Álom, álom, édes álom - Mindennapi pszichológia 2025/4.sz.

 

Munkám részeként sokat foglalkozom állami gondozott – hivatalosan nevelésbe vett – gyermekekkel, ezért azt gondolom, tájékozott vagyok azzal kapcsolatban, milyen hátrányokkal indulnak ezek a gyermekek az életben.

Magzati korban is számtalan veszélyeztető tényezőnek van sokuk kitéve családjuk, elsősorban anyjuk körülményei és élethelyzete miatt, hiszen ezek az anyák jellemzően rossz anyagi, és ebből kifolyólag rossz lakhatási, egészségügyi körülmények között várják gyermekeiket, és megszületésüket követően ugyanilyen körülmények között nevelik őket. Sok anya dohányzik, szeszesitalt fogyaszt, sőt, újabban drogokat használ várandósága idején. Az is előfordul, hogy nemi betegséggel fertőzöttek. A drogos anyák gyermekei születésüket követően azonnal elvonási tünetektől szenvednek. Sok baba koraszülöttként születik, vagy ha időben érkezik, akkor is extrém kicsi súllyal.

Ezek a gyermekek ki vannak téve a bántalmazás mindenféle formájának, nemcsak a fizikai, verbális, érzelmi, de a szexuális bántalmazásnak is, és sajnos az esetek többségében a saját családjuk által. Mindennapos életükben az elhanyagolás, amikor - függetlenül a gyermekek életkorától - a szülők élelem, megfelelő ruházat, fűtés, és főleg felügyelet nélkül magukra hagyják őket, akár napokig is. Több "Mauglit" is láttam már, akik 4-5 évesen, sőt nagyobb életkorban sem beszélnek, nem szobatiszták, koszosak, alapvető dolgokat nem tudnak (pl. nem tudják megnevezni a színeket). Nemcsak azt nem tudják, hogy mire való a villa, de azt sem, hogyan kell használni az angolvécét és a zuhanyzót.

Fejlesztésekről, különórákról ezek a kicsik nem is álmodhatnak.

Apropó álom.

A Mindennapi pszichológia 2025.évi 4. számában olvashatunk arról is, hogy mennyire fontos az újszülöttek számára a megfelelő, csendes alvás. Az általam említett babák ebben is komoly hiányt szenvednek.

Én már régen nem vagyok csecsemő… sőt…mégis nagyon szeretek aludni. Ha megkérdezik, mik a kedvenc hobbijaim, akkor az olvasás, kirándulás, kertészkedés mellett az alvást is felsorolom.

 

Kapcsolódó cikk:

Dr. Gráf Rózsa: A koraszülöttség lehetséges hátasai II, A neuromítoszoktól a tényekig

Hat-tepsis vasárnap, Múlt-kor 2025. évi "Imádunk enni" különszáma

 

Ugyan a Múlt-kor magazin különszámai közül kiemelten testhez állónak találtam a 2025. évi „Imádunk enni” címűt, véleményem szerint az „Imádunk enni” rám annak ellenére nem vonatkozik, hogy ezt sokan nem hinnék el a testalkatomat látva, illetve sok mostani ismerősöm azt se hinné el, hogy 12-13 éves koromban édesanyámnak tanácsokat adtak az általános iskolai tanáraim, mit tegyen azért, hogy többet egyek zörgő csontjaim elcsendesítése érdekében. Az idő, az életkor és három gyermek szülése megoldotta ezt a „problémát”.  Most már inkább fogyni szeretnék. Lehetőleg jó sokat. :D

Enni nem szeretek jobban, mint az átlagember, főzni viszont imádok. A vasárnapokat a ténykedéshez felhasznált tepsik számával szoktam meghatározni, a legutóbbi hétvége például hat tepsis volt, mivel hatféle ételt (nem süteményt!) készítettem tepsiben.

Hosszú, de egyáltalán nem gyötrelmes út vezetett idáig.

Hét éves koromban leszázalékolták édesanyámat, ezért mindig meleg ebéddel várt, nem szorultam arra, hogy megtanuljak főzni.

Örökre kényelmes megoldásnak tűnt, de anyu gondolt egy nagyot és 18 éves koromban egy szakácskönyvet kaptam tőle.

Emlékeim szerint soha semmit nem főztem ebből a régi típusú - sok szöveg, nulla kép -, kötetből, viszont elindított bennem valamit, melynek hatására egyetemistaként elkezdtem szakácskönyveket gyűjteni. Továbbra se főztem semmit. Szakácstudományom kimerült a virsli-rántotta páros megvalósításában.

Kb. 50 darabból állt a szakácskönyv-gyűjteményem, amikor 25 évesen minimális gasztronómiai tudás nélkül férjhez mentem. A férjem valószínűleg nagyon szeretett engem, mert az általam készített förtelmes, rágós, leégett, rossz ízű, élvezhetetlen ételeket szemrebbenés nélkül az utolsó cseppig/morzsáig megette. Ekkor azonban már éreztem, hogy ez nem maradhat így tovább, tehát megrendeltem a Magyar Konyhát, és bevetettem magam a főzés tudományába.

Azt hiszem, gyorsan és sokat fejlődtem. Legalábbis addigra élvezettel falatozó férjem mellé három gyermekkel kiegészült családomon elégedettséget láttam. Hagyományos konyhát vezettem: rántásos levesek, főzelékek, fasírt, rántott hús és hetente legalább kétszer pörkölt . Így ment ez közel húsz évig, míg csak lassanként le nem váltak családtagjaim a főtörzsről, és egyedül maradtam. Egyedül, de nem magányosan, mert ekkor tűnt fel a színen a Street kitchen, mely óriási lökést adott főzés iránti szenvedélyemnek, így tudományom mostanra fúziós konyha lett ázsiai, olasz, spanyol, stb. ízekkel.

Így váltam néhány év alatt hat-tepsissé. Olyan emberré, aki nem csak imád főzni, de érdekli is minden, ami ezzel kapcsolatos.

Ehhez különösen jó olvasmánya Múlt-kor magazin "Imádunk enni" című különszáma.

 

Használd az agyad- IPM 2025. november

 

Fiatal új kolléga érkezett hozzánk. Férfi, magyartanár, 10 évig tanított. Valódi ritkaság. :D gondoltam, megismerkedem vele, kifaggatom, hogy lássam, milyen ember.

Voltak meglepő, számomra nehezen elfogadható gondolatai.

Szerinte az informatika olyan gyorsan fejlődik, hogy gyökeresen át kellene alakítanunk a pedagógiával kapcsolatos nézeteinket. Szerinte az AI sokkal jobban megtudná tanítani olvasni a gyerekeket, mint mi emberek. Meg se mertem mukkanni, hogy így az évek távlatából milyen sok élményem volt azzal kapcsolatban, ahogy a lányaimat olvasni tanítottam. Volt köztünk személyes kontaktus, közös élmény és ezáltal erősödött a kapcsolatunk.

Fiatal kollégám azt állította, hogy ő minden tanítványának mondta, hogy fölösleges idegen nyelveket tanulni, hiszen az AI és mindenféle elektronikus kütyü tökéletes tolmácsként tud működni.

Rendben, értem, de mi van akkor, ha nincs térerő, vagy lemerül a kütyü és nem tudom feltölteni. Azt a sikerélményt ne is említsem, milyen jó érzés közvetlenül (bármilyen tolmács nélkül) kommunikálni nem magyar anyanyelvű személyekkel. Világ életemben szerettem nyelveket tanulni. Soha nem éreztem nyűgnek. Emellett nagyon jó torna az agynak.

Végül csak három egyszerű kérdést tettem fel a kollégámnak:

-        Láttad a Terminátort?

-        Igen.

-        A Mátrixot?

-        Igen.

-        És?

-        Én nem félek.

-        Hm, én viszont igen.

 

Értem, hogy fontos, hogy fejlődjön a világ, de teljességgel meglepő, hogy egyesek nem érzik azt az óriási elégedettséget, amit egy cikk, előadás, bemutató önálló elkészítése jelent. Tuti, hogy nem kérném az AI segítségét.

Az IPM 2025. szeptember-október-novemberi számában nagyon érdekes cikket olvashatunk Sümegi András tollából a ChatGPT-ről, így például arról, hogyan lehet elkülöníteni az AI és az ember írta a szöveget.

Halottak napján

 

Idén áprilisban – ahogy mondják –tragikus hirtelenséggel elhunyt az egyik kollégánk.

Alig múlt negyven éves. Életerős férfi volt, aki mindig viccelődött, jókedvű volt. Vagy legalábbis annak mutatta magát.

Önkezével vetett véget életének, ami a munkahelyen sokunkat lesokkolt.

Semmit se tudtunk a lelkében dúló viharokról, pedig talán voltak jelek.

Hozzám februárban jött be azzal, hogy hallotta, hiszek Istenben, és kérte, hogy mondjam el, miért. Kérdezte, hogy szerintem milyen Isten, hogy van-e mennyország, és ha igen, milyen az.

Másfél órán beszélgettünk. Fel akartam neki olvasni a Bibliából, Lukács evangéliumából szegény Lázár történetét, de nem érdekelte. Az kérte, személyes élményeket meséljek. Így aztán megosztottam vele azokat eseteket, melyek velem történtek és melyek bizonyossá tették számomra Isten létezését.

Meséltem például arról, milyen sokat imádkoztam édesanyámért halála után, és azután egyszer csak vele álmodtam. „Köszönöm a ruhát és köntöst, amit adtál”- mondta anyukám és átölelt. Éreztem az illatát és ölelése erejét a vállamon. Az érte mondott imáimat köszönte meg, az imák által alkotott ruhát, melyben Isten ítélőszéke elé állhatott.

Erre Gyuri megkérdezte, hogy mi van azokkal, akikért senki se imádkozik. Megnyugtattam, hogy a templomban mindenkiért imádkozunk, azokért is, akikért senki se imádkozik.

-        De rendesek vagytok – mondta mosolyogva.

Nem tudtam….nem jöttem rám, miért érdekli ez a téma.

Kedves Gyuri, rendszeresen imádkozunk érted is. Biztos vagyok abban, hogy mostanra megtaláltad a Jóisten megbocsájtó szeretetében lelked nyugalmát.

Nyugodj békében!

Nekem a Balaton a Riviéra- IPM Tudta-e 21. szám

 

Miközben egyre több magyar ember utazik a tengerhez - elsősorban az Adriához-, nyaralni, nekem még mindig a Balaton a tenger. 

Sőt, egyre inkább az. Ha megtehetném, a Balatonnál laknék. Egyelőre azonban meg kell elégednem azzal, hogy a lehető legtöbb időt töltöm ott. 

Nem egyszerű, hiszen a pletykákkal szemben nincs ott nyaralóm, sőt, jogosítványom se, így bízva a MÁV-ban rendszeresen neki vágok a Szolnok-Balaton közötti „mindössze” 200-300 km-es útnak akár egyetlen napi vizuális élmény gyűjtése érdekében is.

Idén 19 napot töltettem a magyar tenger partján:

-        3 nap Fonyód (+Balatonfenyves és Bélatelep),

-        4 nap Balatonfüred,

-        5 nap Balatonalmádi,

-        7 nap Keszthely 

megoszlásban.

Először májusban szétnéztem Fonyódon, Bélatelepen és Balatonfenyvesen, hogy mi a helyzet.

Ezt követően június elején a Fonyódi Panoráma strandon indítottam a strandszezont. 

Előzetesen értesültem arról, hogy gondok vannak a víz minőségével. Igazából csak Fonyódon szembesültem azzal, hogy a megszokottól eltérő zöld színe van a víznek a benne túlszaporodott algáktól, melyektől „sikeresen” összeszedtem egy kis bőrfertőzést. Nem riasztott el, inkább elszomorított, és növelte nem csekély klímaszorongásomat.

Rendszeresen halljuk, de betartjuk-e a környezetvédelmi szabályokat?

AZ IPM Tudta-e 21. számában számomra a legérdekesebbek az ezzel kapcsolatos cikkek voltak.

Például arról, hogy nem szabad csúcsragadozókat, így cápát fogyasztani, mert beborulhat miatta az ökológiai egyensúly.

 

 

 

Love, Love me do- BBC History 2025. októberi szám

 

Gyerekkoromban nem volt hangrögzítésre alkalmas eszközünk, zenét csak a rádióból, illetve hanglemezekről tudtam hallgatni. Nem volt otthon nagy választék bakelit lemezekből, ezért mindig ugyanazokat hallgattam:

Erkel Bánk bánját, ami sokat segített gimiben, amikor tanultuk a színdarabot, hiszen egyes részeket fejből fújtam:

– Bánk bán, te itt?

– Én vagyok.

– A sértett vagy sértő van itt?

– Igen vagy nem egyre megy.

Strauss Denevérjét.

Apám nagyon szerette még Horváth Pistát, aki nem tartozott a komfort zónámba. Mindenesetre érdekes volt újra „találkozni” vele nemrégiben a Sztárban sztár-ban.

Hetedikes koromban apám vett nekem egy kazettás magnót, ami minőségi változást hozott a könnyű zenével való kapcsolatomba.

Mai mércével nagyon drágák voltak az üres hangkazetták, kb 100 Ft, miközben egy kiló kenyér 3.60 volt, tehát az ember ezerszer meggondolta, hogy mit vesz fel. Igaz, szerettem az ABBÁT, és az elvtársak meg is engedték, hogy a svéd zenekar számai eljussanak hozzánk. Őket talán nem tartották annyira nyugatinak, minta brit vagy amerikai együtteseket. Máig se értem, de akkor a hetvenes évek végén nem az aktuálisan népszerű együttesekért rajongtam, rajongtunk, az osztálytársaimmal, így kiesett az érdeklődi körünkből az összes diszkószám, hanem a Beatlesért, akik azonban 1970-ben, tehát közel 10 évvel korábban felbomlottak. Az együttes tagjai gyakorlatilag a szüleink lehettek volna, a szüleink azonban nem őket, hanem a hatvanas évek magyar sztárjait szerették, pl. Vámosi János- Zárai Márta duót.

Mi viszont a Beatlesért voltunk oda, az osztályunk valamennyi lánya gyűjtötte a számaikat, melyek lemezboltokban beszerezhetetlenek voltak, azonban a sors a segítségünkre sietett. Minden hétfőn este lejátszották a Petőfi Rádión egy-egy lemezüket, így három hónap alatt a teljes Beatles „életmű” felvehető volt a rádióból. Kis szépséghiba, hogy havonta legfeljebb egy üres kazettára futotta a zsebpénzemből. Sebaj, hiszen beosztottuk, hogy ki melyik lemezt veszi fel és azután átvettük egymástól.

Így ment ez akkoriban, jóval a Beatles valódi története után, melynek egy-egy érdekes eseményéről a BBC History 2025. októberi száma mesél el.

Cogito ergo sum - IPM 2025. október

 

Érkezett hozzánk egy új kolléga, egy harmincas évei elején járó férfi, aki tíz évig magyart, etikát és egyebeket (fizika, kémia, stb?) tanított egy falusi iskolában.

Nagyon szimpatikus, értelmes, olvasott, tájékozott ember, mégis meglepett néhány gondolata.

Szerinte nem kell a gyerekeknek idegen nyelveket tanulniuk, hiszen az internet és főleg Chat GPT olyan gyorsan fejlődik, hogy ez hamarosan haszontalan tudás lesz, ezért kér rá időt pazarolni.

Másrészt szerinte sokkal hatékonyabb az, ha a Chat GPT tanítja majd olvasni a gyerekeket, mert sokkal jobban fel tudja mérni, hogy egy-egy gyermeknek konkrétan mire van szüksége.

Bevallom, mélységesen megdöbbentem véleményén.

Kérdeztem, hogy látta-e a Terminátor 2-t. Azt felelte, hogy igen, de nem fél a történet baljós jövendölésétől.

Én azonban másként gondolkodom. Félek attól, hogy előbb-utóbb a gépek helyettünk fognak csinálni mindent. Nemcsak azért, mert kitúrnak minket a munkából, és egyelőre ötletem sincs, hogy majd miből tudunk megélni úgy, hogy ne legyünk másoknak kiszolgáltatva. Az igazi ok az, hogy én szeretem használni az agyam, a kreativitásom és szeretem a személyes kapcsolatokat is.

Egyelőre még nincs az agyunkba beépített számítógép, program, akármi, így előfordulhat, hogy nincs térerő, vagy elromolhat a telefonom, és szükségem van arra, hogy értsem az idegen nyelveket, sőt, használni tudjam őket. Én élvezem, hogy személyesen, külső segítség nélkül tudok kommunikálna egy más anyanyelvű személlyel.

Én szeretem a személyes kapcsolatokat nemcsak a kommunikáció során, hanem más esetekben is, pl, élvezettel tanítottam olvasni a középső lányomat, aki diszlexiás, tehát nagyságrendekkel több energiát és időt kellett ebbe a projektbe fektetnünk mindkettőnknek, mint a másik két lányom esetében. A lánykám a diplomaosztója után könnyes szemekkel köszönte meg, hogy segítettem neki, mert – ahogy mondta - nélkülem soha nem lett volna diplomája. Próbálom elképzelni, hogyan köszönte volna meg ugyanezt a Chat GPT-nek. Arról már ne is beszélve, hogy ez az eset micsoda kötődést hozott kettőnk között létre.  

Nem vagyok maradi. Tudom, hogy fejlődni kell, ezért őszinte érdeklődéssel olvastam az IPM 2025. októberi számában Sümegi András Chat GPT-ről szóló informatív cikkét.

Ettől függetlenül vannak az életnek olyan területei, melyeket  szeretnék megtartani magamnak. 

Madarak Hitchcock mentesen - NGC Madarak titkos élete különszám

 

Tudjátok, melyik madár rendez "temetési szertartást" elhunyt fajtársainak azzal, hogy fűszálakat helyez el a tetemen?

A nagylányom világ életében rajongott a biológiáért, amiben nekem annyi részem volt, hogy kilencedikes korában vettem neki egy National Geographicet. Azóta minden számot olvasott, előfizető, és növényorvos lett.

Nem érti, hogy én miért nem vagyok úgy oda a bioszért, mint ő. Én se értem, de ez van. Ettől függetlenül vannak olyan témák, amik érdekelnek. Most például egy lélegzettel elolvastam a NGC Madarakról szóló különszámát.

Mi ennek az oka?

Mert mindenkinek vannak madarakkal kapcsolatos élményei.

Amikor vártuk és örömmel köszöntöttük a tavasszal megérkező gólyákat.

Amikor nyári estéken a kertben ülve figyeltük a vacsorára vadászó fecskéket.

Amikor gyermekként megijedtünk éjszaka a szomszédasszony házi baglyától.

Amikor Keszthelyen szurkoltunk a sirályok által kergetett szürke gémnek és megszámoltuk, hány halat fogyaszt el a nagy kócsag reggelire a Városi Strandon.

Amikor Balatonfüreden a strandról hazafelé hallgattuk a madarak lármáját.

Amikor Fonyódon ámulva gyönyörködtünk a gyurgyalagok táncában.

Amikor ősszel a varjakkal együtt szedtük a diót a szomszéd fájáról.

Amikor a szellőzőn keresztül a fürdőszobába betrollkodó légkapót próbáltuk kiterelni, de olyan gyorsan kisurrant a nyitott bejárati ajtón, hogy percekig kerestük, vendégünk-e még.

Amikor a harkályok kopácsolását hallgatjuk munka közben az irodában.

Amikor a V-alakban repülő darvakat búcsúztatjuk ősszel.

Amikor azt figyeltük a kertünkben, hogyan tört össze egy feketerigó egy éti csiga házát.

Amikor a Városligetben az avarban bogarászó zöld küllőket fotóztuk.

 

Mert a madarak mindenhol és mindenkor jelen vannak, mégse tudunk róluk eleget.

Olvassátok el ezt a különszámot. Érdemes.

 

 

Megoldás: Feketecsőrű szarka

Válassz példaképet!- Múlt-kor 2025. őszi szám

 

Már ötödikes koromban is nagyon szerettem a történelmet, de most belegondolva, nem igazán tudom, mit tetszett rajta annyira. Talán az, hogy érdekes volt, hogy régebben másképp éltek, gondolkodtak, viselkedtek az emberek, mint most. Volt egy "romantikája" az őskori gyűjtögetésnek, az ókori rabszolgaságnak, a középkori boszorkányüldözéseknek, az újkori polgári forradalmaknak és a jelenkori világégéseknek. Persze akkor még nem volt bennem annyi empátia, hogy átérezzem, milyen nehézségeket, küzdelmet, esetleg fájdalmat okoztak ezek a helyzetek és események.

 

Most is töri rajongó vagyok, de már más okok miatt érdekel.

Egyrészt mindenki tudja, hogy a „történelem ismétli önmagát”, azt viszont sokan figyelmen kívül hagyják, hogy ebből esetleg tanulni lehetne, hogy ne kövessük el újra és újra ugyanazokat a hibákat.

Másrészt a történelmi személyiség életét teljes egészében tudjuk vizsgálni. Nem kell megvárni, hogyan fognak változni, mit fognak reagálni egyes helyzetekben, hiszen már mindent teljes egészében láthatunk. Személyiségkutatásban jó kis utazás ez, és felhasználható más, jelenkori személyek személyiségváltozásának prognosztizálásra.

Ez utóbbi témánál maradva számomra úgy tűnik, hogy régebben volt néhány igazán önzetlen és elvhű ember, aki hajlandó volt akár a vagyonát és státuszát feláldozni azért, hogy ne csak nekik, sőt ne nekik, hanem másoknak jó legyen a világ. Ha most megkérnének, hogy a jelenlegi közéleti személyek közül válasszak példaképet, nagyon nehéz helyzetbe kerülnék. 

A történelmi személyiségek között viszont van választék. Igazi példakép számomra II. Rákóczi Ferenc, aki gazdag, hatalommal rendelkező emberből rodostói remeteként végezte, mondjuk ki, kegyelemkenyéren.

Nem tudom, most hány politikus vállalná ezt fel.

 E lehet ezen gondolkodni, miközben az ember elolvassa a Múlt-Kor magazin 2025. őszi számát, melynek fő témaköre az újratemetésekről szól, köztük is Rákóczi fejedelem1906-os kassai nyugalomba helyezéséről.  

Szintén ebben a számban olvashatunk arról, hogy Liszt Ferenc korában is milyen tisztelet övezte a fejedelmet, mert a híres zeneszerző hiába írt a Rákóczi nótán alapuló szerzeményt, a Királydalát, Rákóczi Ferenc történelmi szerepvállalása miatt nem fogadták el a budapesti Operaház ünnepélyes megnyitására.

Ahol a macska az úr IPM 2025. szeptember

 

Gyermekkoromban kertes házban laktunk, mindig volt kutyánk és macskánk is, de a kutyák nem hoztak lázba, vérbeli macskarajongó voltam. A szőrös, meleg kis gombócok mindig levettek a lábamról megnyugtató dorombolásukkal, hízelkedésükkel, és folytonos nyüzsgésükkel.

 Azután amikor felnőttként újra kertes házba költöztünk, egyik ismerősünk megkért minket, hogy fogadjuk be németjuhász kutyáját, akit nyugdíjaztak biztonsági őr munkájából, mivel a szeme láttára lőtték le a testvérét, és azóta a hirtelen hangoktól nagyon megijed. Belegyeztünk, ő áthozta a kutyát épülőfélben levő házunkhoz. Amikor először találkoztunk Picurral – aki egyáltalán nem volt kicsi, sőt, kifejlett hatalmas németjuhász volt –, ő meg volt kötve. Amikor a házban matattam, elkezdett ugatni, mire kimentem. Nem volt semmilyen probléma, csupán meg akart engem nézni. Azt üzente a gazdája, hogy menjek oda hozzá és ismerkedjek meg vele. Odamentem, barátságosnak látszott, mégis örültem, hogy meg van kötve. Legközelebb már nem voltam ilyen szerencsés, mert el volt engedve. Nagyon féltem, de próbáltam leplezni. Mindenhova követett a kertben, de mindig a hátam mögött maradt, bárhogy fordultam. Végül amikor a házba költöztünk, nagyon nagy spanok lettünk. Soha sem nyomult erőszakosan, mindössze az ölembe fektette a fejét, ha egy kis simogatásra vágyott. Kitalálta a gondolataimat, és mindig lelkesen üdvözölt, ha hazaértem. Ha ki akarta fejezni örömét érkezésemkor, körbement a kertbe, hogy vidáman elém jöhessen a járdán. Ugyanis soha nem előzött volna meg, nem szalad volna el mellettem, ezért kerülnie kellett. Ő volt az, aki megszerettette velem a kutyákat. Ő volt az, aki soha nem volt sok, és soha nem volt kevés. 

Ettől függetlenül még mindig érdekel minden, ami a macskákról szól, ezért nagyon tetszett az IPM 2025. szeptemberi számában Cserháti Szilvia Helyek, ahol a macska az úr című cikke, már csak azért is, mert nem tudtam, melyik az a múzeum, ahol rengeteg macskát tartanak.

 

A nő a világ négere - IPM Pszichológia 2025. nyár

 

Húsz évig matekot tanítottam otthon. Ennek során sok különleges személyiségű gyermekekkel ismerkedhettem meg. Jellemzően nem voltak jók matekból, ami persze nem jelentett gondot, hiszen - mindenkitől elnézést kérek - de az ő gyengeségeikből éltem. Ugyanakkor sokan egyedi képességekkel rendelkeztek. Az egyik 14 éves fiú például annak ellenére, hogy nem boldogult a matematikai összefüggésekkel, ámulatba ejtően átlátta a történelmi és politikai eseményeket. Ugyanakkor voltak rejtett matematikai képességei is. Már első találkozásunkkor meglepődtem azon, hogy fejben szorzott össze háromjegyű számokat úgy, hogy közben a levegőben mutogatott valamit a két mutató ujjával. Rászóltam, hogy ne így csinálja, hanem számológéppel, de amikor közölte velem a jó eredmény, leesett az állam. Ettől kezdve mindig hátra dőltem, amikor a levegőben hadonászva számolt, és menetrendszerűen mindig kijött neki a jó eredmény.

Ezek a gyerekek tanítottak meg engem az elfogadásra. Arra, hogy a tőlem eltérő paraméterekkel rendelkező: fiatalabb, öregebb, mentális sérült, lassú felfogásúnak látszó, stb embereket is teljes egészében elfogadjam. Azokat, akik nem olyanok, mint én.

AZ IPM pszichológia 2025. nyári száma több cikket is tartalmat ebben a témában az autistákról, az idősekről és a nőkről.

Hiszen John Lennon által tudjuk, hogy a nő a világ négere.

Nyomozás gyilkosság nélkül BBC History 2025. aug-szept.

 

Néhány hete írtam arról, hogy bár szeretem a krimiket, nem tudnék nyomozó lenni, mert elborzaszt a mögötte megbújó emberi szenvedés.

A rejtélyeket, rejtvényeket viszont nagyon szeretem, így aztán egyik kedvenc tantárgyam volt geofizikus/földtudományi szakos hallgatóként az őslénytan. A paleontológusok egyetlen fogból, vagy csontdarabkából próbálják összerakni a teljes élőlény testfelépítését, életmódját és viselkedését. Nem egyszerű feladat, nem hiába voltak régebben félrelövések például a Kínában dinoszaurusz csontokról sokan azt gondolták, sárkányok maradványai.

A rejtvény/rejtélyfejtés más tudományágakban is megtalálható, például a történelemben.

A BBC History 2025. augusztus-szeptemberi duplaszámának olvasásakor a végére hagytam azt az unalmasnak látszó cikket, mely végül a legizgalmasabbnak bizonyult. III. Richárd csontjainak megtalálásáról, a király beazonosításáról szól. Nem új sztori, de én még csak most hallottam róla. Bár a történelmi legekről, becsvágyó birodalmakról és nagy hadvezérekről szóló cikkek is letehetetlenek voltak, erről a kutatásról szóló cikk mindent vitt. Vetekedett a krimikkel.  

No de ha becsvágyó birodalmak:

Tudjátok, melyik volt a világtörténelem legnagyobb birodalma?

Kétszer kettő néha öt - Mindennapi pszichológia 2025. nyár

 

Édesanyám olyan korban született, amikor nem volt tévé. Ennek megfelelően később is nagyon jól elvolt tévé nélkül. Néha azonban vetítettek olyan filmeket, amiket sohasem hagyott ki. Ilyen volt például a Négyszer kettő néha öt vagy a Mese a tizenkét találatról. Ezeket a filmeket mindig megnézte, ha vetítették. Rengetegszer látta, én azonban nem értettem, miért van oda ezekért a szememben régiségekért, főleg hogy egyébként ritkán tévézett.

Mostanra rájöttem. Amikor a huszas éveimben készült Ötvös Csöpi filmeket és a Linda sorozatot újra vetítik, mindig megnézem őket. Én is kaptam már erre vonatkozó kritikát, de nem érdekel. Természetesen tudom, miért szeretem ezeket a filmeket. Láthatom azokat az utcákat, azokat az azóta kiszuperált autókat és azokat a rég divatja múlt ruhákat és frizurákat, melyek fiatalkoromban életem részei voltak. Ezek a filmek visszarepítenek a fiatalkoromba. Már-már olyan, mintha tényleg a 80-as években lennénk., és ismét fiatal lennék.

A Mindennapi pszichológia 2025. nyári számában Jakabffy Éva Megfiatalodás 2.0 című cikkében olvashatunk a fiatalságra való törekvésről, melynek kutatása során 1981-ben New Hampshire-ben kísérletet folytattak hetvenes-nyolcvanas éveikben járó férfiakkal, aki számára 1959-es környezetet teremtettek. Hogy mi történt, azt elolvashatod a magazinban.

Rubicon Hidegháború - A vikunyától a ballisztikus rakétáig

 

Amikor először jártam egyetemre, nagyon jó tanáraim voltak: nem buktattak, ha kell, ha nem. Ha nem érezték erősnek a tudásomat, megkérdezték, hogy akarok-e még tanulni, amire persze én mindig azt válaszoltam, hogy nem, mire minden további nélkül beírták a kettest.

Változást a jogi egyetem hozott, ahol lazán meg lehetett bukni bármelyik tantárgyból úgyis, hogy halálra tanulta magát az ember. Rögtön az elején szembesítettek minket azzal, két igazán húzós tárgy van. Nem, nem a római jog. Az a mondás járta, hogy a jogtörténet mondja meg, kiből lesz jogász, a nemzetközi jog pedig azt, hogy mikor lesz jogász.

A jogtörténet a gimis töri kibővített változata volt. A nemzetközi jog viszont mindent magában foglalt a dél-amerikai teveféle vikunyák védelmére vonatkozó nemzetközi egyezménytől a ballisztikus rakétákig.

Mint mindenki más, én is tartottam tőle, azonban tanulás közben ráéreztem az ízére: nagyon érdekes tantárgy volt, mivel rengeteg magyarázatot szolgáltatott a jelenlegi politikai helyzetre.

Már többször is írtam arról, hogy rendszeresen át kellene nézni az általános és középiskolai tanrendet, és változtatni kellene rajtuk, mert bár bennem is van reálos érdeklődés, de a 4 év kémiát és 5 év fizikát nagyon soknak tartom. Főleg a szerves kémiát. Aki nem fog ezzel foglalkozni, annak ez egy fölöslegestantárgy, fölösleges tudás, ami idővel már elfelejtődik. Ugyanakkor számtalan fontos ismeret fel se merül a suliban. Ilyen például a pszichológia, illetve töriből sokan nem jutnak túl a II. világháborút követő éveken, így a nemzetközi eseményekről finoman szólva komoly hiányosságai vannak az átlag tanulónak. Pedig nagyon fontos lenne tudni például, mi az izraeli-arab ellentét, vagy az ukrán-orosz háború oka, és előzménye. Azt, hogy miért van kettéosztva Korea. Hogyan alakulnak ki, és hogyan működnek a diktatúrák, stb.

Aki szeretné pluszismeretekkel felvértezni magát, nagyon sok hasznos olvasnivalót találhat a Rubicon Hidegháború bukazinban.

Gondtalan élet teknős módra - IPM 2025. augusztus

 

Soha nem mutattam különösebb érdeklődést a hüllők iránt, de az utóbbi években mégis közel kerültem hozzájuk. Ennek oka két személy.

Egyikük egy kollégám, aki 42 évesen áprilisban öngyilkos lett. Ez az eset mindannyiunkat nagyon meglepett és mélységesen megrendített. Mindig nagyon vidámnak látszott. Egyikünk se sejtette, hogy micsoda fájdalmak nyomták a lelkét. Gyakran mondogatta, hogy Galápagosi óriás teknős szeretne lenni, mert az sokáig él, és nincs semmi gondja.

A másik teknősrajongó a 28 éves „kicsi” lányom, akit rengeteg dolog érdekel, például a teknősök is. Kérésére tavaly ellátogattunk a balatonföldvári Teknősparkba, ami egy magántulajdonban lévő, kizárólag teknősöket bemutató állatkert. Nem bántam meg, mivel ennyiféle teknőst még soha nem láttam. Ráadásul a tulajdonos nagyon sok érdekességet mesélt a teknősökről. Körbevezetett minket és minden állatról mondott egy-két mondatot. Megmutatta, milyen gyorsan eszi meg az óriás teknős az almát úgy, hogy nem fogja meg a lábával. Azt is láthattuk, hogyan fordul vissza nagy küzdelem árán a hátára borult állat.

A tulaj észrevette, hogy a kicsi lányom teknősös medált és fülbevalót visel, és amikor a lányom mondta neki, hogy éppen a hely miatt vette fel, az öreg meghatódva köszönte meg ezt a gesztust. Tehát érdemes volt odalátogatnunk.

Igaz, „csak” szárazföldi tejnősöket láttunk ott, ez a látogatás mégis kedves emlékeket idézett fel, amikor az IPM 2025. augusztusi számában a tengeri teknősökről szóló cikket olvastam.

Aldabrai óriásteknős, 11 éves, 80 kg

A kék és a zöld ezer árnyalat: HVG Extra Pszichológia, 2025. nyár

 

Tudjátok mi a közös   

az olasz Szardíniában

a japán Okinavában,

a görög Ikariában,

a Costa Rica-i Nicoyában és 

 a kaliforniai Loma Lindában?

Ezek a helyek alkotják az ún. kék zónát, vagyis a Földnek azokat a részeit, ahol az emberek 90-100 évig is élnek. Nem véletlenül.

A tudósok megállapították, hogy az emberek ezeken a területeken hatékony stresszkezelési technikákat használnak, egészséges élelmiszereket fogyasztanak, nem dohányoznak, nem fogyasztanak alkoholt, rendszeresen mozognak (nem tornáznak, hanem gyalogolnak, kertészkednek), aktív életet élnek, támogató szociális kapcsolatokat ápolnak, pozitív az életszemléletük. Ahol lehetőség van rá, ott élvezik a hatalmas kék vízfelület, a tenger megnyugtató hatását.

Ezeket a szempontokat végig nézve elgondolkodtam, hogy mik azok a területek, melyeknek az alkalmazása teljesen az én hatáskörömbe tartoznak (alkohol- és dohánymentes életmód, rendszeres mozgás, aktív életmód). Mik azok, melyeket bizonyos szinten tudok befolyásolni (stresszkezelési technikák, szociális kapcsolatok, pozitív életszemlélet). Mik azok, melyeket nem tudok befolyásolni, melyekkel kapcsolatban ki vagyok szolgáltatva másoknak, akár az államnak (egészséges élelmiszerek).

Ha belegondolunk, jó kis programterv ez még akkor is, ha nem feltétlenül akarunk 90-100 évig élni. Ugyanis nem az életkor a fontos, hanem az élet minősége.

A nagy vízfelület megnyugtató hatására én a Balatont „használom”.

 Ha ezen a témán kívül szeretnétek információkat szerezni például arról, hogyan hat a bélmikrobiológiája az agyra, akkor mindenképpen olvassátok el a HVG Extra Pszichológia 2025. nyári számának cikkeit.

Apám a hős - IPM Történelem Sorozatgyilkosok

 

Apám értesítőként dolgozott a MÁV-nál. Munkája része volt, hogy ki kellett mennie a vasúti balesetekhez. Valószínűleg nagyon sok szörnyűséget látott. Még az 1980-as évek elején is előfordult, hogy az 1963-as újszászi balesetről mesélt. Olyan esetről is beszélt, amit sokáig el se hittem, de azután láttam egy ugyanilyet a Harmadik műszak című sorozatban, és akkor sajnáltam meg igazán aput. Borzalmas lehetett ezekkel az emlékekkel élni.

 

Amikor egy beszélgetés során megemlítem, hogy a gyermekvédelemben dolgozom, sokan visszakérdeznek: „Hogy bírod?”

Bírom és szeretem, mert bár sok szörnyűséget látok, mindent megteszek annak érdekében, hogy segítsek a magára maradt és/vagy bántalmazott gyermekeknek.

Szerintem vannak ennél sokkal borzasztóbb szakmák. Ilyen például a halottkémek, helyszínelők, kórboncnokok munkája. Vagy a vasúti értesítőké.

Utálom a horrort. Nem szeretek borzongani se filmeken, se könyveken. A nyugalmat szeretem.

Bezzeg a kicsi lányom nem ilyen. 20 éves koráig egyáltalán nem tévézett, nem nézett filmeket, aztán egyszer csak rákapott az ízére. Na de érdekes az ízlése. Ő szeret borzongani. Egyik kedvenc sorozata a „You”. Megvettem és elolvastam az IPM Történelem Sorozatgyilkosok című részét. Érdekes volt, de nekem lelkierő kellett hozzá. A kicsi lányom viszont oda volt érte.

Változó múlt- NGC: Középkori világ különszám

 

Érdekesen működik a történelem.

Az ember azt gondolná, hogy ami volt, az már megtörtént, tehát nem változhat, ez azonban néhány esetben nem így van.

Én például azt tanultam gyerekkoromban, hogy a középkor az angol polgári forradalom kitöréséig, 1640-ig tartott, mert akkor az elkezdődött átalakulások megváltoztatták a korábbi, feudális rendet.

Amikor a lányaim tanulták ezt a témát a suliban, számukra már hamarabb ért véget a középkor, mert az akkori tanok szerint Amerika 1492-es felfedezése indított olyan változásokat, melyek elkülönítették a két történelmi korszakot.

Most, a NGC Középkori világ című különszáma szerint a válaszvonalat Bizánc 1453-as bukása jelenti.

Tehát a történelem változik.

Lehetne még más példát is felhozni, de most inkább nézzük az NGC különszámát, ami egyedi kiadvány. A középkort évszázadonként mutatja be, így nagyon sok érdekes információt tartalmaz az un. sötét középkorról is, amit suliban egyszerűen átugrottunk. Minden fejezet azt a várost állítja középpontba, mely az adott száz évben legnagyobb jelentőséggel bírt, illetve minden fejezet kitér az Európán kívüli valamennyi földrészre is egy-egy épület vagy más különlegesség bemutatásának erejéig. Mindezt nagyon sok szép képpel.