esetben nem így van.

Én például azt tanultam gyerekkoromban, hogy a középkor az angol polgári forradalom kitöréséig, 1640-ig tartott, mert akkor az elkezdődött átalakulások megváltoztatták a korábbi, feudális rendet.

Amikor a lányaim tanulták ezt a témát a suliban, számukra már hamarabb ért véget a középkor, mert az akkori tanok szerint Amerika 1492-es felfedezése indított olyan változásokat, melyek elkülönítették a két történelmi korszakot.

Most, a NGC Középkori világ című különszáma szerint a válaszvonalat Bizánc 1453-as bukása jelenti.

Tehát a történelem változik.

Lehetne még más példát is felhozni, de most inkább nézzük az NGC különszámát, ami egyedi kiadvány. A középkort évszázadonként mutatja be, így nagyon sok érdekes információt tartalmaz az un. sötét középkorról is, amit suliban egyszerűen átugrottunk. Minden fejezet azt a várost állítja középpontba, mely az adott száz évben legnagyobb jelentőséggel bírt, illetve minden fejezet kitér az Európán kívüli valamennyi földrészre is egy-egy épület vagy más különlegesség bemutatásának erejéig. Mindezt nagyon sok szép képpel.

BBC History 2025. július - Búnös Budapest

 

Ha Bűnös Budapest, akkor Kondor Vilmos, de 

In memoriam Böszörményi Gyula

 

Munkám részeként gyakran szoktam beszélgetni nevelésbe vett (állami gondozott) gyermekekkel az általuk elkövetett tettekről, sokszor bűncselekményekről és azok következményeiről.

 

Egyik srácot egyszer megkérdeztem, hogy kihez fordul, ha segítségre van szüksége.

-          Az öklömhöz – felelte -, de a rendőrök azt mondták, hogy nem jó ötlet.

 

Valóban nem jó ötlet. Próbálom megértenie a motivációjukat. Sokszor a nem megfelelő példa hiánya, vagy a nem megfelelő referencia személy miatt követnek el bűncselekményeket. Gyakori, hogy nem tanulják meg kontrollálni az indulataikat, nem sajátítanak el megfelelő megküzdési stratégiákat, vagy éppen a családjukban is ezt látták, ez a példa. Nincs a látóterükben olyan, a társadalom által elfogadható magatartást tanúsító személy, akinek meg akarnának felelni például azzal, hogy az általánosan elvárt, tehát bűncselekményektől mentes módon működjenek. Olyan személyre lenne szükségük, aki előtt ciki lenne, amit csinálnak.

Jellemző rájuk, hogy úgy kerülnek be hozzánk, hogy nem járnak iskolában. Nem tudom, miért gondolja bárki, hogyha otthon iskolakerülők, majd itt szorgalmas iskolalátogatók lesznek. Nem lesznek. Sokuknak mondtam már, hogy nehogy azt higgyék, hogy nekem minden nap van kedvem bejönni és dolgozni. Nem, sokszor nincs kedvem, mégis itt vagyok. Ezen eddig mindegyikük meglepődött.

Sokszor gondolkodom azon, hogyan lehetne jó útra téríteni ezeket a fiatalokat. Sőt, hogyan lehetne megakadályozni. hogy ezen az úton elinduljanak.

 

A BBC History 2025. júniusi számának fő témája a 19.20. század fordulóján Budapesten elkövetett bűncselekmények, vagyis a Bűnös Budapest. Akkor kezdtek professzionálisan foglalkozni a kriminológiával. Akkor állapították meg először, hogy a bűncselekményeknek milyen közük van a társadalmi, gazdasági, morális változásokhoz. Próbálták megakadályoznia fiatalkori bűnözést pl. enyhébb szankciókkal. Ekkor született az első büntetőtörvénykönyv, az 1878-as Csemegi-kódex, melynek még most is nagy hatása van, mert bár 1978-ban új Btk-t fogadta el, a rendőrök a mai napig alkalmazzák – bár hatálytalan – a házi fegyelmezési jog intézményét.

Megörültem, amikor megláttam ezt a témát, mert azonnal Böszörményi Gyula és Ambrózy báró esetei jutottak eszembe. Ugyanaz a kor, ugyanaz a helyszín. Nagyon szerettem Gyula sorozatát. Nagy fájdalom, hogy Gyula ilyen fiatalon eltávozott, és nem tudta folytatni ezt a sorozatot, nem tudott újabb izgalmas, fordulatos krimiket írni. Az sem vigasz, hogy tökéletes életművet hagyott maga után. Mindenesetre a BBC History cikkei visszarepítettek ebbe a korba.

IPM 2025. július - Karrierváltás

 

Karrierváltásra életünkben többször is sor kerülhet.

Gimis koromban sokáig pszichológus akartam lenni, de azután egy új szerelem, a csillagászat sajnos elnyomta ezt a vágyamat.

Ahogy már írtam róla, geofizikus szakra jelentkeztem, és mivel a csillagászat B-szak volt, és csak úgy lehetett rá jelentkezni, ha matek-fizika tanár, geofizikus vagy fizikus szakra járt az ember. Úgy gondoltam, a mat-fiz tanár túl könnyű, a fizikus meg túl nehéz, így maradt a rejtélyes geofizika. Ez így szép és jó, csak amikor odakerültem, hogy na jöjjön a csillagászat, kiderült, hogy a heti 40-45 geofizika óra mellé fel kellene venni 10-15 óra csillagászatot. Na itt véget is ért a csillagászathoz fűződő szerelmem. Ott maradt nekem a geofizika, amiről addigra már tudtam, hogy micsoda, és ami sok minden volt, de szerelem nem. Többek között nem tudtam vele elhelyezkedni egy teljességgel elférfiasodott területen, amire bizonyíték a geofizikai egyesületben való tagságom. Történt ugyanis, hogy amikor kézzel kitöltöttem a jelentkezési lapot, és beírtam a nevemet: Balázs MÁRTA, egyáltalán nem feltételezték, hogy lány vagyok, így aztán 3 évig Balázs MÁRTON néven voltam tagja az egyesületnek. Amikor végeztem, ugyan voltam pár állásinterjún, de talán látszott rajtam a lelkesedés hiánya, mindenesetre nem tudtam elhelyezkedni.

Elkezdtem tanítani egy általános iskolában, hiszen hiába volt egyetemi diplomám, nem voltam pedagógus, ezért középiskolába nem vettek fel. Ettől nagyon gyorsan besokalltam annak ellenére, hogy a mai napig szeretek tanítani. A vezetőség ugyanis nem engedte, hogy tovább képezzem magam, és hivatalosan is tanár lehessek. (Tiszában voltak azzal, hogy diploma birtokában átmentem volna egy középiskolába). Ez viszont nem tartotta őket vissza attól, hogy agyonterheljenek, és a heti óraszámom a megengedett kétszerese legyen. Így aztán rövid idő után visszavonultam az otthonom falai közé, és otthon tanítottam matekot és fizikát. Ez sokáig jó volt, főleg ahogy megszületett a három lányom, mivel a magam ura voltam. Csakhogy egy idő után nem lehetett megélni belőle, ezért váltani kellett. Jelentkeztem az egyetemre, de angol szakra azért nem vettek fel, mert már van egy diplomám, mondták, keressek azzal munkát. Fizika szakra azért nem vettek fel, mert nem műszaki egyetemre jártam. Matek szakra meg egyéni levelezőre járhattam volna, ami lényegében nappali tagozat volt. 3 gyerek mellett 100 km-es távolságról nem vállaltam.

Teljesen más után néztem, így került a látóterembe a jogi egyetem, amit sikeresen el is végeztem, és jelenleg, immár 13 éve jogászként dolgozom a gyermekvédelemben, ami jó, mert segíthetek az embereknek, ugyanakkor rossz, mert lelkileg sokszor megterhelő.

Sajnos nagyon sokszor eszembe jut a pszichológia. Nagyon sajnálom, hogy elengedtem. Szeretek emberekkel foglalkozni, segíteni nekik. Pszichológusként is „taníthattam” volna, és könyvet is írhattam volna. De most már késő.

Életutam mindenesetre jó példa arra, hogy nem feltétlenül tud az ember egész életében egy területen dolgozni. Néha belső vagy külső okok miatt szükség van a váltásra.

 

Ha a téma bővebben érdekel téged, olvasd el az IPM 2025. júliusi számában a „Karrierváltás” című cikket.

 

Hitelesség- NGC: Ferenc pápa, különszám

 

Néhány hete írtam arról, milyen nehéz volt az átkos szocializmusban vallásosnak lenni kis Moszkvában, vagyis Szolnokon. Amikor vége lett annak a korszaknak, fellélegeztünk, de sajnos mostanra ott tartunk, hogy ismét vannak nehézségei annak, aki valóban hisz Istenben, és nem csupán kérkedik kétes őszinteségű vallásosságában.

Kezdjük azzal, hogy három, korábban szinte rokonértelmű fogalom igencsak elválik egymástól: a hívő, a vallásos és a templomba járó szavak.

Ha úgy vesszük, mindenki hívő, hiszen az ateista is hisz valamiben, nevezetesen ő abban hisz, hogy nincs Isten.

Vallásos az, aki Istenben hisz.

A templomba járó pedig néhány éve még azonos volt a vallásossal, hiszen ha a 3. parancsolatra gondolunk („Az Úr napját szenteld meg!”, vagyis vasárnaponként járj templomba), akkor a vallásos emberek jártak templomba.

Ez mára kicsit módosult, és ennek nem feltétlenül az érintett személyek az okai, hanem sokkal inkább az a társadalmi átalakulás, ami körülöttünk történik. Sok magát vallásosnak tartó olyan ember van, akik nem járnak templomba. Azt hiszem, mindannyian tudjuk, mi ennek az oka.

Akkor néhány héttel ezelőtt írtam arról, hogy volt gyermekkoromban egy hitoktatóm, Himfy Ferenc atya, akit ha nem ismertem volna, most valószínűleg nem járnék templomba. Ha így lenne, akkor is hinnék Istenben és megpróbálnék a krisztusi értékeke szerint élni, hiszen ez a lényege az egésznek, de az biztos, hogy be se tenném a lábam a templomba.

Miért volt ilyen fontos személy Feri bácsi? (Nem lehetett atyának szólítani, mert akkor ez tilos volt.) Azért, mert hiteles személy volt. Valóban a krisztusi értékek szerint élt, nemcsak ezt tanította nekünk, hanem ezt a példát is mutatta. Az én személyes életemben, a mikro környezetemben ezért volt ő meghatározó.

Makro szempontból, a világ felől nézve ugyanezt várják el még az ateisták is egyházzal szemben, melynek legfontosabb, és legismertebb képviselője a mindenkori pápa, a Szentatya. Nem az számít, hogy teológiai szempontból mennyire tájékozott egy pápa, hanem az, hogyan tudja közvetíteni a krisztusi értékeket a világ felé. Hiteles-e. Nemcsak szavakban, hanem tettekben is, ahogy azt Szent Jakab is elvárja.

Ferenc pápa ilyen Szentatya volt.

Aki nem hiszi, olvassa el a NGC róla szóló külön kiadványát, mely olyan, mint egy karakterregény: az életeseményei útján bemutatja csodálatos személyiségét.

Elfogadás és szeretet

 

A vasárnapi prédikációban a papunk azt mondta, hogy ne hallgassunk másokra, ne hallgassunk a horoszkópra, ne hallgassunk a rádióra. Kizárólag a Bibliára figyeljünk.

A Bibliára?

Rendben.

 A gyermekvédelemben dolgozom, tehát tisztában vagyok azzal, hogy milyen durva bántalmazások érhetnek gyermekeket. A legszörnyűbb az, ha azok bántalmazzák őket, akiknek meg kellene őket védeni. Azt is tudom, hogy az ilyen bántalmazott gyermekek sokszor maguk is bántalmazókká válnak. Állandó feszültségben nőnek fel, ezért ez lesz számukra az ismerős közeg. Ha nincs, generálják a feszültséget. Nem konszenzusra törekednek, hanem konfliktusra.

 Na de térjünk vissza a Bibliához.

Tizenöt éve abban élünk, hogy egyesek folyton ellenségeket gyártanak. Harcra szólítanak fel, a küzdelem, a háború és a csata a kulcsszavaik. Kipécéznek csoportokat, akiket szerintük gyűlölnünk kellene.

 Mit ír a Biblia?

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást.” (Jn.13.34.)

„Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” (Mt.7.1.)

 Sajnálom, ha valaki úgy nőtt fel, hogy a saját apja lepofozta, majd amikor a földön feküdt, megrugdosta. Ez örökre nagy pszichés teher, amit azonban az érintettnek fel kell ismernie, és kezeltetnie kell magát. Nincs joga arra, hogy mások életét tönkretegye.

Én nyugalomban szeretnék élni.

Ezt az írást 2025. május 26-án tettem ki fb-on, de most azt érzem, itt is szükségem van rá. Egyik ottani ismerősöm nagyon nem értette, pedig azt hiszem, teljesen világos a mondandója.

Randevú Jean Valjeannal

 

Édesanyám látóideg-sorvardással született, ami miatt 90 %-os volt a látássérülése, vagyis orvosilag vak volt. Ez azonban nem tartotta vissza attól kicsi koromban, hogy a kevéske látását arra fordítsa, hogy meséket olvasson fel nekem. Valószínű, hogy életem első 6 évében semmi mást nem olvasott, csak meséket. Ezzel elültette egy nagy szenvedély, az olvasás magját bennem. Nagyon szeretek olvasni, mégis van néhány tényező, melyek miatt nem tudok mindent elolvasni, amit szeretnék. Leginkább a szűkös időkeret az, ami megakadályozza, hogy elolvassam azokat a könyveket, amik érdeklenek. Ennek következménye mai napig is, hogy visszariadok a vastag könyvektől. Ezért nem olvastam - bár évek óta tervezem -, többek között az Anna Kareninát, a Háború és békét és a Nyomorultakat.

Ez utóbbival már kerültem karnyújtásnyi távolságra, amikor nyolcadikos koromban a magyar-rajz szakos osztályfőnököm hívta fel a figyelmemet erre a regényre. Kihoztam a könyvtárból és bele is kezdtem. Sajnos a lelkesedésem hamar elfogyott, pedig ez vitathatatlanul jó történet. Honnan tudom? Számtalanszor feldolgozták filmen, sőt, amikor a lányaim kicsik voltak, vasárnap reggelenként rajzfilmsorozat formájában láttuk. Tehát, tudom, miről szól. De valójában nem ekkor ismerkedtem meg vele, hanem még gimiben, amikor magyar tagozatosként el kellett volna olvasnunk. Kevés időnk volt rá, és nagyon sok más feladatunk is volt, ezért egyikünk se olvasta… mármint regény formában nem, na de volt más lehetőség is. A szomszédunknak előfizetett a Füles rejtvényújságra, melyben képregény formában több hónapig tartó folytatásokban megjelent a „Nyomorultak”. Így sikerült, ha nem is elolvasni, de megismerkedni például Jean Valjeannal.

És most a Múlt-kor történelmi magazin 2025. nyári számából megtudhattam, hogy mindezt Korcsmáros Pál grafikusnak köszönhetem.

Ettől függetlenül még mindig rajta van a bakancslistámon.

Uralkodni vagy nem uralkodni

 

Bizonyára hallottatok már Zimbardo 1971-es standfordi börtönkísérletéről, mely során a kísérleti alanyokat két csapatra osztották, és sorsolás alapján az egyik csapat tagjai börtönőrök, a másiké rabok lettek.

Egy hét után le kellett fújni a kísérletet, mert az őrök túlságosan eldurvultak, visszaéltek hatalmukkal. Azt akarták bizonyítani, hogy a hatalom hatására a legjámborabb emberből is előbújik a gonosz.

 

Talán azt is hallottátok már, melyről az IPM Tudta-e 20. számában olvashatunk, nevezetesen, hogy a kísérlet nem volt teljesen tiszta, mivel a kísérlet vezetői biztatták a börtönőröket, hogy legyenek kegyetlenek. Ennek ellenére az elmúlt több mint 50 évben senki se merte megismételni a kísérletet.

 

Mi lehet ennek az oka?

 

A Halálsoron című filmben vannak szadista, eleve gonosz őrök és olyanok is, akik megőrzik az emberségüket. Ez azonban egy kitalált történet.

 

Tehát igazából az a kérdés, hogy a hatalom torzítja-e a személyiséget.

 

Szerintem a válasz igen, mindenképpen.

Gondoljunk csak a vállalati vezetőkre. Ha csúcsvezetők, senki nem áll felettük, vagyis senki nem meri kétségbe vonni a döntéseiket, mindig mindenki próbál a kedvükben járni. Nagyon erős személyiségre van szükség ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben a főnökben el ne hatalmasodjon a mindenhatóság érzése. Ugyanez igaz a vezető politikusokra, akik a vezéresedés révén könnyen elveszíthetik kapcsolatukat a valósággal. Gondoljunk csak Napóleonra, Hitlerre vagy Sztálinra.

Azt gondolom, ez nem új felfedezés, hanem már az ókorban is ismerték. Az ókori görög demokráciában nem véletlenül volt szokás, hogy egy-egy tisztséget csak korlátozott ideig lehetett betölteni. Ezzel biztosították, hogy a vezetők két alaptípusának, a pszichopata és nem pszichopata vezetőnek, ne torzulhasson úgy el a személyisége, hogy az a közösségre veszélyt jelentsen.

A pszichopatát nem érdekli, hogy mit éreznek a körülötte levők, viszont előfordulhat, hogy bármi áron ragaszkodni akar a hatalmához, ami egy köztársaságban a választásokon történő ismétlődő megméretés miatti aggodalom okán komoly mentális torzulásokat okozhat, sok-sok választás után akár elmebajt is. Egy alkotmányos monarchia uralkodója számára ez nem jelent problémát, hiszen nem sok döntési joga van, de ha betartja a minimális szabályokat, akkor gyakorlatilag élete végéig trónon maradhat, nem kell aggódnia pozíciója megőrzése miatt.

Egy nem pszichopata vezető számára a lelkileg megterhelő és elmeállapot roncsoló döntések miatti felelősség lehet mentálisan káros, főleg olyan helyzetekben, amikor csak rossz lehetőségek közül lehet választani.

Mellesleg ha egy vezető sokáig tölti be a tisztségét, egyre több olyan „rossz”, vagyis másokra nézve sérelmes döntést kénytelen hozni, amit a választók nem felejtenek el. Így a történelmi pozitív megítélése miatt is fontos, hogy ne kapaszkodjon foggal-körömmel a pozíciójához.

 

Összességében kísérlet nélkül, gondolati alapon is megállapítható, hogy a hatalom az emberek többségének személyiségét torzíthatja úgy, hogy jámbor emberekből is előbújhat a gonosz.

 

Mi a véleményetek?

Csak a teste

 

Mindössze tízéves voltam, amikor olvasási szempontból „felnőtté” váltam. A számtalan mese és pöttyös könyv után ekkor olvastam először azt a könyvet, ami a mai napig csúcskedvencem, és amit azóta legalább tízszer olvastam, és amihez újra és újra visszatérek.

(Olvasd el molyos értékelésemet.)

Első olvasáskor annyira odavoltam érte, hogy néhány héttel később újraolvastam, és sikerült elérnem, hogy a regény címadó helyszínére elvigyenek a szüleim. 

Természetesen az elmúlt sok-sok évben többször is ellátogattam és más végvárakba is. Bakancslistámon van azonban az összes vár bebarangolása.

Mindig szerettem a történelmet, és a középkor, ezen belül is végvárak világa se nem közeli, se nem távoli ahhoz, hogy magával ragadjon.

Ezeket az emlékeket elevenítette fel a BBC History 2025. júniusi száma, melynek főtémája 5 cikkel a végvárak kora.

Gárdonyi sírjának felirata szerint "Csak a teste" van ott.

A mi oroszlánunk az SCV 1-ben

 

"... mi, bíborosok, egymás között tréfálkozva úgy is magyarázzuk, hogy mostanáig Ferenc a farkasokkal tárgyalt, most viszont oroszlánunk (Leó) van, aki el fogja kergetni a farkasokat."

(Német László belgrádi érsek) 

Az IPM 2025. júniusi számában olvasható Benda László "Habemus papam" című cikke, mely kapcsán szeretnék veletek megosztani néhány gondolatot XIV. Leó pápa névválasztásáról:

Az előző ezen a néven XIII. Leó pápa volt, aki 1878 és 1903 között töltötte be ezt a tisztséget, tehát a Jóisten segítségével viszonylag hosszú ideig, 25 évig.

Célja volt a hagyományos katolikus tanítások és kora liberalizmusának összeegyeztetése, valamint a társadalmi igazságosság képviselete, érvényre juttatása.

Nevéhez fűződik a keresztényszociálizmus fogalmának megalkotása, mely nem azonos a 20-21. századi politikai irányzatok kiüresített, sokszor ateista baloldali elképzeléseivel. Ne felejtsük el, hogy Jézus mai fogalmainkkal baloldali-centralista volt.

A pápai autórendszáma SCV 1

Én nem szoktam unatkozni

 

Rendszeresen hallhatunk arról, hogy a nyugdíjkorhatár emelni kellene, mivel néhány éven belül sokkal több nyugdíjas lesz, mint aktív dolgozó, ezért a rendszer fenntarthatatlan lesz. Szomorú ez, mert nyugdíj megadhatná azt a szabadságot, amivel előtte nem rendelkezik az emberek többsége. Édesanyám korosztálya 10 évvel korábban mehetett nyugdíjba, mint kortársaim. Anyukám az én koromban már régen nyugdíjas volt. Szomorú, hogy nincs választási lehetőség. Húzni kell az igát, nincs mese.

Arról olvashattunk, hogy egyes országokban már most is magasabb a korhatár, mint náluk, arról azonban mindenki hallgat, hogy ezekben az országokban sokkal több az éves szabadságkeret, így például 40 napos szabadságból arra is lehetőség van, hogy a munkavállaló 4 egybefüggő hétre távol maradhasson a munkájától, és így esélye legyen arra, hogy némileg kipihenje magát.

2023-ban a franciák tüntettek azért, nehogy 62 évről 64 évre emeljék náluk a korhatárt. Tehát ez a terv más országokban is felmerül.

 

A minap az egyik reggeli beszélgetős műsorban egy „szakértő” arról beszélt, milyen előnyei vannak a korhatáremelésnek. Szerinte a nyugdíjazás után bekövetkező elmagányosodás nagyon káros az emberek egészségére, amely ellen szerinte nagyon jól megvéd a munkahelyi közösség.

 

????

 

Nem hallott még a munkahelyi stresszről? A leterheltségről? A kifáradásról? A mérgező munkahelyekről? Az ezek miatt bekövetkező egészségromlásról? És arról, hogy ötven éves kor felett lehetetlenség másik munkahelyet találni, tehát ha 50 évesen rossz helyen van az ember, akkor még 15 évet ott kell tölteni. Vagy ha változik a korhatár, még többet is.

Lehetőség van arra, hogy aki akar, a nyugdíj mellett is dolgozhasson, ezért aki akar, maradhat a társaságban. Aki viszont szeretne a napi taposómalom helyett olyan tevékenységet folytatni, annak biztosítani kellett ezt.

 

Ha esetleg valakinek ezzel kapcsolatban segítségre van szüksége, akkor a Mindennapi pszichológia 2025. évi 2. számában nemcsak jó ötleteket találhat Mannhardt András „Úti és lelki kalandok” című cikkében, de a kikapcsolódás pszichológia hátteréről is olvashat.