Bár jogi egyetemen tanultunk politológiát és államelméletet, bevallom, nem igazán hozott lázba ez a téma. Annál inkább érdekel most. Nem azért, mert idősebb és érettebb lettem, hanem mert a politika olyan mélyen beletrollkodik a mindennapokban az életembe, hogy most már én is elkezdtem érdeklődni iránta. Leginkább azért, hogy rájöjjek, mit tehetek, mit kell tennem, hogy ez a kényszerkapcsolat megszűnjön, vagyis hogy a politika olyan érdektelen legyen, amilyen korábban volt,, és én is olyan legyek számára.
Vannak olyan kérdéseim, ami egyetemista koromban eszembe se jutott. Például nem értem, miért a weimari alkotmányt vették a rendszerváltáskor alkotmányunk alapjául? A weimari alkotmány alapján lett Hitler diktátor.
Érdeklődésem több területen is megmutatkozik. Egyrészt híradófüggő lettem. Persze nem minden csatornát nézek, fenntartásokkal, hitetlenkedve fogadok bizonyos információkat. Újságokat, könyveket olvasok, és persze hozzáértő és érdeklődő ismerőseimmel megbeszélem a kérdéseimet, a napi eseményeket.
Ennek keretében történelem szakon végzett egyik ismerősömet kérdeztem a múltkor, hogy szerinte melyik államforma a jó: a demokrácia, a monarchia, vagy melyik. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy egyik sem. Elgondolkodtató válasz.
Több ország állami berendezkedéséről is tanultunk, de Velencét meg se említettük, pedig ahogy most olvastam, példaértékű államszervezetük volt. (kapcsolódó cikk: Velence, a tengerek királynője)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése